Gyászoló Testvéreim!
Amikor barátai és munkatársai nevében búcsúzom, nem embert akarok magasztalni. Felülről az a parancsunk van, hogy amikor a keskeny úton járó célhoz ér, koporsója, vagy hamvai mellett a halál felett diadalmaskodó élet evangéliumának vigasztaló szava szólaljon meg. A belülről, szívből jövő hang pedig arra késztet, hogy magunkban számot vessünk: ki volt Ő, s mit jelentett számunkra élete és példája. Erről a nyereségről, s nem a halála által okozott veszteségről szeretnék szólni.
Haláláig munkálkodott nemzetünk életében jelentős szerepet betöltő családjáról írt nagy monográfiáján. Őseit a reformáció századáig vezette vissza. 1943-ban Kassán magyarul, majd utána francia nyelven is megjelent egy kilenc lapos tanulmánya a család egy generációjáról: A XIX. század nemzetiségi válsága egy felvidéki család sorsában. Ebben a puszta tudósításon túl irányt is mutat egy helyes nemzetiségi politika számára, s erről a terjedelmében szűk, tartalmában gazdag tanulmányról Mályusz Elemér, történetírásunk nagy doyenje mondta, hogy Schulek Tibor alkotó munkájának egyik csúcspontja. Címe: Tükördarabok a Schulek-család múltjából. Erre gondolva foglalom össze megemlékezésemet ezzel a címmel: Tükördarabok dr. Schulek Tibor életéből.
1904. február 3-án született Budapesten. Nagyatyja Schulek Frigyes műépítész, akinek gazdag munkásságából közismert a Mátyás-templom újjáépítése és a Halászbástya megalkotása. Atyja, Schulek János ugyancsak műépítész. Ez a templom, ahol Schulek Tibortól búcsúzunk, az ő tervei alapján épült. Szíve szeretete azonban egész életében Visegrádhoz kötötte. Műemlékeinek feltárása, Mátyás király palotájának megtalálása az ő el nem évülő érdeme. Sírja is Visegrádon van, ott pihennek meg Schulek Tibor hamvai is.
Édesanyja Gerok Lujza stuttgarti csellóművész volt. Két esztendős volt, amikor elveszítette. Feljegyzéseiben megmaradt emlékfoszlányok alapján azt írja, hogy ez a két esztendő volt gyermekkorának legboldogabb időszaka.
Egy másik tükördarab változatos ás gazdag tanulmányi éveit villantja elénk. Öt éves korában magánúton végezte el az első elemi osztályt, a másodikat a Fehérvári-úti, a harmadik-negyediket a Deák-téri evangélikus iskolában. 1913-ban, kilenc éves korában a herrnhuti testvérek németországi Niesky-i pedagógiumá-ban tanult. Az ottani kegyességi élet mély benyomást tett rá.
1918 virágvasárnapján, konfirmációja után, a mindig nagy szeretettel emlegetett nagynénje, Tóth Béláné Schulek Vilma otthonába került Rimaszombatba. Fiatalkori feljegyzéseiben ilyen szeretettel még csak nagyanyjáról emlékezik, Johanna Rieckéről, aki a Rimaszombatból menekülni kényszerülőt otthonába fogadta. Akkori feljegyzéseiben erről így emlékezik meg; "Nagyanyám elkért szüleimtől, hogy "férfi legyen" özvegyi házánál, akire az ő gazdag szíve különös gondot viselhessen." Innen járt a Lónyay utcai református gimnázium hetedik-nyolcadik osztályába, s itt érettségizett 1922-ben.
A rimaszombati két és fél év és a Lónyay utcai gimnázium döntő hatással voltak hivatása megtalálásában, Deák János teológiai professzor kérésére, rövid életrajzában írja: "Rimaszombatban nehéz idők jártak: 1919 januárjában csehek szállták meg a kedves kis gömöri fővárost, később harcok is folytak a vidéken, sőt "vörös felszabadításban" is volt részünk. Hazúlról teljesen el voltam zárva, még szegény Nagyapám halálát is csak egy kassai lap nekrológjából tudtam meg.
