Szeverényi János húsvéti igehirdetésével indul ez a számunk, melynek aktualitása nem vész el a húsvétot követő időben sem, hiszen az ünnep örömhírére mindenkor szükségünk van: az Úrtól jön a szabadulás. Ő ment meg haláltól, hitetlenségtől, minden bűnből, megment, hogy életünk örök élet legyen.
Dokumentum rovatunkban Ordass Lajosnak egy magánlevelét tesszük közé, melyet Jankovits Béla lelkésznek írt. Azért adjuk közre ezt a levelet, mert Ordass személyiségének teljesebb ismeretében segít: megmutatja, hogy mártír püspökünk, milyen melegszívű ember volt, aki odafigyelt a lelkészekre, egyházára, és milyen nyitott szívű volt, aki őszintén írt aggodalmairól azoknak, akik őt szerették.
A Tanulmányok rovatban folytatjuk Weltler Gábor írását a bűnről és bűnbocsánatról. Előző számunkban ennek az írásnak az első része jelent meg, sajnos azonban, tévedésből második résznek feltüntetve. A hibáért a Szerző és Olvasóink elnézését kérjük. Tehát az e számunkban olvasható rész a második.
Ezután Tubán József tanulmányát közöljük, aki a keresztség témakörét járja körül. Nem csak a bibliai és teológiai összefüggéseket tárja fel, hanem a keresztség mai kérdéseire is megpróbál választ adni.
A keresztség után az egyháztörténet témakörébe lapozhatnak Olvasóink: Németh Szabolcs ír Zsédenyi István gályarabságot viselt evangélikus lelkész életéről, akinek Mencshelyen emlékművet is állítottak, és aki példaképünk lehet a hitben való megállásra.
Misszió, pasztoráció rovatunkban Ittzés Szilvia írja le pedagógiai gondolatait, melyet a köré az igazság köré épít fel, hogy ahogyan egy anya nem választhatja ki a gyermekét, mert Isten ajándékaként kapja, ugyanúgy kellene a pedagógiában is elfogadni minden gyermeket, akik jelentkeznek egy adott iskolába. Gondolatai rendkívül értékesek, érdekesek és megfontolásra méltóak minden egyházi és világi nevelésben résztvevő számára, de szülők és nagyszülők is gazdagodhatnak belőle.