A Keresztyén Igazság új folyamának 4. számát két meditáció nyitja. Az első: Ordass Lajosnak a folyóirat 1938. évi 12. számában megjelent, "Királyod jön!" című meditációjának utánközlése. Ezután következik Dóka Zoltánnak az "Isten kiáltó emberei"-ről szóló áhítata, amely a Megújulási Mozgalom augusztus 26-i, kelenföldi találkozóján hangzott el. A tanulmányok sorát Boleratzky Lórándnak "Az egyházkerületek beosztásá"-ról szóló írása kezdi, amelyben a szerző az 1952-es zsinat kerületeket átszervező, ill. megszüntető, súlyos következményekkel járó és állami szempontokat érvényesítő hibás döntéseiről is szól, és egyházunk történelmi örökségére és demokratikus hagyományaira hivatkozva igényli, hogy a legközelebbi zsinat ismét több egyházkerületet szervezzen.
Id. Magassy Sándor "A Kiáltó szó védelme" érdekében elemző kritika tárgyává teszi Nagy és Harmati püspököknek a Kiáltó szóval kapcsolatosan az espereseknek írt (és itt is közölt) körleveleit. (A Megújulási Mozgalom iratát a 3. számban hoztuk.) Magassy kimutatja, hogyan érvényesül ezekben a körlevelekben is a régi stílusú, paternalista egyházvezetési gyakorlat. Jelen számunkban folytatjuk az egyházi reformmozgalom dokumentumainak közlését. Itt olvasható az 1986-os "Testvéri szó", amelynek ez az első hazai sajtóközlése! Ez az irat az egyházvezetés részéről először elutasításban részesült, majd a magát reformpártinak nevező egyházvezetés is többször hivatkozik rá, sajátosan értelmezve a Testvéri szó közösségének történetét. Ezért is jelentős, hogy Ittzés Gábor, aki Dóka Zoltánnal együtt kezdeményezője volt a Testvéri szó közösség létrejöttének, írásában ("Néhány személyes szó...") az irat és a közösség történetének fontos eseményeire és fordulataira emlékezik, több esetben korrigálva az egyházvezetőség tagjainak ezzel kapcsolatos véleményét. Ittzés Gábor ezeknek az eseményeknek egyik koronatanúja. Scholz László "Egyházunk mai helyzete és lelkészi feladataink" címmel 1956. december 13-án elhangzott beszéde történelmi időket idéz. A megújulás és bűnbánat kapcsolatáról, a hiteles egyházi vezető karakteréről fogalmaz meg, több mint 30 év után is aktuális gondolatokat; s amikor konkrét, szervezési stb. feladatokat vesz számba, akkor is inspiráló egyházunk mai helyzetének átgondolása és elemzése szempontjából.