A haza rettenes sorsa igen marcangolta szívemet. Komolyan kutattam a nemzeti elbukásnak okát. Az "Elnémult harangok"-at is éppen akkor olvastam, s e regény megrendítő hatással volt rám. Megsejtettem a megújhodás egyetlen lehetőségét; a magyarságot vissza kell vezetni Istenhez. Ebből azután levontam a rám vonatkozó konzekvenciát; 1919 szeptemberében elhatároztam, hogy lelkészi pályára lépek."
Elhatározása méginkább megérlelődött, amikor a Lónyay utcai gimnázium igazgatója, Ravasz Árpád révén megismerkedett Ravasz László püspökkel, akire szinte példaképként tekintett, s akihez egy életre szóló barátság fűzte. Munkatársakká is lettek a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságban, amelynek 1940-ben Schulek Tibor választmányi tagjává lett. A kényszerűen visszavonult püspököt látogatta leányfalusi otthonában.
1922-ben beiratkozott a budapesti evangélikus Teológiai Akadémiára. Annak Sopronba helyezése után félévet a Ráday utcai református teológián hallgatott. A teológiával egyidőben iratkozott be a bölcsészeti karra magyar, német, angol szakra. 1924 tavaszán Sólyom Jenő évfolyamtársával együtt a "Civitas fidelissimá"-ba távoztak, s a pécsi Erzsébet Tudományegyetem soproni Teológiai Fakultásán végezte a harmadik évfolyamot. A negyediket pedig Lipcsében. Onnan finnországi meghívást kapott, s maga után Dedinszky Gyulát ösztöndíjra ajánlotta. Ezzel folyamatossá lettek a finn-magyar ösztöndíjasok cseréi. A magyarok hozták a finn ébredés áldott élesztőjét magyarországi egyházaink életébe, a finnek vitték népünk iránti szeretetüket hazájukba. Közben a németországi Nieskyben, ahol tanult, tanárrá lett, három ízben is járt angliai tanulmányúton, a budapesti Tudományegyetemen vizsgát tett magyar, német, angol szakból, Sopronban letette a teológiai szakvizsgát, 1928 januárjában Raffay Sándor püspök a Deák-téri templomban lelkésszé szentelte. 1938-ban Pécsett "summa cum laude" doktorált. Egy évvel később Bornemisza Péterről írt kibővített disszertációja páratlanul szép és művészi kivitelezésben jelent meg nyomtatásban. Evangélikus reformátoraink közül mindmáig Bornemisza Péteren kívül nem is jelent meg egyetlen magas tudományos színvonalú, korszerű mű.
Tanulmányi éveiből még egy kis tükördarabot kell felvillantanunk, s ez a cserkészet, amely nemcsak Isten iránti tiszteletre, haza iránti szeretetre, emberi tartásra és helytállásra nevelte, hanem egész életre szóló indítást is adott számára. Rimaszombatban akkor lett cserkész, "mikor még országunkban ismeretlen volt e pompás intézmény", - írja egyik levelében. A Lónyay utcai gimnáziumban 1920-21. évben alakult meg a Bethlen Gábor cserkészcsapat, amelynek parancsnoka Ravasz Árpád, ifjúsági vezetője Schulek Tibor lett. Ők honosították meg a jellegzetes magyar árvalányhajas cserkészkalapot. Érettségi után először a Deák-téri, majd Sopronban az evangélikus gimnázium Deákkúti csapatában folytatta a cserkész-munkát. Egész életére szóló indítást érettségije évében, 1922-ben kapta egy "Ich-tys" táborozás alkalmával. A dunavecsei táborból jártak a duna-pentelei római ásatásokhoz társadalmi munkára. "Ott tartotta először Karácsony Sándor - írja cserkészetről szóló levelében - híres tábortűzi filippikáit az akkor híg cserkészéneklés ellen... és hozta a népdalt Bartók, Kodály szinten. Akkor kerültem Karácsony Sándor hatása alá, s maradtam hű tanításaihoz, amikor ő rég elpártolt azoktól." Ennek az indításnak is voltak életpályáját és egyházszolgálatát meghatározó gyümölcsei. A himnológiában nemzetközi tekintélyt szerzett.
