1915. április 28-án született Rábaszentmihályon. Édesapja Kovács János, édesanyja Gősi Eszter földműves családból származtak.
A hat osztályos elemi iskolát 1921?27 között végezte Mérgesen, majd egy évig a téti járási iskolában, azt követően pedig a soproni Líceumban tanult. 1935-ben érettségizett. Felvételt nyert a soproni evangélikus teológiai fakultásra, ahol 1939-ben fejezte be tanulmányait.
Felszentelése után Kisfaludon, az Ajkay családnál kapott nevelői állást, s az itteni filia mellett a szomszédos vadosfai szolgálatokba is besegített. 1942 szeptemberétől 1944 júniusáig a győri gyülekezet segédlelkészeként, ezt követően Gyenesdiáson, missziói lelkészi munkakörben dolgozott. Itt ismerte meg Manninger Ilonát, akivel 1945. április 30-án kötöttek házasságot. Nyolc gyermekük született. 1948 áprilisában ismét Győrbe szólították, Kapi Béla, majd Túróczy Zoltán püspökök mellé másodlelkésznek. A nehéz években tíz paptársa közül hét vált ki a szolgálatból ? politikai vagy egyéb okokból ?, így szinte magára maradva lett a gyülekezet igazgató lelkésze 1950?56 között. Ekkor költöztek át a nádorvárosi parókiára, amely a nyugdíjba vonulásig otthonuk maradt.
Küzdelmes évek következtek: Túróczy Zoltán püspök lemondatása és internálása, a diakonissza anyaház feloszlatása, a gyülekezeti földek és az iskolák államosítása. A Túróczy Zoltánnal fenntartott kapcsolat és más vádak szülte bizalmatlanság légkörében 1956-ban lemondott az igazgató lelkészi megbízatásról. 1956 augusztusában részt vett a nagybaráti találkozón, ahol az evangélizáció volt munkásaival az egyház hitbeli, egyúttal strukturális megújulását is sürgető dokumentumot fogalmaztak meg, amely az őszi lelkészkonferenciák egyik alapdokumentumává vált. A forradalmat követő néhány hónapos átmeneti javulás után ismét nehéz évek következtek, csendes gyülekezetépítő és kutatómunkával. 1972?79 között újra vállalta az igazgató lelkészi megbízatást a szeretetotthonban folyó helytelen gazdálkodás miatt kialakult vészhelyzetben. A konszolidációt követően az épületek rekonstrukcióját is megkezdték. 1982. január 1-én vonult nyugdíjba. Ekkor költöztek Győrságra, ahol elsősorban az élete során gyűjtött anyag rendezésével, tudományos munkával foglalkozik ma is.
Kovács Géza 2000. május 30-án hunyt el.
Kovács Géza főbb művei:
A győri evangélikus gyülekezet története Győr, é.n. (2000.)
Meditációk Torkos András Engesztelő áldozat c. imádságos könyve alapján, Kézirat, 1995.
Olvassuk együtt az Ószövetséget! Kézirat, 1996.
Kicsoda Jézus? Kézikönyv a konfirmációi oktatáshoz 12 éveseknek, Kézirat, 1989.
Tanulmányok a reformáció történetéhez
Pünkösdtől a reformációig Kézikönyvek az egyháztörténet oktatásához, Kézirat, 1998.
Keresztség és konfirmáció. Tanulmány, Kézirat, 1996.
Görög Tibor ? Kovács Géza ? Tekus Ottó ? Veöreös Imre: Együtt a fénynél Evangélikus Sajtóosztály, Bp., 1958.
Turóczy Zoltán: Posztillás könyv a magyar perikoparend evangéliumi sorozata alapján Sajtó alá rendezte Kovács Géza ETA, Bp., 1989.
in Hernád Tibor (szerk.): Kapernaum 60 éves. Evangélikus Sajtóosztály, Bp., 1993.: 20?31.
Megjelent: Mirák Katalin (szerk.): Nem voltam egyedül II. kötet, MEVISZ 1999. (225-247.o.)