1932. március 21-én született Belecskán (Tolna m.) Édesapja Lackner Aladár, édesanyja Müller Erzsébet. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte el. A nemzetiszocialista eszmék magyarországi erősödésekor, többségében svábok lakta szülőfalujából Zala megyébe menekült családjával együtt. Középiskolai tanulmányait ezért Zalaegerszegen kezdte meg, majd egy év múlva a gyönki református gimnáziumban folytatta. Rokonaival együtt szemtanúja és elszenvedője volt a hazai németség "kollektív büntetésének?, a kitelepítésnek.
1952-ben érettségizett, majd néhány hónapig a budapesti orvosi egyetem hallgatója volt. 1953-tól a budapesti Teológiai Akadémián tanult. 1958. november 7-én Káldy Zoltán szentelte lelkésszé. Előbb Pécsett, majd 1959. októbertől Gyönkön káplánkodott, alig egy hónap múlva pedig Belecska és Keszőhidegkút választotta lelkészévé.
1962-ben feleségül vette Zászkaliczky Mártát. Házasságukból négy gyermek született.
1974 áprilisában, megválasztása után Gyönkre költöztek, ahol ? tovább gondozva a keszőhidegkúti, belecskai és más társgyülekezeteket ? 1993. december végéig, nyugdíjbameneteléig szolgált. Közben 1988-ban Tolna?Baranya megyei esperessé választották.
Nevéhez fűződik a gyönki német tájház (Deutsches Heimatmuseum) létrehozása (1983). Ebben elsősorban a Tolna megyei protestáns svábság ? európai viszonylatban is rendkívül jelentős ? néprajzi anyagát gyűjtötte egybe.
Lackner Aladár 2000. február 16-án hunyt el.
Megjelent: Mirák Katalin (szerk.): Nem voltam egyedül II. kötet, MEVISZ 1999. (248-274.o.)