Ahogyan Bartók és Kodály kutatták és életre keltették népdalainkat úgy kereste, kutatta ő feledésbe ment magyar egyházi énekeinket. "Semmiben sem estünk oly messze atyáink lelki hagyományától, - írja - mint a közönséges és házi isteni szolgálatnak búzgóságos éneklésében". Unokatestvérével, Sulyok Imre orgonaművésszel és zenetudóssal hozzáfog az elfelejtett magyar énekkincs felkutatásához. Eredményeiket 1945-ben teszik közzé "Régi magyar istenes énekek" címmel. Az énekeskönyvet díszes kiadásban az egyháztól később jogtalanul elkobzott győri Harangszó nyomda adta ki. Az énekkincs feltárása után követelő feladatként jelentkezett az alvó anyag ébresztgetése. E célból szervezte a "Cantate! Énekeljetek!" mozgalmat, amely a gyülekezetekben országos szinten újra tanította a rég elfeledetteket. 1950-ben az új énekeskönyv szerkesztését is szem előtt tartva megjelenik a "Cantate!" énekfüzet 101 dallammal és szöveggel, s egy komoly egyházi énekkultúra alapjává válik. A mozgalmat azonban felelőtlenül leállították.
Schulek Tibor egy életen át készítette a magyar énekeskönyvek törzskönyvét, s ez a hatalmas mű csaknem kiadásra kész állapotban van hagyatékában, s ugyancsak egy életen át, szegénységében is gazdag áldozatokat hozva gyűjtötte össze a hazánkban és külföldön megjelent magyar énekeskönyveket, s ezt a csaknem teljes gyűjteményt végakarata szerint egyik egyházi könyvtárunk örökli. Nemcsak elszomorító, tragikus is, hogy egyházunk legjelentősebb himnológusát kizárták az új énekeskönyv szerkesztőbizottságából. Ez is oka annak, hogy a nemzedékekre tervezett új énekeskönyv ősi örökségeinket tekintve oly szegény, korán divatjukat múló énekekben mértéken felül terjedelmes.
Egy újabb tükördarab a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetségben, a Pro Christoban végzett munkájáról vet egy fénysugarat felénk. Az 1895-ben missziói és ökumenikus felelősségből John Mott amerikai lelkész által indított mozgalom hazánkban is meghonosodva, máig ható, áldott munkát végzett. Ravasz Lászlótól kezdve sokak hitét formálta ez a mozgalom, Schulek Tiborét is. Ennek hatására lutheránus meggyőződését haláláig megtartva, meleg barátságot tudott tartani Krisztus-hívő katolikus és református testvérekkel.
E mozgalom keretében indította Mády Zoltán a falukutató munkát, írta az első, szinte tankönyvként használt művet a falu védelmére: "Elsüllyedt falu a Dunántúlon". Ez nemcsak Schulek Tiborra, a Diákszövetség titkárára volt döntő hatással, hanem indítást jelentett a teológusok számára falukutató körök alapítására, amelyek a negyvenes évek közepéig igen jelentős munkát végeztek, többek között azzal is, hogy a népdalok és a Régi Magyar Istenes Énekek visszajutottak azokba a falvakba, ahonnan indultak, de ahol már elfelejtették azokat.
Szintén e mozgalom tagjaként és hatására indította 1934-ben Karner Károly teológiai professzor Keresztyén Igazság című nagyhatású folyóiratát. Ennek budapesti szerkesztőségét négyen alkották: Schulek Tibor, Mády Zoltán, Sólyom Jenő és a később orosz fronton elesett Urbán Ernő. Az újra indított folyóirat nyomdában van. Sajnos, első számában Schulek Tibor ígért cikke helyett nekrológja jelenik meg.
Újabb tükördarabkákat veszek kezembe. Egyik része békés fényt sugároz, másik része szúrós szilánkokká töredezett. 1927. évi sorolás után 1930-ban tábori lelkésszé lett. 1932-ben feleségül vette Majoross Edit okleveles rajztanárt. Házasságukat Isten 8 gyermekkel, 26 unokával és eddig 6 dédunokával áldotta meg. Felesége családján kívül az egyházművészetnek szentelte életét. Egyházunk sok temploma lett gazdagabbá munkássága nyomán.
