"azt pedig tudjuk, hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál ...? (Róm 8,28)
Az emlékezés nem életrajz. Sok mindent nem tudunk annak életéből, akire emléke- zünk. Az életrajz egyes adatai azonban mégis segíthetnek bennünket abban, hogy em-lékezésünk közhasznú legyen.
A fenti ige emlékezésünk vezérfonala. Ez állt gyászjelentésén, ez hangzott el te- metésén is.
Schulek Tibor életének kezdetét nem nevezhetjük szerencsésnek. Két éves volt, mi- kor édesanyja meghalt. A család az édesapával összefogva gyermekkorában és fiatal éveiben mindent megtett azért, hogy pótolja az elvesztett édesanyát és a családi fészek melegének emlékét. A veszteség nyomasztó terhe ennek ellenére időnként bizonyosan ránehezedett. Kilenc éves korában a herrnhuti testvérek közösségének németországi, Niesky-i iskolájában találkozott az Isten szeretetének kérdésével. Egy ízben hosszabb betegszobai elkülönítése során naponta olvasnia kellett, hogy minden javukra szolgál azoknak, akik Istent szeretik. Képzeljük bele magunkat egy édesanyját vesztett 9 éves fiú szívének érzéseibe és gondolataiba, akinek a folyosóra nyíló ablakon ezzel az üveg- be maratott mondattal kell naponta szembenéznie.
Édesanyja hazájában, a herrnhutiak iskolájában nemcsak a német nyelvet tanulta meg, hanem a herrnhuti kegyesség is egész életére szóló nyomot hagyott benne. Kon- firmációja (1918) után pár évre nagynénjéhez került Rimaszombatba. Ott lett cser-késszé, "mikor még országunkban ismeretlen volt e pompás intézmény?. Botta István idézi ezt a mondatot a temetésén elmondott emlékbeszédében azokból a töredékes visszaemlékezésekből, amelyeket Schulek Tibor irathagyatéka tartalmaz. Ugyanezen forrás szerint Rákosi Viktor "Elnémult harangok? c. művét olvasta Magyarország tria-noni feldarabolása évében. Nemzeti sorsunk, történeti körülményeink arra a meggyő-ződésre juttatják, hogy a magyarság sorsa fordulásának egyetlen útja van, az Istenhez való megtérés. Ekkor határozza el, hogy lelkész lesz. Budapesten kezdett teológiai ta-nulmányaival párhuzamosan beiratkozik a Pázmány Péter Tudományegyetemre is. 3 szakon (magyar, német és angol nyelv- és irodalom) tanári oklevelet szerez Utolsó teológiai évét Lipcsében végzi, ahonnan egy meghívás Finnországba szólítja. Finnor-szágból távozva, az ő javaslatára Dedinszky Gyula lett az az ösztöndíjas, akivel el-kezdődtek a rendszeres csereösztöndíjak a finn egyház ébredési mozgalmai és magyar evangélikus egyházunk életében. Egy ideig a Niesky-i iskola tanára, ez mutatja, hogy a herrnhuti hatások élnek benne. A két világháború között és 1945. után a magyar evangélikus ébredésnek kegyességi vonásait ugyan élesen bírálja néha, de az ébredésnek nemcsak szimpatizánsa és legkevésbé ellensége, hanem aktív részese lett.
Pályaválasztásához sajátos színt ugyancsak a cserkészet keretében kapott. Egy tábo- rozáson kapcsolatba került Karácsony Sándorral, aki akkor a nyugati táncdallamokra írt cserkészénekekkel szemben a népdalokat és a régi magyar egyházi énekeket helyez- te előtérbe. Ennek hatására ízlelte meg Schulek Tíbor a XVI-XVII. századi régi evan-gélikus és református egyházi éneklést. Ezek újra használatbavétele életprogramjává vált. A magyar reformátorok énekei lettek számára a "tiszta forrás?, ezeket kell újra felfedezni a gyülekezeti éneklés számára.
