Az evangélikus egyház történetében a Zsedényi név soha el nem múló fényességgel ragyog.
Zsedényi (Pfanschmied) Ede (1805-1879), aki előbb tiszai evangélikus egyházkerületi (1860-1875), majd utóbb egyetemes egyházi és iskolai felügyelő (1875-1879) lett, az 1859-ben kibocsátott császári pátens ellen határozott tiltakozásával tette nevét ismertté. A tiszai egyházkerület 1859. szeptember 27-én Késmárkon tartott közgyűlésén éles hangon követelte az egyház autonómiáját megszüntető pátens visszavonását és szabadon választandó zsinat összehívását.
Beszéde jeladás volt az egyháztól bitorolt jogok visszaszerzése iránt. Emiatt börtönbűntetésre ítélték, amit utóbb súlyosbítottak, továbbá nemességétől, udvari tanácsosi címétől, nyugdíjától megfosztották. Harcát mégis sikerrel vívta meg, mert bűntetésének csak kisebbik részét kellett letöltenie és a császári pátenset is visszavonták és a kassaiak nagy örömujjongása közepette őt és társait szabadon engedték. 1875-ben választották meg egyetemes egyházi és iskolai felügyelőnek. Ezt a magas egyházi tisztséget azonban csak rövid ideig töltötte be, mert 1879-ben meghalt. Lőcsén, a családi sírboltban temették el. Ha valakire, akkor reá érvényes a mondás: facta loquuntur. Családja nem lévén, végrendeletében tekintélyes összeget: százezer forintot hagyott az egyházkerületekre, szegénysorsú néptanítók segélyezésére és az eperjesi tanítóképezde tápintézetének segítésére. 1/
Dr. Zsedényi Béla (1894-1955) elődjéhez méltó módon - akinek unokaöccse volt - folytatta harcát az elnyomó hatalom ellen, de az ő sorsa mártírsors lett.
Aknasugatagon 1894. április 5-én, Máramaros megyében született. Gimnáziumi tanulmányait a nagyszebeni állami és a máramarosszigeti főgimnáziumban végezte, jogi tanulmányait pedig a máramarosszigeti református jogakadémián kezdte el és a budapesti tudományegyetemen fejezte be, ahol summa cum laude szerzett jog- és államtudományi doktorátust. Nyelvtudása alapján diplomáciai pályára készült és a tényleges diplomáciai állományba került, de 1914-ben a tiroli császári vadászezredhez jelentkezett. Mint főhadnagy küzdötte végig az első világháborút, ahol megsebesült. Előbb Komárom thjf. város másodfőjegyzője, utóbb pedig főjegyzője lett. A csehszlovák állam eszme elleni izgatás címén a csehek letartóztatták és Prágába, majd Theresienstadtba internálták. A harctéren több kitüntetést szerzett. 1924-ben a Johannita rend nagymestere a rend tiszteletbeli lovagjává nevezte ki és a rend nyak-keresztjét és csillagát adományozta neki. Komáromból való kiutasítása után Tolcsván telepedett le és olaszliszkai birtokán gazdálkodott. A Maléter István lemondásával megüresedett miskolci jogakadémiai közjogi tanszékre 1925-ben választották meg. 1928-ban a pécsi Erzsébet tudományegyetemen szerzett egyetemi magántanári képesítést. Jogtanári működése alatt számos közjogi, egyházjogi, politikai, társadalmi tanulmányt és cikket írt 2/. 1929-ben Magyarországon elsők között indította meg a sajtótudományi szemináriumot. Kitűnő előadó volt és előadásain mindig nagyszámú hallgatóság vett részt. Betegségére hivatkozással 1944 februárjában ötvenéves korában ment nyugdíjba. Éveken át a Felsőmagyarország, majd Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap szerkesztője volt, ahová nagy érdeklődésre számot tartó cikkeket írt.
Zsedényi Béla az evangélikus egyház életében is igen jelentős szerepet játszott. 1925-től kezdve a tiszai evangélikus egyházkerület helyettes jegyzője, 1927-ben pedig az egyházkerület világi főjegyzőjévé választják. Az 1934-37. évi zsinat munkájában igen tevékenyen vesz részt. A tolcsvai egyházközség felügyelője, miskolci presbiter és az egyetemes törvényszék bírája.
Az ideiglenes nemzetgyűlés elnökévé 1944. december 21-én választják meg Debrecenben 3/, 1945. január 26-tól az államfői tevékenységet ellátó Nemzeti Főtanács elnöke is. Az 1945. november 4-én megválasztott nemzetgyűlés a választójogi törvény által fenntartott 12 képviselői hely egyikére Kodály Zoltán és Tamási Áron mellett képviselőnek hívta be. Tizenegy hónapos államfői működése alatt a demokrácia megmentésére tett kísérletet az egyre inkább elhatalmasodó önkényuralommal szemben. Mint képviselő is elkeseredett harcot folytatott a köztársaság büntetőjogi védelméről szóló javaslat ellen, mert a törvényjavaslatban visszaélések lehetőségét látta. Először a Polgári Demokrata Párt, majd a Magyar Függetlenségi Párt soraiban, - ez utóbbiban Moór Gyulával és Pfeiffer Zoltánnal együtt - vállvetve harcolt a párt felszámolásáig.
Zsedényi Bélának köszönhető, hogy a miskolci jogakadémia a fegyveres harcok befejeződése után azonnal megkezdhette működését. Túróczy Zoltán püspök pertörlése érdekében is fáradhatatlanul munkálkodott.