Tábori lelkész. Felmérhetetlenül nagy ez a szolgálat, ha valaki a "hit szabályai" szerint végzi. Torz képet fest az, aki lényegét fegyverek megáldásában látja, s torzul teljesíti szolgálatát, aki a rábízott nyájat nem pásztorolja, hanem veszély idején hűtlen béresként elhagyja. Schulek Tibor békében a Ludovika akadémia lelkésze, német és angol tanára volt. A háborúban, 1940 nyarától az Úr oda rendelte, ahol emberek végső nyomorúságukban segítségért kiáltanak. Testi-lelki sérülteket kellett gyógyítania, Tőle vártak és kaptak az itthon maradtak örömhírt élőkről, szomorú, de vígasztaló üzenetet arról, hogy hol áll egy ágakból összerótt kis kereszt, ahová lélekben elzarándokolhatnak az emlékezés pár szál virágával, vagy mécsest gyújthatnak egy olyan régi hősi emlékmű talapzatán, amelyre nevüket sem volt szabad felvésni. Schulek Tibor először a déli, majd az orosz fronton pásztorolta a messzire szakadt nyájat. Szolgálati jelentései a hadi levéltárban vannak.
A fronton is hallatta prófétai intő szavát. 1943. január 24-én érkezett Novy Oskolba, a főhadiszállásra. Jány Gusztáv hadseregparancsnok magához hivatta és elé tette kétségbeesésében született, hírhedtté vált hadparancsát. Schulek Tibornak volt bátorsága kimondani, hogy ezt a hadparancsot nem szabad kiadni. Jány elszomorodva csak annyit tudott mondani: Tegnap már kiadtam, s belátva végzetes hibáját, mintegy magára rótt vezeklésként az élvonalakba ment, szinte keresve a halált.
Ugyanakkor Schulek Tibor 6 sűrűn gépelt oldalon jelentést küldött a budapesti parancsnokságnak. Ebben így ír az általa is keservesen megélt helyzetről: "A katonák a 30-40 fokos hidegben halálra fagynak. Fagyott lábú menekülők, vállukra vetve a bakancs, amely már nem fért dagadt lábaikra, s rongyokba bugyolálva vagy éppen mezítláb.... Szánokon sebesültek vékony takaró alatt, sérült tagjuk csonttá fagyva.... Közben a német, aki majd mindenütt korábban kezdte kivonni csapatait, belelő a nyomorult magyarba, ha gépkocsijába kapaszkodik, leszorítja oszlopainkat az út mellé, s erőszakkal rabol gépkocsit, fegyvert a mieinktől. Éjszaka nem engedi tető alá a magyart, úgyhogy még a tulajdon visszavonulását fedező magyar utóvéd tisztjeinek, harcosainak is a német által foglalt házak külső falához húzódva kell a mínusz harminc fokos éjszakákat eltölteniök.... "Harc a kommunizmus ellen" igen elvont fogalom, s az egyszerű ember nem sokat kezdhetett vele.... A magyar katona nem tudta meggyűlölni az oroszt, sőt a rendkívül egészséges élettartású lakossággal szemben bizonyos rokonszenvet érzett. Az ellenszenv, különösen a visszavonulás közben ért megaláztatások óta, egészen más irányban fejlődik." Egy ilyen jelentés akkor nem volt veszélytelen figyelmeztetés.
A visszavonulás során, 1945 januárjában, találkozik családjával kassai otthonukban, de az őt letartóztatni akaró Gyarmathy nyilas főispán rémuralma elől márciusban először Szombathelyre távozik, majd Pozsonyban nem magyar kórházak magyar sebesültjeinek lelki gondozójává lesz. Hivatalos jelentésében írja: "Feleségemet és hat kicsi gyermekemet Kassán hagytam, több aggodalommal a még ott maradó németek és nyilasok miatt, mint a közelgő oroszok miatt." Parancs ellenére sem megy a balatoni utóvéd-harcokra és Németországba, hanem május 4-én a már orosz megszállta Budapestre tér, s jelentést tesz a miniszterelnökségen és a külügyminisztériumban a szlovákiai magyarüldözésekről. Itt tudja meg, - mint írja - hogy "szlovák milicisták kormányrendeletre egy órás csomagolási idő engedélyezésével kitoloncolták családomat", s azok nyíregyházi rokonoknál kaptak ideiglenes menedéket. Ez annál fájdalmasabban érintette, mivel pozsonyi szolgálata idején szlovák és magyar, a jövő helyes kibontakozását látó vezető értelmiséggel életre szóló barátságot tudott kötni. E barátság gyümölcseit tudományos munkásságom során magam is évtizedekig élveztem.
