A Nógrád megyei Bokoron 1909. december 10-én született, ahol édesapja tanító volt. Az aszódi evangélikus gimnáziumban 1927-ben érettségizett. Kitüntetéssel elvégzett teológiai tanulmányai után három éven keresztül Budapesten a Deák téri gyülekezetben szolgált segédlelkészi beosztásban, mialatt történelem-földrajz szakos tanári diplomát szerzett.
1934-től Hódmezővásárhelyen volt lelkész. Itt a gyülekezet egy részének mérhetetlenül nagy nyomorával találkozott. A régi méntelepet a hatóság az akkori hajléktalanokkal telepítette be, egy-egy volt istállóban tíz család is lakott, közöttük evangélikusok. Az utcán vagy az üzletekben kolduló gyerekekbe botlott, bennük tanítványait ismerte fel. Egy hároméves kislányt egy talajvízzel elöntött kunyhó átázott rongyai közül vitt kórházba, ahol akkor ötéves testvérével élt egyedül. De egy év múlva már 15 gyermek játszott a parókia tágas udvarán, amikor feleségével és a gyülekezettel összefogva a lelkészlakás szobáiban egy árvaház született.
Keken Andrást 1941-ben a Pesti Evangélikus Egyház választotta meg Deák téri lelkészének. Vele a gyermekotthon is feljött Pestre. A fővárosi parókia épületében a szokatlan honfoglalókat nem mindenki látta szívesen. Derék ember lenne ez a lelkész - mondták többen Keken Andrásról -, csak az a kár, hogy az árvaház a rögeszméje. Ezért is született meg egy kis könyvecske az árvaház tízéves történetéről Imre és társai címmel, amelyből rövid szemelvények a magazinban külön olvashatók. Az árvaház a világháború alatt Sztehlo Gáborral összefogva egy hűvösvölgyi villában Evangélikus Hadiárvaházzá bővült, amit végül az állami kényszer szüntetett meg.
A holokauszt idején Keken András saját életét is kockáztatva üldözött zsidó embereket mentett meg. Családokat bújtatott, százakat látott el hamis okmányokkal, másokat az akkori törvényekkel ellenkezve egyházi munkára alkalmazott. Tettét a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet 1995-ben a Világ Igaza posztumusz kitüntetéssel ismerte el.
A háború utáni totális államrendszer kiépülése során Keken András az egyházunk elleni támadások egyik célpontja lett. Állambiztonsági megfigyelés alá 1947 decemberétől kezdve került. Az ellene összegyűjtött bizonyítékok között ott volt az Amit minden evangélikusnak tudnia kell címmel megjelent - Benkóczy Dániellel közösen írt - könyv következő részlete is: "A marxizmus mint politikai és gazdasági irányzat Oroszországban valósult meg. Boldogságot ígért a népnek, de a helyzet csak annyiban változott, hogy azelőtt a cárok és a főurak, most pedig a népbiztosok rabigájában görnyed a dolgozó orosz nép. Oroszországban egymillió volt az evangélikusok száma. Amióta szovjeturalom van, nem élhetnek egyházi életet. Templomaikat elvették, papjaikat kiűzték vagy meggyilkolták."
A vádak között szerepelt Dr. Keken András igazgató-lelkész aláírásával az a levél is, amely a Pesti Evangélikus Egyház képviselőtestületének 1948. június 2-i nyilatkozatát tartalmazza, elrendelve annak felolvasását az egyházközség szószékein. Ebben a képviselőtestület az egyházi iskolák tervezett államosításával kapcsolatban kijelenti, hogy "jogainak és igazságának tudatában ragaszkodik iskoláihoz, azokról önként lemondani nem hajlandó, államosításuk ellen tiltakozik, s azok megmentése érdekében kéri és várja a felsőbb egyházi hatóságok alkotmányos és törvényes erőfeszítéseit, s egyúttal azzal a kéréssel fordul a kultuszminiszter úrhoz, hogy az egyházi iskolák államosításának kérdését mint olyan tervet, mely a magyar lelkek kívánatos békességét felboríthatja, vegye le a napirendről".