Én 1932-ben találkoztam először a nálam 15 évvel idősebb Schulek Tíborral. Kis- diákként vettem részt a MEKDSZ középiskolások részére Tahiban rendezett konferen- ciáján. A MEKDSZ a "Pro Christo Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség? egyetemisták diákegyesülete volt, de nyaranta középiskolások számára is rendeztek tá- borokat. Sok fiatal fiú és leány lelki arculata formálódott ezeken a konferenciákon. A mi győri csoportunkat Ittzés Mihály hitoktató lelkészünk vezette, aki teológus koruktól bensőséges barátságban volt Schulek Tiborral és az egyházi éneklés megreformálásá- ban teljesen egyetértett vele. Ezt mutatja az általa összeállított reggeli dicséret (matuti- num laudes) és a passio, amelyben kiemelt szerepet kaptak régi magyar istenes énekek. Schulek Tibor pedig, aki ez időben a MEKDSZ vezérkarához tartozott, évről-évre egyik előadója volt ezeknek a konferenciáknak Találkozásunk több nyáron ismétlődött. Akkori szokások szerint az akkor már tábori lelkész Schulek Tibor tegezte a diákokat, mi Tibor bátyámnak szólítva magáztuk őt. Kettőnk kapcsolatában ez a meg- különböztetés mindvégig megmaradt. Nem érvényesültek ebben az egyetemista egye-sületben a felekezeti határok, akadtak katolikusok is a protestánsok között. Tibor bá- tyánk nem kevés más fiatalemberhez hasonlóan, ebben a közösségben választott fele- séget is Majoross Edit okl. rajztanár személyében, aki egy ideig a MEKDSZ titkára volt. Saját egyházukhoz való hűségüket nem veszélyeztető egész életre szóló barátságok is születtek különböző felekezetű fiatalok között. Példa erre Schulek Tibor és Ravasz László.
Érdeklődésével a reformáció évszázada felé forduló Schulek Tibor figyelmét Bor- nemisza Péter (1535-1584) püspök személye és munkássága keltette fel. "Magyar szakvizsgai dolgozatnak indult, majd bölcsészdoktori disszertációnak. Végül theológiai doktori értekezés lett belőle a pécsi Erzsébet Tudományegyetem soproni evangélikus hittudományi karán. ... Tíz éven át majd minden szabadidőmet vele töltöttem s csak gyönyörűségét éreztem e munkának? - írta a Bornemisza Péter előszavában, amelyet az 1938-ban summa cum laude doktorátusát követő évben, 1939-ben adtak ki. Erről a könyvről beszélgettünk egyszer a házaspárral, amikor Edit néni felállt és valahonnan előhozott egy kis kerámia baglyot. "Ezt csináltam ajándékul Tibornak? - mondta mo- solyogva -, "amikor házasságunk első éveiben mindig csak Bornemisza volt napirenden és én azt hittem, hogy velem nem törődik?.
A mi szorosabb baráti kapcsolatunk a háború végén kezdődött. Schulek Tibort 1930-ban kinevezték tábori lelkésznek. 1932-ben házasodott. Hamarosan a Ludovika Akadémia lelkésze s emellett a német és angol nyelv tanára lett. 1940-ben vezényelték csapattesthez Kassára. A 2. magyar hadsereggel került a frontra. Felesége 6 kis gyer- mekkel Kassán maradt. 1943-ban Jány Gusztáv hírhedtté vált hadparancsa ellen tilta-kozott, de sajnos későn. A hadparancs már megjelent. Schulek Tibor a szétziláltan me- nekülő 2. magyar hadsereg megmaradt egységeivel ért haza. 1945 januárjában búcsú- zott el Kassán családjától. Menekülnie kellett a nyilasok letartóztatása elől. Egy ideig a nem magyar kórházak magyar sebesültjeinek lelki gondozását végzi Pozsonyban. Ezekben a hetekben alkalma nyílik arra, hogy megszervezze a pozsonyi magyar evan-gélikus egyházközség Leányegyletének anyagi támogatásával elkészült Régi Magyar Istenes Énekek nyomólemezeinek eljuttatását a Harangszó győri nyomdájába. Ez a nyomda a háborús viharok ellenére nagyon szép kiállításban el is készítette az énekes- könyvet.