Családjával Nyíregyházáról Debrecenbe költözik, 1947 januárjától pécsi szolgálatba kerül, 1948. február 29-én tábori lelkészi tisztét megszüntetik, 1948 júliusától komáromi lelkész a kettészabdalt Komárom kicsinynek maradt magyar részében. Egy ideig esperes, de erről a tisztéről lemondani kényszerült, mert nagy családja mellett egy segédlelkész és diakonissza ellátását csekély fizetéséből vállalni nem tudta.
Egy tükördarab a megalázás és újabb nyomorúság éveit tükrözi. Ezek egy 1962-ben tartott lelkészi munkaközösségi ülésen kezdődtek. Ezek a munkaközösségek a "fraternitás" jegyében születtek, lelkészek továbbképzése, országos-, egyházi-, gyülekezeti- és egyéni kérdések őszinte, testvéri megbeszélése céljából, de fokozatosan "politikai átképző intézmény"-nyé deformálódtak, amelyekben célszerűbb volt hallgatni, mint megszólalni. A megszólalók közül sokan egyéni érvényesülésük érdekében dicsérték a diktatórikus egyházpolitikát, vagy helyeselték a kötelezővé tett hamis teológiát. Ő szólt, de nem saját érdekében. Tiltakozott az abortusz-törvény és az erdélyi magyar kisebbség elnyomása ellen. A jelen levő püspök, illetéktelenül beavatkozva püspöktársa jogkörébe, ezért felfüggesztette, hajszát kezdett ellene, s egyházi bírósággal állásvesztésre ítéltette. Barátai kitartottak mellette. Segítő kéz is nyúlt felé: Klaniczay Tibor akadémikus meghívta a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézete Humanizmus és reformáció kutatócsoportjának munkatársává. Hadd mondjam el, hogy a munkacsoport egyik évi konferenciáján, amelyen külföldi tudósok is részt vettek, a záró vacsorán egy olasz irodalomtörténész pohárköszöntőjében azt mondta: életében már sok tudományos konferencián vett részt, de ilyen baráti szeretettel együttmunkálkodókkal még nem találkozott. Schulek Tibor ebben a csoportban folytatta tudományos munkáját, s jelentette meg értékes tanulmányait az első magyar énekeskönyv-bibliográfiáról, a XVII. század egy diktátor-püspökéről, a csak hírből ismert, általa felkutatott magyarországi nyomtatványokról, kísérő tanulmányt az 1566. évi váradi református énekeskönyv fakszimile kiadásához és még sok mást.
1988-ban a félelmek és kényszerek oldódása, az egyház belső megújulását követelők évek óta folyó harcának eredményeként az egyházi bíróság megsemmisítette a hamis ítéletet. Nem emberek, nem az idő, az idő Ura igazolta őt. Schulek Tibor még megérte hivatalos rehabilitációját. Dr. Frenkl Róbert orvosprofesszor, egyházkerületi felügyelő erről így ír; "Mi volt a bűne? Szót emelt hivatalos lelkészi összejöveteleken a művi abortuszok ellen, az ezzel kapcsolatos döbbenetes gyakorlatot nemzetgyilkosságnak minősítette.... Schulek Tibor szava máig ható prófétai szó volt." S hozzá tehetjük azt is, hogy az erdélyi kisebbségi magyarság érdekében kimondott szava is prófétai szó volt, nem alap nélküli soviniszta vádaskodás, s a szó kimondójának sorsa is prófétai sors volt. De ezt a sorsot Ő megalkuvás nélkül, állhatatosan viselte. Tudott Ő erről már régóta. Valaki elmondta Neki, Valaki felkészítette rá; "Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad, lesznek éhínségek és földrengések mindenütt. A vajúdás kínjainak kezdete ez. Akkor kiszolgáltatnak titeket, hogy meggyötörjenek, megölnek benneteket, és gyűlöl majd minden nép az én nevemért. Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. Sok hamis próféta támad, és megtévesztenek sokakat. Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül." - S ahogyan mindezt előre tudta, számított rá, át is élte, ugyanúgy hiszünk mi abban a vigasztaló ígéretben, amellyel Jézus ezt a próféciáját befejezi: "De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül." (Mt 24, 6-13.)