Az első házkutatást 1948. augusztus 20-án délután tartották nála, majd rövidesen letartóztatták D. Ordass Lajos püspököt. A szeptember 20-i presbiteri ülésen az elnökség javaslatára a presbitérium tiltakozott a püspököt a sajtóban lejárató rágalomhadjárat ellen, és ünnepélyesen kinyilatkoztatta, "hogy D. Ordass Lajoshoz mint törvényesen megválasztott lelkészéhez és felszentelt püspökéhez változatlan hűséggel, tisztelettel és szeretettel ragaszkodik."
Néhány nap múlva a Népszava újságban a következő címmel jelent meg cikk: "Távolítsák el Keken Andrást, Ordass püspök főtanácsadóját!" Félreállítását egyházi segédlettel hajtották végre. Az egyházmegye elnöksége egyházi közérdekre hivatkozva 1949. április végén függesztette fel, tekintettel arra, hogy "dr. Keken András igazgató-lelkésznek a Deák téri lelkészi körben való működése az állam és egyházunk közötti békés viszony fenntartását nagymértékben veszélyezteti." Megindult az egyházi fegyelmi eljárás ellene.
A közel egy évig tartó felfüggesztés Keken András letartóztatásával zárult. Az ávósok 1950. március 29-én éjjel jöttek érte és vitték el a hírhedt Andrássy út 60.-ba. Négyheti vallatás után börtönbe került. Nagypéntek ünnepén született meg Magamnak prédikálok címmel az emlékezetében megőrzött verse:
A cellám falára
Keresztet rajzoltam.Eléje állottam,
Aztán prédikáltam.
Nem gyülekezetnek,
Csak árva fejemnek.
Hirdetted: szenvedni
Kell a Szenvedőért,Most tűrd a keresztet,
Amit Atyád rád mért.
Ha porig aláznak,
Vérig meggyaláznak,
Ne feledd: Övéi
Keskeny úton járnak. [...]
A cellám faláról
Vízcseppek csepegtek,Árva két szememből
Könnycseppek peregtek.
De én feledve bajt,
Nyirkos cellafalat,
Az értem szenvedő
Krisztus vére alatt
Nagypéntek ünnepén
Boldog voltam s szabad!
Keken Andrást - ügyének bírósági tárgyalása nélkül - 1950. május 3-án Kistarcsára internálták Kendeh György lelkésszel együtt, ahonnan október 12-én szabadultak. A szabadulás napján született meg a Hálaadó ének című verse:
Istenem, köszönöm az elmúlt félévet,
Köszönöm a sok kínt, szenvedést, éhséget,Köszönöm, hogy vertél, porig megaláztál,
Köszönöm, hogy mégis mindig velem jártál.
Te simogattad meg bilincsbe vert kezem,
Te adtál jelt, mikor elcsüggedt a szívem.
Te világítottál nyirkos pincék mélyén,
Te bátorítottál a félelmek éjén.
Betegágyam mellett az orvos te voltál,
S Te voltál az, aki végre hazahoztál. [...]
Lelkészi szolgálatába természetesen nem térhetett vissza Keken András. Szabadulását követően előbb segédmunkásként, később könyvelőként dolgozott. Rehabilitálása után 1956. október 7-én prédikálhatott először ismét a Deák téri templomban.
Életregényét Dr. Fabiny Tamás püspök írta meg. Sokakat gazdagító igehirdetései sorában az utolsó 1974. április 15-én, húsvéthétfőn hangzott el. A lázas betegen elmondott húsvéti üzenet után lett rosszul a szószéken. Az imádságot még elkezdte: "Istenünk, jó Atyánk, magasztalunk azért, hogy nem hagytál minket a halálban..." Ekkor összeesett, a szószékről többen vitték le, majd mentőt hívtak. A kórházban még egy hónapot élt.
Megjelent a Híd magazin 2014.I. számában 40-41.o.