Rőzse István: 
Édesapámra emlékezve (2004. május)
Id. Rőzse István (1899-1964)

40 éve, pontosan 1964. május 9-én hunyt el id. Rőzse István. Az évfordulón, Cantate vasárnap megemlékezett a nyíregyházi gyülekezet egykori papjáról.

Kórházi ágyánál az úrvacsorát Joób Olivér osztotta. Édesanyám volt még ott, az öcsém már elkerült otthonról, és külső körülmények akadályozták abban, hogy jelen lehessen. Békesség volt mindnyájunk szívében, mégis a búcsú annyira ránk nehezedett, hogy egyikünk sem tudta megkezdeni a jól ismert úrvacsorai éneket. Nem beszéltünk később sem erről, de arra gondoltunk, hogy véget ért az a közös szolgálat, amelyben a nyíregyházi lelkészek egyek voltak, és a viták ellenére sem szűnt meg testvéri közösségük. Emlékeztünk, hogy nemrég Balczó Andrást temettük, aki tragikus hirtelenséggel hunyt el, és azt sem feledhettük, hogy fejünk felett néhány baljós viharfelhő is gyülekezett akkoriban. Az előérzet ellenére sem gondolhattuk azonban, hogy pár év és egyházpolitikai okok miatt eltávolítják Joób Olivért Nyíregyházáról, amit tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála követ majd.

Édesapám temetésén másik lelkésztársa, Megyer Lajos hirdette az igét, s a gyülekezet nagy részvét mellett kísérte utolsó földi útjára.

1899. április 27-én született Nyíregyházán, földműves szülők tizenkettedik gyermekeként. Szülővárosában tanult s érettségizett a Kossuth Lajos Evangélikus Gimnáziumban. Az iskolapadból útja a keleti frontra vezetett. Sebesülés miatt leszerelték. A forradalmakat itthon élte át. Annyi könny, vér, istentelenség és embertelenség elszenvedése után került a teológiára. Alapvizsgát a debreceni református teológián tett, majd utána a budapesti teológiára került. Álljon itt az intézmény neve a kor jellemzéséül: A Menekült Pozsonyi és Eperjesi Ág. Hitv. Evangélikus Teológia Budapesti Fakultása. Átmenetinek gondolták, de Trianon véglegesítette. Ennek a tragikus kornak újabb válságos időszaka következett: IV. Károly akarta trónját visszaszerezni. Deák János, a teológusotthon igazgatója megtiltotta hallgatóinak, hogy a budaörsi csatában részt vegyenek.

A záróvizsga sikeres letétele után Németországban, Bethelben végzett betegápolói munkát. 1923. október 7-én szentelte pappá Geduly Henrik püspök. Szarvason és Nyíregyházán volt segédlelkész. Közben a baseli teológiai fakultáson tanulhatott két félévet. Két gyülekezetben szolgált gyülekezeti lelkészként: 1929-től Kiskőrösön és 1938-tól haláláig Nyíregyházán. Isten iránti hálával tapasztalom, hogy mindkét gyülekezetben, mind a mai napig szeretettel emlékeznek rá. Felesége, Huray Mária evangélikus tanítónő munkatársa volt a gyülekezeti szolgálatban.

Életútját és Krisztus követésének összegzését a népegyházi szolgálatban tudom meghatározni. Természetesen ismert előttem mindaz a kritika, ami a népegyházat még jelzőként is elutasítja, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy bármilyen közösségi vagy egyházi keretet tartunk helyesnek, bármelyik kegyességi irányzatot igazinak, mindegyiknek megvan vagy vannak a kísértései és veszedelmei. Minden keresztény közösségre vagy gyülekezetre is igaz Jézus példázata az együtt növekedő búzáról és konkolyról (Mt 13,24-30.36-42), ugyanakkor Jézus bátorítása a népegyházi közösségre is vonatkozik (Mt 18,20).

A népegyházban ábrázolódik ki a Krisztusban érvényes örömhír (Jn 3,16.), tág tér nyílik Isten értelmünket meghaladó végtelen irgalma és megmentő szeretete előtt (1Tim 2,4). Ezért vett részt az evangélizáció munkájában, a közösségi életben.

A népegyházhoz tartozik - a közhiedelem ellenére -, hogy nemcsak a lelkész munkálkodik, hanem az egész gyülekezet: presbiterek, tanítók, kántorok és mások, gyülekezeti tagok. Ezért is fáradozott a diakónusi szolgálat megszervezésében. A népegyház munkaterületet biztosít ugyanakkor a misszió szolgálatához és bázisa lehet a külmissziónak.

Sokan úgy képzelik, hogy a népegyházban, amikor felvetik az egyházkormányzati és egyházjogi kérdéseket, akkor gátolják a Szentlélek Isten erejének szabad kiáradását. Ma már világos azonban, hogy gazdasági tevékenységek fedezésére, politikai manipuláció leplezésére és társadalmi destrukció érvényesítésére is szerveznek keresztény jellegű közösségeket, gyakran éppen a ?Szent Szellemre? hivatkozással. Az is világos, hogy az állam és egyház ?szétválasztása?, de bizonyos mértékben a szekularizált társadalomban az egyház autonómiája (Rm 12,2 erre is vonatkozik!) jogi alapon és egyházkormányzaton keresztül történhet. Ez vonatkozik az egyháztól függetlenül szerveződő keresztény közösségekre is. Ezért vett részt egyházjogi munkában és az egyház autonómiájáért folytatott küzdelemben, és ezért vállalt egyházkormányzati szolgálatot különböző szinteken. 1948-ban, a tiszai egyházkerület utolsó püspökválasztásakor a pártállam megakadályozta, hogy Túróczy Zoltán utódja legyen a püspöki székben. (Erről részletesen beszámoltam a Keresztyén Igazság 16. számában.) Jézus azonban azt mondja: ?Ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya? (Jn 12,26).

Megjelent a Keresztyén Igazság 62. számában (2004. nyár) 7-8.o.

Vissza