1909. március 18-án született a Somogy megyei Barcson. Szülei Fuchs Pál és Hidegh Irma. (Ő maga nevének magyarosítását 1944-ben kérvényezte, az eljárás 1947-ben zárult le, ekkortól használja a Fónyad nevet.) A barcsi leánygyülekezet elemi iskolájában apja keze alatt tanult. 1920-ban a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Főgimnáziumba került. 1927-ben ott érettségizett, majd felvételt nyert a soproni Teológiára. Kapi Béla püspök ott avatta lelkésszé tizedmagával 1931. június 21-én. Fizetés nélküli segédlelkészként Barcson és Nagyatádon szolgált. Egyéves németországi tanulmányúton járt Lipcsében és Erlangenben. Segédlelkészi szolgálati helyei: Felsőnána, Öskü, Sárvár, Magyarbóly és Sopron. Egyhangú megválasztása után 1937?1951 között önálló lelkész volt Iharosberényben. A nagykanizsai gyülekezetben 1951-től nyugdíjba vonulásáig, 1990. július 31-ig szolgált.
1939-ben házasságot kötött Németh Mártával. Három gyermekük született.
1938?1946 között a Belmissziói Munkaprogram munkatársa volt. Nagy Miklós zalaegerszegi lelkésszel együtt szerkesztette az Iskolai Gyermeknaptárt. A Lelkipásztorban meditációi, az Evangélikus Naptárban elmélkedései, az Örömhír c. kötetben igehirdetései jelentek meg. Lelkipásztori naplójából szemelvények és elhunyt lelkészekről írt megemlékezései a Kapernaum c. kötetben olvashatók. Elkészítette az iharosberényi és a nagykanizsai evangélikus gyülekezet történetét, ez utóbbi nyomtatásban is megjelent.
Fónyad Pál 2001. május 28-án hunyt el.
Főbb műve:
A Nagykanizsai Evangélikus Gyülekezet története Nagykanizsai Honismereti Füzetek 3/1991., Nagykanizsa, 1991.
Megjelent: Mirák Katalin (szerk.): Nem voltam egyedül II. kötet, MEVISZ 1999. (149-175.o.)