1920. augusztus 5-én született Erzsébetfalván (ma Pestszenterzsébet). Édesapja Brenner Henrik, édesanyja Várady (Weitzel) Katalin. Elemi és középiskolai tanulmányait Budapesten végzi, utóbbit a fasori gimnáziumban. 1938-tól 1942-ig Sopronban teológiai hallgató, Raffay Sándor püspök 1942. szeptember 6-án a Deák téri templomban avatja lelkésszé.
Előbb Vácott, majd 1943. január 1-tól nagybátyja, Várady Lajos mellett Csepelen segédlelkész. Közben ún. belföldi ösztöndíjasként liturgikával is foglalkozik. A háború végén Csepelen és Pestszenterzsébeten a parókusok nélkül végzi a lelkészi munkát. 1945-től Pestszenterzsébeten helyettesít, majd 1947-ben a gyülekezet megválasztja lelkészének.
1948 februárjában édesapjával és testvérével együtt kapja meg a névmagyarosítási engedélyt. 1955-ben feleségül veszi Ruttkay-Miklian Ágnest, 4 gyermekük születik. Leányuk tanítónő, a fiúk közül kettő lelkész, egy pedig egyházzenész.
1966-ban a kelenföldi gyülekezet - nem fogadva el az ÁEH által javasolt személyt - őt hívja meg parókus lelkésznek. Sokakat sikerül visszahívnia azon hívek közül, akik a korábbi lelkészek eltávolítása miatt elfordultak a gyülekezettől. 1974-ben, a gyülekezet megalakulásának 50. évfordulóján tartott megemlékezés után, ahol Ordass Lajos lelkészsége idejéből származó iratok eltűnésére is utalás történt, dr. Rezessy Zoltánt, a másodlelkészt nyugdíjazzák, és egyházi vizsgálat indul, aminek nyomán Bencze Imrére is büntetést szabnak ki felettesei. Közben azonban újra megelevenedik a gyülekezeti élet, a vendégszobában többek között sok NDK-beli kap szállást, 1981-től a súri parókiát pihenőházként használhatja a kelenföldi gyülekezet, a 80-as évek végén az erdélyi menekültek fogadásának egyik központja Kelenföld. Bencze Imre 1991 végén megy nyugdíjba, azóta újra Pestszenterzsébeten él.
Sok cikke jelent és jelenik meg egyházi lapokban, történelmi kutatásai alapján tudományos munkákat is publikál. 1994 nyarán a Magyarországi Evangélikus Külmissziói Egyesület egyházi elnökévé választják.
Bencze Imre 2002. június 12-én hunyt el.
Megjelent: Mirák Katalin (szerk.): Nem voltam egyedül I. kötet, MEVISZ 1995. (29-47.o.)