1940. június 27-én született Nyíregyházán. Édesapja Joób Olivér lelkész, édesanyja Krompecher Judit zöldkeresztes védőnő. Szülővárosában érettségizett 1958-ban. Még ebben az évben elkezdte tanulmányait Budapesten az Evangélikus Teológiai Akadémián. 1963-ban kitűnő eredménnyel tette le a záróvizsgát, majd Vető Lajos püspök Budapesten lelkésszé szentelte és Sopronba helyezte segédlelkésznek.
Vezetése alatt Sopronban jelentős gyülekezeti ifjúsági élet folyt. Itt ismerte meg Foltin Enikőt, akivel 1968-ban házasságot kötött. Négy gyermekük született.
1969-ben a meszlen?acsádi gyülekezet hívta meg lelkészének. Ugyanebben az évben édesapját politikai okokból Nyíregyházáról Ostffyasszonyfára helyezték, ahol motorbalesetben meghalt. A megüresedett állásba fiát hívta meg a gyülekezet, 1970 januárjában iktatták be.
1977 decemberétől a soproni gyülekezetben szolgált. Kész lett volna a burgenlandi Lutzmannsburg (Locsmánd) gyülekezetének meghívását elfogadni, de Káldy püspök ebben a lépésben megakadályozta. Titkosrendőrségi nyomás hatására 1979 nyarán családjával külföldre menekült, lemondott soproni állásáról, és Svédországban kapott politikai menedékjogot, majd állampolgárságot.
1985-től svájci magyar protestánsok és egy zürichi németajkú református gyülekezet lelkésze.
1979-ben Káldy Zoltán egyházi bírósági eljárást indított ellene, a bíróság pedig a legsúlyosabb ítélettel, hivatalvesztéssel sújtotta. Az Országos Egyházi Bíróság 1989-ben az eltelt időre hivatkozva, és nem az ítélet törvényellenessége miatt mentesítette az ítélet alól. Így ez amnesztia, nem pedig rehabilitáció volt.
Megjelent: Mirák Katalin (szerk.): Nem voltam egyedül II. kötet, MEVISZ 1999. (199-224.o.)