Elöljáróban legyen szabad hitelvi megalapozással kezdenem: "Mindenki engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincsen hatalom, csak Istentől; s amely hatalmak vannak, azokat Isten rendelte? (Rm 13,1-4a). - Az itt idézett engedelmesség a hívő keresztyén egyháztag számára Istent valló és Istent nem valló felsőbbség iránt egyaránt kötelező. Csak akkor kellene megtagadni, ha a felsőbbség Isten parancsolataival ellenkezőt követelne az egyház tagjaitól, mert "Istennek jobban kell engedelmeskedni, hogy nem az embereknek? (Csel 5,29). - Ilyen esetben az evangélikus tanítás és gyakorlat szerint a keresztvállalás és szenvedés ideje következnék és az imádkozás ideje a felsőbbség jobb belátásra jutásáért és megtéréséért, de sohasem az ellenszegülésé, lázadásé. - Az evangélikus magatartás mindig arra törekszik, hogy bizalmi viszony legyen az egyház és világi hatalom között, mert utóbbit is Isten akaratából valónak tekinti, tekintet nélkül arra, vajon az tudatában van-e isteni rendeltetésének, vagy sem. - Állam és egyház megszüntethetetlen együttélésben vannak, azért nem lehetséges a két tényezőnek egymástól való teljes függetlensége. Viszonyulásukból adódhatnak feszültségek, támadhatnak nézeteltérések, amelyeknek megoldása csak a kölcsönös őszinte szó, az alapelvek nyílt feltárása, a bátor nemet mondás és a keresztvállalás készsége mellett képzelhető el.
Alkalmas-e Dezséry László az állam és az evangélikus egyház közötti bizalmi viszony fenntartására és ápolására? Kereken és félreérthetetlenül ki kell jelenteni, hogy: nem. - 1948-ban az igen erős érvényesülési és hatalmi vággyal rendelkező Dezséry László eszközeiben nem válogatós akciót indított Ordass Lajos püspökünk ellen, aminek következtében állítólagos valuta-visszaélés címén Ordass püspök börtönbe került, és a tény alapján igen különös, perrendellenes különbírósági ítélettel egyházi tisztétől is megfosztatott. Erre Dezséry igen erős állami nyomással püspökké választatta magát és megdöbbentő gyorsasággal minden hatalmat magához ragadott. Az egyház ép erkölcsi felfogású és világos látású tagjai azonban kezdettől fogva bitorlónak tekintették, s e véleményükben az évek folyamán egyre romló helyzetben mindjobban igazolva látták magukat. - Magánéletének lazaságai, gyakran köztudomásúvá váló megdöbbentő mulatozásai, és ezzel kapcsolatos költekezései evangélikus püspöki tiszt méltóságával összeegyeztethetetlenek, de nemcsak őrá vetnek árnyékot, hanem azokra az állami tényezőkre is, amelyek ilyen erkölcsű püspököt látszanak megfelelőnek tartani egyházunk számára, amikor pedig a párt- és államéletben sokkal kevésbé kirívó kicsapongásokért mozdítanak el embereket vezető helyeikről. - Szükségképpen az a vélemény alakult ki, hogy az államnak, amely bizonyára még jobban ismeri Dezséry László tudathasadást sejtető kilengéseit, mint a viselt dolgait csak alkalmilag megtudó egyháztagok, azért kell az ilyen "püspök?, hogy kényekedvére ki legyen szolgáltatva neki, és minden körülmények között engedelmes eszköze maradjon. - Egészen rosszra akkor kezdett fordulni a bizalmi helyzet, amikor Dezséry László elhitette az állam illetékeseivel, hogy egyedül az ő vonalvezetése a helyes, és csak általa építhető ki megnyugtató és megbízható jó viszony állam és egyház között, hogy Túróczy Zoltán és Szabó József püspökök egy amerikai összeesküvés szervezői és cinkosai, és amikor utóbbiak lemondattak püspöki tisztükről. - Ettől az időtől kezdve az egyháznak nem volt többé módjában szavát hallatnia az állam előtt, jogait védenie, panaszait előadnia - és kétségtelen, hogy számos sajnálatos intézkedés csak azért történt, mivel nem volt, aki figyelmeztesse az illetékeseket arra, hogy mit lehet és mit nem lehet megtenni az Egyezmény és az egyház létalapjainak sérelme nélkül. - Az egyház magasabb közigazgatási szerveiből az élénkebb lelkiismerettel bírók vagy önként