ifj. Zászkaliczky Pál: 
A mennyei derű embere: Kiss János (2016. március)

Kiss János 1912-ben született Nyíregyházán paraszti szülők gyermekeként. Két fiú és két lánytestvére volt. A fiúk mindannyian tanítók lettek, Kiss János 1932-ben végezte el szülővárosa tanítóképzőjét.

Bár evangélikus szülei kisgyerekkora óta törekedtek vallásos nevelésére, mégis életformáló megtérésélménye volt 18 éves korában. Az ige, amely aztán élete során végigkísérte, a Mt 24,42 volt: "Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok".

Húszéves pályakezdőként a Nyíregyházát övező bokortanyák egyikébe, Bálint-bokorba került. A szegény körülmények között élő emberek, de elsősorban a fiatalok felemelése élethivatásává vált. Részt vett a leventeképzésben, volt cserkészvezető, népművelő, tanítóegyesületi titkár, belmissziói munkatárs, kántor, igehirdető, gazdaszövetségi jegyző, a Vöröskereszt munkatársa és KIE-vezető. Elnöke lett a Nyíregyházi Luther Márton Körnek is. Munkája során örökké szervezett: konferenciákat, ünnepi és missziói alkalmakat, összejöveteleket. Olyan személyiséggel áldotta meg őt a Teremtő, hogy le tudta kötni a gyerekeket és a fiatalokat is.

Meghatározó volt számára, hogy a '30-as évek végén Finnországban járt. Az ottani ébredéssel való találkozás számos magyar evangélikus számára jelentett sorsfordító élményt, egy életre szóló elköteleződést. Itt találkozott a népfőiskola ügyével is, amelyben szintén a vidéki fiatalságot felemelő mozgalmat látott.

Az 1943-as év hozott az életébe nagy fordulatot. Több évi intenzív KIE-ben (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) végzett munka után meghívták Kiss Jánost az egyesület függetlenített országos titkári állásába. Ezért Budapestre költözött. Így tevékenységi területe kiterjedt az egész országra. Munkájának intenzitása nem csökkent, legkedvesebb feladata a dunavecsei tábor szervezése és vezetése volt.

1938 és 1944 között négy alkalommal is behívták katonának, karpaszományos tüzértisztként frontszolgálaton is volt. Meg volt győződve arról, hogy épen és egészségesen tér majd onnan vissza. Ő írt a seregből szüleinek vigasztaló sorokat.

Leszerelését követően folytatta a KIE titkári munkáját. Az egyesületek 1950-es feloszlatása kapcsán Kiss János is elvesztette állását.

Ekkor történt, hogy egy alkalommal Balogh Éva fóti tanítónő, Kapi Béla püspök unokája sétálás közben összetalálkozott a helyi lelkésszel, Zászkaliczky Pállal. "Esperes úr, hadd mutassam be a vőlegényemet, Kiss Jánost." A bemutatkozást beszélgetés követte, amelyben kiderült, hogy éppen akkor szűnt meg a KIE-ben az állása. Zászkaliczky kifaggatta, és végül így szólt: "Keresünk egy megfelelő embert a Belmissziói Otthon gondnoki állásába. Te nagyon alkalmasnak látszol. Elvállalod?" Kiss János örömmel mondott igent, és ezzel elkezdődött életének egy újabb, közel negyven esztendős időszaka.

Az egyházellenes hatalom a politikai pereket is felhasználta arra, hogy egyházi embereket is megvádoljon, megkínozzon, megfélemlítsen. 1951-ben került sor az egykori KIE-vezető, Pógyor István letartóztatására és elítélésére. (Ő '53-ban halt meg az ÁVH börtönében, sírja az Új Köztemető 301-es parcellájában van.) Ennek az eljárásnak során tartóztatták le és tartották fogva Kiss Jánost is. Erről ő a későbbiekben alig és csak nagy titoktartás mellett beszélt másoknak. Az ügy részletes feltárása még várat magára.

Kiss János nagy felelősséggel és önállósággal végezte a gondnoki munkáját a Mandák-otthonban. A konferenciák szervezésének fáradhatatlan munkása volt, számos alkalommal bízta rá az intézet vezetése a program tartalmi összeállítását is. 1959-től aztán megszűntek a konferenciák, és a villa a kántorképzés szolgálatába állt. Kiss János a helyén maradt, továbbra is élhetett legnagyobb szívügyének, a gyermekek és fiatalok között végzett ébresztő munkának.

1962-ben elhunyt Zászkaliczky Pál. Kiss János ekkor a fóti gyülekezet kántora és jegyzője volt. Az egyházvezetés és az államhatalom példát akart statuálni, mert az elhunyt lelkészt a reakció emberének tartották, ezért nem engedték fiait vagy vejét utódjának. Kiss János a gyülekezet békéjét és az evangélium ügyét tartotta szem előtt. Több javaslattal is élt a helyzet megoldására. Egy alkalommal, amikor a kirendelt lelkészt a gyülekezet akarata ellenére be akarták iktatni Fóton, a templomba nem tudtak bemenni, mert a bejárat előtt álló hívek azt megakadályozták. Ekkor támadt valakinek az a gondolata, hogy tartsák meg az iktatást a Mandák-villában. Ennek azonban Kiss János állt ellent, mondván, hogy az nem a gyülekezet ingatlana, és egyébként is akkor ő nem tudna már a fótiak szemébe nézni. Az iktatás meg is hiúsult.

Kiss János 1983-ban ment nyugdíjba, de az egyházban végzett szolgálatot azután sem hagyta abba. Előadásokat tartott, bizonyságot tett, harmóniumjátékot tanított a teológián. Sokak számára az ő távozásával a Mandák-otthon végérvényesen megváltozott. Mindenkit ismert, mindenkiről tudta, hova való, ki kinek a kicsodája, mindenkihez volt egy kedves szava, szigorú is volt, de minden gondolata aranyat ért. Ahogy hitéről, Megváltójáról beszélt, az példa nélküli volt sokunk számára. Élénk, megjegyezhető képeket használt, láttuk és tudtuk, hogy számára valódi életvezetés Isten igéje. Akik hallottuk, emlékezünk példázatára az öreg Ördög három fiáról, vagy az imádság által elűzött ördögökről. Hiteles volt, és az akár 50-60 éves korkülönbség ellenére is vonzó példa. Sokan az általa kimondott bizonyságtétel után lettek Krisztus igazi követőivé.

1990-ben az új orgona avatóünnepségén még részt vett a Mandák-villában. Hazament, majd otthon a fotelben ülve érte a hazahívó szó.

Áldott legyen az Úr, hogy ismerhettük!

Irodalom:

Fabiny Tibor (szerk.): "Serkenj fel, aki aluszol!" A magyar evangélikus ébredés kiemelkedő egyéniségei a 20. században, Budapest, 2010 - Győri János Sámuel előadása
Ifj. Zászkaliczky Pál: Isten követségében, Fót, 1995

Megjelent a Híd magazin 2016.I. számában 30-31.o.

Vissza