1919. március 12-én született Győrben, polgári családban. Édesapja, Tekus Oszkár banktisztviselő, édesanyja, Scharbert Sarolta gimnáziumi tanárnő.
Az elemi 4 osztályt Győrben a Tanítóképző gyakorló iskolájában, a középiskolai 8 évet a Révai Reálgimnáziumban végzi. 1937-41 között Sopronban folytatja teológiai tanulmányait. Sopronban avatják lelkésszé 1941. június 12-én.
Két hónapig a meszleni, majd 10 hónapig a kaposvári gyülekezetben segédlelkész. 1942. júniustól két évig Gyenesdiáson egyházkerületi missziói helyettes lelkészi megbízásban dolgozik. Itt két télen át a Fiú Népfőiskolát is vezeti. 1944. augusztusban Erdélybe utazik, de az elnyert csíkszeredai lelkészi állás elfoglalását a háború menete már megakadályozza. Kolozsvárt reked, majd a Tiszakerület püspöke Nyíregyházára helyezi. 1944. karácsonyára Túróczy Zoltán Debrecenbe küldi, másfél évig szolgál ott. 1946. szeptembertől újra a Dunántúli Egyházkerület missziói lelkésze, a répcelaki Dunántúli Leánynépfőiskolát szervezi és vezeti. 1947-ben megházasodik, felesége Sokoray Izabella, magyar-történelem-testnevelés szakos tanárnő.
1951 decemberében választja meg a nagysimonyi gyülekezet lelkészének, 23 évig szolgál itt. 1952-ben születik András fia. 1957 áprilisában megválasztják a vasi egyházmegye esperesének, amely tisztből már az év novemberében visszahívását követeli az ÁEH. Hat éves ciklusának lejártával, 1963-ban megakadályozzák újraválasztását.
1974. márciusban hívja meg a győri gyülekezet, ahol előbb helyettes, majd gyülekezeti lelkész. 1978-tól a győri Szeretetintézmények igazgatótanácsának elnöke. Gyülekezeti igazgató-lelkésszé választása után a Szeretetintézmények igazgatója. Az 1992. július 27-én megalakult Fraternitas Lelkészi Közösségnek alapító tagja és mindmáig elnöke is.
Fia - akkori kemenesmihályfai lelkész - 1982-ben betegség következtében hunyt el, felesége 1987-ben autóbaleset következtében. 1991-ben ismét megházasodik, felesége Paveszka Ida, a győri Szeretetház otthonvezetője. 1991-től igazgató-lelkészi állásából, majd 1993 végén szeretetházi igazgatói állásából is nyugdíjba vonul.
Tekus Ottó 2008. november 11-én hunyt el.
Megjelent: Mirák Katalin (szerk.): Nem voltam egyedül I. kötet, MEVISZ 1995. (251-269.o.)