vonultak ki, vagy kiirtattak (nemegyszer hivatásuktól, sőt szabadságuktól való megfosztás fenyegetésével). - A hatalmi visszaélések mind gyakoribbak lettek és ügyes ködösítésből sohasem lehetett megtudni, vajon az állam akarata nyilvánul-e meg, vagy Dezséry önkénye. Különösen a lelkész- és esperesválasztások, valamint a pénzgazdálkodás terén mutatkoztak megdöbbentő visszásságok. Ezek és népszerűtlen túlteljesítő intézkedések miatt rendszerint az államra hárult minden ódium az evangélikus tömegek előtt. - Az alkotmányos egyházkormányzás látszata is félretétetett akkor, amikor Dezséry László ragadta magához az összes egyházi "belügyet?, tehát az önhatalmú döntést minden személyi kérdésben, tekintet nélkül arra, hogy a saját, vagy Vető Lajos kerületére tartozott-e az, s ennek fejében átengedte kollégájának a jóval jelentéktelenebb "külügyet?. Kétségtelen, hogy e jogfosztásnak - bizonyára egyéniségéből fakadó - eltűrésében utóbbit nem is kis mulasztás és közvetett felelősség terheli. - Dezséry erőszakos egyházkormányzásának főfogása az volt, hogy az erkölcsi vagy egyházkormányzati magatartásával kritikusan szemben állókra rásüsse a politikai reakció bélyegét. E vonatkozásban gyakran megtévesztően tájékoztatta az államhatalom illetékes szerveit, és ezzel is rombolta a kormányzat és az evangélikus nép közötti bizalmat. (Legkirívóbb példa erre Rohály esperesnek életveszélyes fenyegetéssel való lemondatásának hírhedt esete.) - Ilyenféle módszerekkel ugyan sokakat elnémított, de az általános feszültség és bizalmatlanság nőttön-nőtt, és nyilván nemcsak a püspökök és kisszámú klikkjükkel szemben. - Ezzel ugyan semmiképpen nem zavartatta magát, csak éppen gondoskodott róla, hogy az egyház demokratikus képviseleti szervei ne tölthessék be alkotmányos rendeltetésüket. - Joggal vetődhetik fel ezek utána kérdés, hogy miért tűrte az egyház, közelebbről annak papsága, az ilyen felsőbbséget? - A papság egy része kétségkívül egyszerűen megfélemlítettségből és megalkuvásból hallgatott, másik része pedig a világi felsőbbség iránti kötelező (a bevezetőben vázolt) engedelmességből, mert az államhatalom szervének tekintette azt.
Amidőn azonban ez idő szerint a közéletben olyan tiszteletre méltó intézkedések történnek a múltban esett tévedések és hibák jóvátételére, nagy mulasztás lenne, ha teljes bizalommal és tisztelettel elő nem terjesztetnének az evangélikus egyház reménységei és vágyai a közte és az államhatalom között kiépítendő egészséges és normális jó viszony kialakítása érdekében.
1. Felfogásunk szerint az egyház nem lehet egészen szabad az államtól és az állam sem az egyháztól, mert hisszük, hogy mindkettő Isten eszköze a világban. - Ezért az evangélikus egyház önnön szándékából nem törekszik annak az Amerikában kialakult elvnek megvalósítására, hogy "szabad egyház szabad államban?. - Az egyháznak szüksége van az állam védelmére és segítségére, és ezt meg is akarja hálálni az államnak. Persze, a maga módján és a maga lényegéből fakadó eszközökkel. Hitünk és meggyőződésünk szerint az egyház is segítségére lehet az államnak a bűn elleni harcban, a jó erkölcsre nevelésben, az emberek közötti szeretet ápolásában, stb. Sőt az államnak olykor szüksége lehet az egyház szavának meghallgatására. Az egyháznak azért a jövőben meg kell találnia azt a módot és hangot, amellyel - az állam tekintélyének teljes tiszteletben tartása mellett - megmondhatja az illetékeseknek a maga felfogását és látását bizonyos kérdésekben akkor is, ha az történetesen nem egyezik az államéval. Ez azonban csak kölcsönös bizalom esetén képzelhető el. (Első hallásra naiv rajongásnak tűnhetik egy ilyen bizalmi viszony kialakulásának reménye egyház és marxista-leninista államhatalom között, - de mi hinni akarunk Istentől vett felelősségünk tudatában ennek lehetőségében és boldogan vállalnánk ennek mind örömét, mind terhét és keresztjét.)