A Németországba távozás parancsát megtagadva, 1945. május 4-én a már orosz megszállás alatt levő Budapesten jelentkezett és átvette a HM-ben a debreceni hadtest- hez szóló vezénylést. Budapesten tudta meg, hogy családját kiutasították Kassáról. Őket megtalálta Nyíregyházán. Debrecenben egy honvédségi laktanyában kapott szolgálati lakást, de ezt hamarosan megszüntették és magának kellett lakásról gondoskodnia. A debreceni evangélikus egyházközség adott helyet neki és családjának a paplakon, amelyben addig ketten - Dönsz Tivadar hitoktatólelkész és én mint helyettes lelkész - nőtlen fiatalemberként laktunk. A Schulek család beköltözésével kicsit szűkebben vol-tunk, de vidám gyermekhangokkal körülvéve, meleg családi közösségbe kerültünk.
Alig hogy megtörtént a paplakba való beköltözésük, még szinte a bútorok sem vol- tak helyükön, Schulek Tibor nagy munkába fogott. Szerzett valahonnan egy a régi nyilvántartások vezetéséből ismert nagyméretű kötetet, amely teljesen üres volt. Tanú- ja lehettem annak, hogyan fektette fel íróasztal hiányában ládák tetején a magyar énekeskönyvek törzskönyvét, amelyet azóta is folyamatosan tovább vezetett és bővített minden hazai és külföldi kiadású magyar (és nem csak magyar nyelvű) egyházi éne-keskönyv adatainak bejegyzésével. Mi is együtt örültünk a törzskönyv gyarapodásával. Schulek Tibor hatalmas iramot diktált magának, mert nem tudta, meddig maradhat Debrecenben, mikor vezényli őt a honvédség más állomáshelyre. Debrecenben pedig ott volt számára a Református Kollégium hatalmas könyvtárának anyaga rengeteg régi énekeskönyvvel. Az énekeskönyvek pedig nagy munkát adtak, mert nemcsak a köny-vészeti adatokat kellett kijegyeznie, hanem az énekek adatait is. Az énekeskönyvek törzskönyvéből így meg lehetett rajzolni egy-egy ének útját különböző énekesköny-vekben és időben. Mind ennek ára volt. A nappali szabadidőn túl sok éjszakai óra találta Schulek Tibort a könyvek fölé hajolva. Nem kis áldozatot hozott szűkös körülmények között élő családja sem, amikor egy-egy énekeskönyv példányt meg tudott szerezni gyűjteménye kiegészítésére. Ez a gyűjtemény és himnológiai munkájának irathagyatéka halála után végrendelete szerint a győri evangélikus egyházi könyvtár és levéltár kezelésébe került.
A XX. század első felében a keresztyén megújulási mozgalmak szinte mindegyike megérezte a közös éneklés erejét, és konferenciai együttlétein saját énekfüzetet igye- kezett kézbe adni. Birtokomban van egy a MEKDSZ konferencia számára készült, kéziratként kinyomatott 68 énekből álló kis énekfüzet. A nyomdai impresszumon (Bethania) csak a nyomtatás helye és évszáma (Budapest 1928.) áll rajta. Ugyancsak kézratként jelent meg 1936-ban a Bethania nyomda impresszumával egy Konferenciai Énekeskönyv, egy kis énekfüzet 96 énekkel, amelynek előszavát S.T. jegyzi. Bízvást feltételezhetjük tehát, hogy ez már Schulek Tibor munkája. Ezt olvashatjuk benne: "Jelen kis kompilációnknak számunkra különösen kedves 'újdonsága' az a 6 régi magyar ének, melyet a ma ismert legrégibb magyar k o t t á s gyülekezeti énekes-könyvből (Kolozsvár, 1751.) vettünk. A régi hangjegyek értékelését és átírását Schulek Imrének köszönjük. Csak pillanatnyi pénztelenségünkön múlott, hogy nem közöltünk többet e nagyszerű, patinás anyagból. ... Néhány zsoltárnak ritmikus közlése legyen emlékeztető arra, hogy miből estünk ki.? Azt hiszem, ez lehetett az első fecske. 6 régi magyar ének és 4 zsoltár kottával, hogy ritmikusan énekelhessük. Ez összesen 10 ének kottája nyomólemezeinek többletköltségét jelentette, és a pillanatnyi pénztelenség nem tréfa. Ez az előttünk járó nemzedék, sorai között Schulek Tiborral, hallatlanul nagy ügyeket képviselt, s mozdított előre, pedig az anyagi fedezet nem volt előre biztosítva. Hitük volt, bankszámlájuk nem!
