Egyszerű, paraszti származását sohasem szégyellte. Természetes közegeként élte és használta gyermekkori élményeit, a szüleitől kapott útmutatásokat. Rádon nőtt fel, két fiútestvére mellett szülei csak őt, a legidősebbet tudták taníttatni. A váci katolikus gimnázium tanulója volt, de érettségit már az aszódi evangélikus gimnáziumban tett, hogy onnan felvételizzen a teológiára. 1930. február 4-én szentelték lelkésszé.
A segédlelkészi éveket Békéscsabán és a Fasorban töltötte, közben egy évig Helsinkiben (második magyarként) volt ösztöndíjas. 1934-ben Raffay Sándor püspök Pitvarosra küldte ki helyettes lelkésznek, hogy a választás miatt megosztott gyülekezetben lecsillapítsa a kedélyeket. Itt később megválasztották volna, de addigra már pályázat útján elnyerte 1934 augusztusában a fóti lelkészi állást. Még ugyanebben az évben feleségül vette Blaskovits Mária tanítónőt, Blaskovits Oszkár nagytarcsai kántortanító lányát. Házasságukat Isten öt gyermekkel gazdagította.
A gyülekezeti munkán túl számos más szolgálati területe is volt. Aktív tagja volt a Baráti Mozgalomnak, lelkes munkása az ébredésnek. 1940 januárjától a pesti felső egyházmegye alesperese, majd még ugyanezen év márciusától esperese. Tisztségéről 1950-ben lemondani kényszerült. Alapítója 1939-ben a fóti Evangélikus Jungmann Árvaháznak, 1947-ben ő álmodta és szervezte meg a Mandák Belmissziói Otthont. 1948-tól részt vett a Magyar Bibliatanács megbízásából az ószövetségi fordítóbizottság munkájában. Ettől a feladattól is megfosztották 1954-ben.
1950 tavaszán közeledett Ordass Lajos börtönből való szabadulása. Az államhatalom ekkor azzal az igénnyel lépett fel, hogy az egyház fossza meg őt püspöki hivatalától, nehogy visszatérjen az aktív szolgálatba. Ennek érdekében egyházi különbíróságot kellett felállítani, amelyet az Országos Közgyűlés választott meg. A választások törvénytelenségei ellen többen petíciót fogalmaztak meg, az aláírók megbízottja Zászkaliczky Pál lett. Ennek következményeképpen 1950. március 29-én fegyelmi eljárást indítottak ellene, az állásából felfüggesztették. Októberben szüntették meg a felfüggesztést, de szolgálati területét a gyülekezeti munkára korlátozták.
1956-ban rehabilitálták, 1957-ben püspökhelyettessé választották a Déli Egyházkerületben. Még ebben az évben az ÁEH követelte, hogy távozzon ebből a szolgálatból. Egy ideig nem volt hajlandó rá, de 1958 januárjában beadta egymondatos lemondó levelét.
1962. augusztus 6-án, 57 évesen hunyt el, két nap múlva közel száz lelkész jelenlétében temették el fiai szolgálatával a fóti temetőben.
Zászkaliczky Pál Finnországban egy életre szóló elhívást kapott az ébresztő igehirdetői szolgálatra. Olyan nagy hatással hirdette evangelizációs sorozatokon, vendégszolgálatokon, előadásokon Isten igéjét, hogy nagyon sokan őrizték szívükben életük végéig a rajta keresztül érkező magvetés gyümölcseit. Neve országosan ismertté vált. Talán az egyik legemlékezetesebb szolgálata 1948 áprilisában a nagybudapesti evangelizáció keretében tartott nyolcestés sorozata volt a tömött Deák téri templomban. Ekkor sokakat indított a Szentlélek nyilvános bűnvallásra, ő pedig hirdette Isten szolgájaként a kegyelmet, a meg nem érdemelt bűnbocsánatot.