Megjegyzés: Az emlékbeszéd énekeskönyvvel foglalkozó részével kapcsolatban a teljes igazság érdekében szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a szövegi és dallami bizottság vezetője, Trajtler Gábor levélben, személyesen is kérte Schulek Tibor egyéni segítségét, de ezzel a kéréssel nem érvénytelenítette azt az egyházi ítéletet, amely Schulek Tibort kizárta az egyházi, lelkészi szolgálatból, s nem tette lehetővé számára, hogy bizottsági tagként nyilvánosan is érvényesítse álláspontját.
DR. SCHULEK TIBOR MUNKÁSSÁGÁNAK BIBLIOGRÁFIÁJA (Összeállította: Botta István)
Magyar szemmel. Képek az angol életből. Diákvilág, a Magyar Evangéliumi Ker Diákszövetség Közlönye. 1927. december 9-12.l.Bornemisza Péter. Keresztyén Igazság 1935.36-37.l.
Újabb adatok Balassi Bálint életéhez. ProtSzle 1936. 492-497.l.
Ismeretlen Bornemisza levelek. ProtSzle 1937. 52-61.l.
Bornemisza Péter egyházépítő, egyházszervező és egyházvédő tevékenysége. (Doktori disszertáció.) Győr,1938.105.l.
Bornemisza Péter 1535-1584. Budapest-Győr-Sopron 1939. 452 l. Keresztyén Igazság kiadása.
Régi magyar imádságok. Evangélikus szakkönyvtár. 5.sz. Győr, 1941. 30 l.
Tükördarabok a Schulek-család múltjából. I. A XIX. század nemzetiségi válsága egy felvidéki család sorsában. Új Magyar Múseum. III.k./II./ VI.f./ Kassa 1943. 1-11.l. Klny is.
Régi Magyar Istenes Énekek. S/chulek/ T/ibor/ és S/ulyok/ I/mre/. Győr, 1945. 223 l. /kottás/.
dr.S/chulek T/ibor/: Javaslat a fakultatív hitoktatással kapcsolatban. Lelkipásztor 1947. 122.l.
Helyzetjelentés az énekeskönyvi munkálatról. /Dr.S.T./ Lelkipásztor 1948. 60-61.l.
Egyházunk anyagi jövője. Lelkipásztor 1948. 494-500.l.
Cantate! Énekeljetek! 101 egyházi ének dallama. (Szerk.Schulek Tibor.) Győr, 1950. 126 l.
Három "pseudoepigráf" énekünk. Lelkipásztor 1955. 110-113.l.
Helyesbítés és kiegészítés a "pseudoepigráf" énekekről szóló cikkhez. Lelkipásztor 1955. 173.l.
Bornemisza Péter Ördögi kísértetei. Lelkipásztor 1956. 97-101.l. Az első magyar bibliográfiáról. ItK 1957. 372-375.l. Eltemetett Bornemisza adatok. ItK 1965. 466-469.l. Két ismeretlen lőcsei kiadvány 1694-ből. MKSzle 1966. 177.l.
Kurzer Abriss der Geschichte des ungarischen Kirchengesangbuchs und des Standes hymnologischer Forschung in Ungarn. Jahrbuch für Liturgik und Hymnologie. 1968. 130-140.l.
XVI. századi magyar nyomtatványok töredékei a wolfenbütteli könyvtárban. MKSzle 1970. 119-129.l.
Kálmáncsehi Márton "Reggeli éneklések könyve". ItK 1970. 346-352.l. Klny is.
Vorfahren und Nachkommen von Hans Schulek und Luise Gerok. Karlsruhe 1973. 16. l.
A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek. Várad, 1566.
Fakszimile kiadás: BHA IX.k. Bp. 1975. Kísérő tanulmány. 34 l.
Még néhány szó és új adat Szilvásújfalvi Imréről. Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. 4.k. Szenci Molnár Albert és a magyar késő reneszánsz. Szeged, 1978. 293-296.l. Klny is.
A magyar evangélikus ébredés kezdeteiről. Diakónia 1988/2. 8-11.l.
Megkésett emlékezés az erdélyi magyar evangélikus egyház száz év előtti megalakulásáról. Diakónia 1989/1. szám 16-20. oldal.
(Rövid áhítatokat, igemagyarázatokat, prédikációkat nem vettem fel a bibliográfiába.)
Megjelent a Keresztyén Igazság 3. számában (1989. szeptember)