A tábori lelkészséget pár évvel a háború után felszámolták. A volt tábori lelkészeket egyházuk gyülekezetekben helyezte el. Dr. Schulek Tibor Komáromba került. Kisvárosi gyülekezet szerény anyagiakkal egy 8-gyermekes család számára. A lelkész házaspárnak valami mellékkeresetre is szert kellett tennie. A lelkész szabad idejében nyelveket oktatott, a rajztanár feleség kézügyességét igyekezett értékesíteni. Személyét értékelve, az egyházmegye esperesének választotta Schulek Tibort, de a megbecsülés sok, időt igénybe vevő kötelezettséggel és anyagi megterheléssel is járt, egy idő után kénytelen volt az esperesi tisztségről lemondani. Az egyházmegye elfogadta a lemondás indokait és az új esperes választásával egyidejűleg őt tiszteletbeli esperessé választották. Ritka alkalom, amikor egy konferenciai előadás sorozat megtartását vállalni tudta. Hozzánk Répcelakra is eljutott ifjúsági konferenciára. Nagyszerű előadó volt, akit a fiúk szívesen hallgattak, beszélgetni is jó volt vele.
Schulek Tibor régi magyar egyházi énekek iránti szeretete mozgalommá bővült. 1950-ben megjelent a "Cantate!? énekfüzet és a régi énekanyagunk jelenbeli ének- kultúránkba való beillesztése érdekében országos konferencia szerveződött. Elkezdő-dött a háború után szükségessé vált új evangélikus énekeskönyv anyagának előkészítése. Az egyetemes egyház Liturgiai Bizottságába Schulek Tibort is beválasztották. Az ég azonban nem volt felhőtlen. E sorok idősebb olvasói tudják, hogy az 1945 előtti életpálya a fordulat éve után csaknem kivétel nélkül meghatározta az emberek további sorsát. Aki nem simult feltétel nélkül az állampárti akarathoz, azt ellenségnek tekintették. Ő egy későbbi megnyilatkozásában egy ellene indított per kapcsán lojális állampolgárnak mondta magát. Schulek Tibor ellenfelei tartottak attól, hogy az új énekeskönyv szerkesztésében az ő véleménye túlsúlyba kerül, ezért 1951-ben kizárták a szer-kesztőbizottságból. Egész életére szóló sebet ejtettek ezzel rajta. Nem Istenben csaló-dott, hanem emberekben.
Az állampárt idejében voltak olyan egyházi vezetőink, akiknek saját pozíciójukat mindig újra biztosítaniuk kellett. "Ellenséget? kellett felfedezniük a felügyeletük alatt dolgozók között. Így történt ez dr. Schulek Tiborral is. 1962-ben egy lelkészi munka- közösségi ülésen részt vett Káldy püspök is. Az előadásokhoz hozzászólások hang- zottak el. Schulek Tibort hozzászólása miatt egyházi bíróság elé állították. A vádnak 3 pontja volt. Azt állította, hogy
1. A marxizmus filozófiája szerint a felismert szükségszerűség jó.2. Az engedélyezés következtében elszabadult magzatelhajtások nemzetgyilkosságot jelentenek.
3. A magzatelhajtás szabadossága Romániában magyar asszonyok esetében érvényesül.
A 3. pontra vonatkozólag dr. Schulek Tibor utólag elismerte, hogy erre vonatkozó információja téves volt.
