1912. március 30-án született Budapesten. Édesapja dr. Schulek Alfréd szemészorvos, édesanyja Rajner Jolán. Középiskolai tanulmányait 1922 és 1930 között a II. kerületi Érseki Katolikus Reálgimnáziumban végzi. Egy évi sorkatonai szolgálat után 1931-től 1941-ig a Budapesti Zeneművészeti Főiskolán tanul zeneszerzés, középiskolai énektanár, orgona és protestáns egy-házzene szakon.
1936-tól 1951-ig az óbudai evangélikus gyülekezet kántora. 1939-től a Magyar Rádió munkatársa, ekkor kér névmagyarosítást. 1940-ben feleségül veszi Bodolay Mártát (? 1991), 4 gyermekük születik. 1945-ben hosszú kutatómunka után megjelenik Schulek Tiborral együtt összeállított Régi Magyar Istenes Énekek című gyűjteményük. Közben 1944 októberében tartalékos tisztként behívják, a háború vége Ausztriában éri. Hazatérésekor orosz hadifogságba kerül, kiviszik a Szovjetunióba, és csak 1947 júniusában térhet haza. 1950-ben elbocsátják a Rádióból. 1951-ben a kelenföldi gyülekezet kántora lesz, ahol a karvezetői munkát 1980-ig, az orgonálást a mai napig végzi. 1956-tól 11 tanéven át az Evangélikus Teológiai Akadémián tanít egyházi zenét. Külső munkatársi megbízások után 1958-tól a Zeneműkiadó Vállalat szerkesztője, 1967-től főszerkesztője. 1972-ben nyugdíjba megy, és azóta az új Liszt-összkiadás szerkesztője. 1994-ben Liszt Ferenc-díjat kap.
A már említett egyházzenei munkái mellett részt vett az énekeskönyv 1955-ös Új része, az 1982-es új Evangélikus Énekeskönyv és a hozzájuk tartozó korálkönyvek szerkesztésében. Számos világi és egyházi zenemű szerzője, illetve közreadója, cikkek írója.
Sulyok Imre 2008. november 24-én hunyt el.
Megjelent: Mirák Katalin (szerk.): Nem voltam egyedül I. kötet, MEVISZ 1995. (235-250.o.)