Az evangelizációs mozgalom elkötelezett tagja volt, ugyanakkor - közülük talán egyedüliként - több alkalommal nyilvánosan is kész volt szót emelni az egyházat ért igazságtalanságok ellen, mélyen azonosult Ordass Lajos egyenes helytállásával és egyházfelfogásával. A petícióban többedmagával az egyházi választások törvényessége védelmében bírósági felülvizsgálatot kért, beleértve az Ordass ügyének megtárgyalására rendelt egyházi különbíróságot is. Ezzel tulajdonképpen annak adott hangot, hogy az egyház nem asszisztálhat az állam egyházellenes intézkedéseihez, hogy az egyházi autonómiát meg kell védeni a diktatúra beavatkozásaitól, hogy Ordass ügye egyszerre egy vétlen ember sorskérdése, de ugyanakkor az egyház olyan belügye, amellyel kapcsolatban nem tűrhet el külső beavatkozást.
A püspök maximálisan megbízott benne mint helyettesében, amikor 1957-ben hosszabb időre Amerikába utazott. Nem véletlen, hogy az államhatalom többek között az ő eltávolítását is követelte Ordasstól az 1957 őszén folytatott tárgyalásokon.
Lelkészi állásából való felfüggesztésének idejére esett két fiának a konfirmációja. A templompadban kellett végigülnie az ünnepi alkalmat, mert saját gyülekezetében sem szolgálhatott.
Nagyon fájt neki, hogy eltiltották a bibliafordító munkától is. Miközben soha útiköltséget nem vett fel, költségtakarékossági okokra hivatkozva mentették fel. Jó nyelvérzéke, a héber és a finn nyelv biztos ismerete később hiányzott is a fordítói munka során. Nem tudhatta, hogy a valós szándék a létszámcsökkentéssel a fordítói munka lassítása volt.
1956-ban az egyház rövid kegyelmi időt kapott. Az 1957-ben kezdődő visszarendeződés sok lelkész, teológiai tanár szolgálatát érintette. Zászkaliczky Pál - vélhetőleg komoly betegségei miatt - szolgálhatott tovább Fóton. 1962. augusztus 6-án reggel érkezett egy távirat: "Ma délben jelenjen meg püspöki hivatalomban. Káldy." Erre a találkozásra azonban már nem került sor, mert az élet és halál Ura hazahívta beteg szolgáját. Felesége és gyermekei vették körül, Dávid bűnbánati zsoltárát olvasták, imádkoztak.
Augusztus 8-án egyházunk moszkvai delegációja beszámolójának meghallgatására népes lelkészértekezletet hívtak egybe. Az Úristen rendezte így, hogy emiatt sokan Pesten tartózkodtak. Aki megkapta a gyászjelentést, az Luther-kabátot is hozott. Emiatt aztán meg is bélyegezték a temetést ellenforradalmi megmozdulásnak, a politikai reakció tüntetésének.
Zászkaliczky Pál története nem fejeződött be halálával. A fóti gyülekezet valamelyik fiát szerette volna utódjául megválasztani, de ezt Káldy Zoltán nem engedélyezte, arra való hivatkozással, hogy az elhunyt a reakció embere volt és a gyülekezetet is azzá tette. Megvonta a gyülekezettől a lelkészválasztás jogát, arra akarta kényszeríteni a fiúkat, hogy ők mondjanak nemet a meghívásra, fenyegetőzött, zsarolt, erőből akart beiktattatni valakit. Az egy éven át húzódó folyamatot Bohus Imre megválasztása juttatta nyugvópontra.
A fóti gyülekezet azóta is nagy szeretettel ápolja egykori lelkésze emlékét.
Művei:
A finn keresztyénség rövid története és a finn evangélikus egyház rajza, 1937.Malmivaara Vilmos élete, 1937.
Száznál több cikke és igehirdetése jelent meg különféle folyóiratokban.
Kéziratban előadások, tanulmányok, novellák, színdarabok.
Irodalom:
ifj. Zászkaliczky Pál: Isten követségében Emlékezés Zászkaliczky Pál fóti evangélikus lelkészre, Fóti Evangélikus Egyházközség, 2005.Megjelent a Híd magazin 2013.III. számában 24-25.o.