Az egyházi bíróság mindenesetre első fokon hivatalvesztésre (lelkészvoltának meg- szüntetése), másodfokon állásvesztésre (Komáromi lelkészi állásának megszüntetése), harmadfokon állásvesztésre és nyugdíjazásra ítélte. 1988-ban nem sokkal halála előtt az egyházi bíróság rehabilitálta. Ennek hírét véve azt mondta: "rehabilitációra nem nekem van szükségem, hanem egyházamnak és a koncepciós perben kompromittált egy- házi bíróságnak?. Mindjárt az egy évnél tovább húzódó per kezdetén letiltották a per idejére a családfenntartó nyolcgyermekes lelkész minden illetményét. Ez országos felháborodást okozott. A család megélhetését jó barátok szolidaritása biztosította. Az egyház illetékeseinek rossz lelkiismeretét mutatja, hogy a komáromi parókia elhagyásakor az egyetemes egyház lakást vett Budapesten a meghurcolt lelkésznek.
Tulajdonképpen nyílt és barátságos egyéniségükkel magyarázható, hogy az évtize- deken át szűkös körülmények között élő lelkész és házastársa mindig kész volt se-gítséget nyújtani a hozzájuk forduló lelkészeknek és gyülekezeteknek. Tibor bátyánk megfontolt, és teológiailag helytálló tanácsot adott kérdéseikkel hozzá forduló kollé-gáknak. Szaporodó saját sérelmei ebben soha sem befolyásolták. Speciális szakterületük volt az egyházművészet. Nem tudom, összesen hány oltártér rendezéséhez, oltár tervezéséhez és oltárterítő készítéséhez adott okos, szakszerű tanácsot. Felesége pedig a teológiailag megalapozott elképzeléseket papírra vetette, a tervrajzokat elkészítette, a terítőket sokszor saját kezűleg hímezte. Nevüket egyik gyülekezet a másiknak adta. Schulek Tibor a himnológusok nemzetközi szervezetének munkájában is részt vett, amíg útlevelét be nem vonták. Kiemelkedő egyháztörténeti tudását ismerve, a Magyar Tudományos Akadémia irodalomtörténeti intézete meghívta a Humanizmus és refor-máció kutatócsoport munkatársává. Amikor egyházi vonalon semmit sem közöltek tőle, munkáját a Tudományos Akadémián megbecsülték és írásait közzé tették.
Általában évente legalább egyszer meglátogatta barátait. Hadd számoljam magamat is közéjük. Pár nappal előbb egy lapon jelezte érkezését. Elkérdezte, hogy mi van velünk, elmondta mi történt náluk. Beszélgettünk "közös? dolgainkról. Mindig jól esett velünk való törődése. Értettem, hogy az egykori tahi előadó öreg számadójuhászként
végezte esti sétáját és körbe járta a nyájat, amíg egészsége engedte. 1989-ben már csak egy levelet kaptam tőle arról, hogy egyre többet alszik, egyre nehezebben mozog és el akar búcsúzni amíg még tud levelet írni.János első levelének 4. részében nagyon frappánsan hangsúlyozza, hogy istensze- retetünkkel mi semmik vagyunk az Isten emberszeretetéhez képest. Ez bizonnyal igaz! Ügyünket Istennél nem a mi istenszeretetünk és vallásos igyekezetünk viszi dűlőre, ha- nem az Isten emberszeretete. Ez a szeretet előbb volt a mienknél. Ez az egyedülálló igazi szeretet Krisztusban jelent meg. Az ember természetes istengyűlöletét szívünkből kiűzni és bennünk igazi istenszeretetet ébreszteni csak Krisztus tud a Szentlélek által. Ez is bizonnyal igaz! Aki ezt a szeretetet elnyerte azt is megtapasztalja, hogy az Isten őt valóban szereti és ha emberileg nem is szerencsés az életében, mégis minden a javára szolgál. Tudom, hogy Schulek Tibor is szerette Istenét.
Megjelent a Keresztyén Igazság 61. számában (2004. tavasz) 5-10.o.