1913. március 16-án született a Vas megyei Borgátán, földműves szülei kilencedik gyermekeként.
A soproni Lyceumban érettségizik 1933-ban. 1934-ben kezdi el teológiai tanulmányait. 1938-ban szenteli lelkésszé a győri Öreg-templomban Kapi Béla püspök. Először Kissomlyón, majd Alsódörgicsén, Egerben, Súron, Iharosberényben, Gyékényesen, Uraiújfalun, Vadosfán, végül ismét Alsódörgicsén szolgál segédlelkész-ként. 1943. február 11-én kerül Körmendre missziós lelkésznek.
1943. február 9-én feleségül veszi Szentgyörgyi Horváth Idát. Három leányuk születik.
1948. augusztus 19-én Vadosfán letartóztatják és Szombathelyre, majd Budapestre, a Katonapolitikai Osztályra szállítják. Súlyos kínzások és kihallgatások után átadják a szovjet katonai hatóságoknak. Budapestről 1948 ádventjén az ausztriai Badenbe viszik, ahol az orosz hadbíróság 25 év börtönre ítéli. 1949 tavaszán szállítják Szibériába, a VII. számú vorkutai táborba, ahol hat évet tölt. 1955-ben Moszkvába, majd Mordóviába viszik, végül Magyarországra hozzák, először a jászberényi, utána a kőbányai börtönbe. Innen szabadul 1956. november 2-án.
Szarvasra kerül, majd 1958 augusztusában költöznek Vadosfára. Egyházi szolgálatba többszöri próbálkozása ellenére sem veszik vissza. Előbb vasúti pályamunkásként dolgozik, majd a répcelaki szénsavtelepen, végül nyugdíjazásáig a Szombathelyi Talajjavító Vállalat beledi egységénél van alkalmazásban. Egyháza 1989-ben rehabilitálja.
A szibériai évekről szóló emlékiratát "Kiáltás a mélyből? címmel az Ordass Lajos Baráti Kör adta ki 1993-ban.
Böröcz Sándor 2006. december 25-én hunyt el.
Megjelent: Mirák Katalin (szerk.): Nem voltam egyedül I. kötet, MEVISZ 1995. (91-112.o.)