Ügyvédként működött 1950. május 24-én történt letartóztatásáig. Hosszú kihallgatások és kínzások után 1950. november 23-án ítélték el Kővágó Józseffel és Almássy Pállal együtt életfogytiglani fegyházra "kémkedés, háborús és népellenes bűntett" miatt koncepciós per keretében. Állítólag letartóztatásának egyik indítéka az volt, hogy Szakasítssal együtt kezdeményezte a Wallenberg-szobor felállítását.
Először az Andrássy út 60-ba került, onnan a váci fegyházba, majd a Gyűjtőfogházba. Itt halt meg 1955. február 8-án gyomorrákban. (Egyik cellatárs szerint az őrök bántalmazása következtében, lábtörés és ezzel kapcsolatban fellépett szívgyengeség miatt.) Holttestét a 301-es parcellában helyezték el teljesen titokban. Ma sem tudni pontosan, hogy hol pihen.
Így halt meg az új Magyarország első államfője.
Az ellene hozott ítéletet 1956. december 4-én a Budapesti Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezte és az eljárás megismétlését rendelte el. Ennek során derült ki, hogy Zsedényi Béla már 1955-ben a fegyházban meghalt és ezért az eljárást, büntethetőséget kizáró ok miatt megszüntette. 1963. december 9-én a Legfelsőbb Bíróság az eljárást a Legfőbb Ügyészség vádelejtése folytán szüntette meg, megállapítván, hogy az elhunyt politikus fizikai és lélektani kényszer hatása alatt tette meg beismerő vallomását és ártatlanul, törvénysértő módon ítélték el. Ezt a tényt az Igazságügyi Minisztérium 1989. július 6-án kelt közleményben hozta a család és a közvélemény tudomására.
Születésének 95. évfordulóján hajtsuk meg tisztelettel és szeretettel az emlékezés zászlaját a magyarságért küzdő politikus, a kiváló jogtudós és nem utolsó sorban egyházunk már-már feledésbe merült vértanúja előtt. Mint volt tanítványa hálával emlékezem lenyűgöző közjogi és nemzetközi jogi előadásaira és a vele folytatott beszélgetésekre és egyben mint a miskolci evangélikus jogakadémia nemzetközi tanszékén utódja különös szeretettel őrzöm nemes emlékét.
JEGYZETEK
1/ Zsedényi Ede életrajzi adataira nézve lásd: Haan Lajos: A magyarországi ágostai hitvallású evangélikusok egyetemes gyűlései és az egyetemes világi felügyelői hivatal. Budapest, 1882, 156-161.o.2/ dr. Zsedényi Béla fontosabb munkái:
1. Az alkotmányjogi reformok politikai problémái. Pécs, 1925, 53. o. (Berzeviczy Emlékkönyvben)
2. A csehszlovák köztársaság alkotmánya. Miskolc, 1925, 47. o.
3. A magyarhoni ág.hitv. ev.egyház főtisztviselőinek részvétele az országgyűlés felsőházában. Miskolc, 1926, 44.o.
4. A képviselőjelölés. Miskolc, 1927, 24.o.
5. A törvényhatóságok képviselete az országgyűlésen. Miskolc, 1927, 191. o.
6. A vacuum iuris. Miskolc, 1928, 35. o.
7. Kossuth a reálpolitikus (Miskolci Szemle) 1928. II.évf. 3.sz.
8. Miskolc szellemi élete és kultúrája. Miskolc, 1929, 167. o.
9. A sajtótudomány. (Sajtó c. folyóirat) 1929.. 11-12. sz.
10. A sajtótudomány létjogosultsága és feladatai. Miskolc,. 1929, 26.o.
11. A parlamenti munkamegosztás. Miskolc, 1929, 33. o.
12. Hierarchia és kyriarchia a magyarhoni ág.hitv.ev.egyház alkotmányfejlődésében. Miskolc, 1930. 116. o. (klny. az Ágostai Hitvallás négyszázados évfordulójára kiadott emlékkönyvből).
13. Vitás közjogi kérdések. Miskolc, 1931.24. o.
14. Az ügyvédi numerus clausus és a jogakadémiák. Pesti Napló 1931. június 4.
15. Molnár Kálmán magyar közjoga. Miskolc, 1931. 32. o.
16. " Új választójogot. Miskolc, 1931. 48. o.
17. Az:eperjesi ev. kollégium nemzetközi sorsa és jogi személyisége. Miskolc, 1933. 37. o.
18. A koronaőri méltóság és a képviselői mandátum nem összeférhetetlen. (Nemzeti Figyelő 1933. július 26.)
19. A kormányzói jogkör kiterjesztése. Miskolc, 1933. 29. o.
20. Üresedés és utódlás a kormányzói tisztben. Miskolc, 1937. 13. o.
21. A kormányzóválasztás. Miskolc, 1938. 15. o.
22. A felsőház új jogköre. Miskolc, 1938.
23. A magyar alkotmány fejlődése 1918-1938. Miskolc, 1939. 12. o.
24. A magyar alkotmányjog változásai és fejlődése 1918 óta. Miskolc, 1939. 12. o.
3/ Korom Mihály: Magyarország ideiglenes nemzeti kormánya és a fegyverszünet (1944-1945) Budapest, 1981. 412-413 oldalakon írja le Zsedényi megválasztásának körülményeit.
Megjelent a Keresztyén Igazság 5. számában (1990. március)