2. E feladata betöltésére Dezséry László semmiképpen nem alkalmas. Először is nem az egyház bizalmából tölti be tisztét, tehát nem is szólhat annak nevében. Ezenkívül nincsen e feladat betöltésére sem megfelelő erkölcsi alapja, sem megnyugtató teológiai meggyőződése, végül pedig helytelen az egyház feladatáról való felfogása. - A papság java a legnagyobb bizalmatlansággal, a gyülekezetek népe pedig mély ellenszenvvel viseltetik iránta. - De az egyháznak jelenleg nincsen módjában saját hangját hallatni sem önmagán belül, sem kifelé.
Az államhatalom azért nagy hálára kötelező gesztust tenne az egyház felé, ha elbocsátaná Dezséry Lászlót és segítő kezet nyújtana ahhoz, hogy visszahelyeztessék a volt Bányakerület jogutódjába, a Déli Kerületbe, Ordass Lajos püspök. - Nagy hálára kötelezné az egyházat, ha az állam hozzájárulna és segítő kezet nyújtana ahhoz, hogy a legfelsőbb egyházi tényezőink hamis vádja és közbenjárása alapján internált, majd lelkészi állásukról lemondatott Keken András és Kendeh György lelkészek visszahelyeztessenek a budapest-Deák téri és budapest-kelenföldi parókiáikba, ha Balikó Zoltánt, akit nemrég mondattak le alaptalan politikai váddal, visszasegítené diósgyőr-vasgyári parókiájába, és általában támogatná azt az igyekezetet, hogy egyházunkban helyreálljon a törvényesség mind a felső, mind a középső egyházi igazgatási területek összetételében és működésében.
3. Nagy megnyugvást jelentene az egyházban, ha az Egyezményben biztosított életfontosságú jogok visszaadatnának, úgymint: konferenciák tartása (persze, az eredeti értelmezés szerint nemcsak lelkészek részére), ami baptistáknak, metodistáknak szabad, de evangélikusoknak tavaly óta tilos: szabad hitoktatás, egyszerűbb beíratási előírásokkal és a szülőkkel szemben megnyilatkozó nyomás és megfélemlítési kísérletek nélkül; az evangélizáció szabadsága; a különböző, nemegyházi célokra lefoglalt gyülekezeti összejöveteli termek, helyiségek visszaadása; énekeskönyvek, hittan- és konfirmációi tankönyvek megfelelő példányszámú kinyomtatásának engedélyezése, stb.
4. Nagy megkönnyebbülést jelentene az egyház számára, ha revízió tárgyává lehetne tenni az Egyezményben lerögzített fokozatos államsegély-csökkentés ügyét. - Amikor e megállapodás létrejött, az egyes egyházközségek, főleg a kicsinyek, még számottevő 10-20-30 holdas kisbirtokok tulajdonában voltak, amelyek később felajánltattak az államnak, s így egy megoldhatatlannak mutatkozó anyagi romlás árnyékába kerültek. - Figyelembe lehetne e kérdésnél azt is venni, hogy a hasonló történeti előzményekkel bíró szomszédos országokban, nevezetesen Erdélyben és különösen Szlovákiában az egyházak jóval kedvezőbb anyagi helyzetben maradhattak.
Abban a meggyőződésben, hogy a magyarországi evangélikus papságban és tömegekben a fenti kérelmek kedvező megoldása nagy megnyugvást és őszinte hálát váltana ki, kérem tisztelettel és bizalommal ezen előterjesztés szíves megfontolását. - A fentieket saját felelősségemre, mások megbízása nélkül adtam elő. Tudom azonban, hogy a lelkészi kar túlnyomó többségének véleményét és vágyát fejeztem ki, s kész vagyok ezt kívánatra megfelelő számú aláírás benyújtásával igazolni.
Komárom, 1956. szeptember 7.
Dr. Schulek Tibor s.k. lelkész,a Fejér-Komáromi ev. egyházmegye volt esperese
Megjelent az Ordass Lajos Önéletrajzi írások (EPMSZ, Bern, 1985. 971-973. lp.), valamint a Keresztyén Igazság 77. számában (2008. tavasz) 31-34.o.