dr. Cserháti Péter: 
Laborczi Zoltán (1995.)

1919. április 11-én született Székesfehérváron. Édesapja - eredeti nevén Leyrer János - 11 gyermekes evangélikus lévita tanító családból származik. Édesanyja, Nagy Jolán kővágóőrsi 8 gyermekes gazdálkodó családban született. Három éves, amikor édesapja meghal.

A nagykanizsai elemi iskola, majd piarista gimnázium elvégzése után, 1937-41 között volt a soproni Evangélikus Hittudományi Kar hallgatója, ekkor magyarosítja nevét. A felszentelés után 12 év alatt 11 helyen szolgál mint káplán. Hosszabb időt Celldömölkön, illetve Győrben tölt segédlelkészként, majd 1948-tól mint kerületi missziói lelkész vezeti a gyenesdiási Kapernaum konferencia-központot. Ebben az évben köt házasságot az evangélikus papi családból származó Prőhle Margittal, aki "Zöldkereszt? védőnő. Öt gyermekük születik.

A belmissziói otthonok bezáratása után, 1953-ban választják meg a nagybaráti (Győr-Sopron m., ma Győrújbarát) lelkészi állásába, ahol 32 évig dolgozik.

1956 nyarán megszervezi a nagybaráti találkozót. Ennek 12 lelkész résztvevője megfogalmazza az "Észrevételek? című írást, amely az őszi egyházi változások egyik szellemi forrásává válik. 1960-ban különleges körülmények között kerül sor a ménfőcsanaki új templom felszentelésére, amelynek építése az ő vezetésével még 1956 őszén kezdődött el.

1985-ben vonul nyugdíjba, azóta feleségével Budapesten éltek. Laborczi Zoltán 2004. július 22-én hunyt el.

Megjelent: Mirák Katalin (szerk.): Nem voltam egyedül I. kötet, MEVISZ 1995. (173-188.o.)

Vissza