1920. február 6-án született Alagon (ma Dunakeszi része). Édesapja Nagybocskai Pál Péter, édesanyja Poneváts Anna. Az elemi iskola négy osztályát Alagon, középiskolai tanulmányait Budapesten végzi a fasori evangélikus gimnáziumban. 1938-ban érettségizik, majd két éves tisztviselősködés után a soproni teológia hallgatója lesz. 1944. június 13-án Raffay Sándor püspök lelkésszé szenteli. 1944 és 1946 között Pilisen előbb segédlelkész, majd - principálisa távolléte idején - a gyülekezet helyettes lelkésze.
1945-ben feleségül veszi Ulbrich Líviát, három gyermekük születik. Legkisebb gyermekük, Péter 7 éves korában műtét közben meghal. 1946. november 1-től Bp.-Józsefvárosban segédlelkész. 1947 júniusában a pilisi gyülekezet - miután két lelkészi állást létesít - egyik lelkészévé választja. Itt szolgál 1958 áprilisáig, amikor a Pest megyei egyházmegye LMK ülésén előterjesztett javaslatáért az ÁEH elnöke azonnali hatállyal felfüggeszti állásából és mindenféle egyházi szolgálattól eltiltja.
1958 októberében, Keveházi Lászlóval helyet cserélve a Békés megyei Gerendásra kerül. 1974-ben Káldy Zoltán püspök Kiskőrösre helyezi. Innen megy nyugdíjba 1988-ban. Nyugdíjas lelkészként a nagyatádi gyülekezetet gondozta.
Nagybocskai Vilmos 2004. május 1-jén hunyt el.
Megjelent: Mirák Katalin (szerk.): Nem voltam egyedül I. kötet, MEVISZ 1995. (189-214.o.)