Jelen számunk elsősorban két lelkész emléke előtt tiszteleg. Egyházunk mártír püspöke, D. Ordass Lajos 100 évvel ezelőtt született, 1901. február 6-án. Hűséges harcostársa, valamint az OLBK korábbi titkára és folyóiratunk korábbi szerkesztője, id. Kendeh György pedig 2000 karácsonyán halt meg.
Tavaszi számunk elején egy áhítatot olvashatnak Ordass Lajostól Jn 8,28 alapján, az újra kiadott Útravalóból. Ezt követi Ittzés János püspök prédikációja 2Kor 4,5-18 alapján, amely a centenáriumi istentiszteleten hangzott el. Következő anyagunk egy előadás Isten fátyla címmel (Teológiai visszatekintés Ordass Lajosra) professzor Eric W. Gritsch-től, amely az ausztriai Gallneukirchenben tartott Ordass-szimpózium anyagát képezte. Böröcz Enikő megvizsgálja Ordass első püspöki megnyilvánulásait saját levéltári kutatómunkája alapján. Pósfay György írásában (első rész) visszaemlékezik az Ordass püspökkel való találkozásaira. Ezt követi Terray László beszámolója a Gallneukirchenben tartott szimpóziumról.
Boleratzky Lóránd megemlékező írása tisztelgés id. Kendeh György életútja előtt. Ezt követi id. Kendeh György egy prédikációja, akit kényszerrel távolítottak el a gyülekezetéből 1961-ben. A prédikáció ? 2Kor 4,5-7 alapján ? az utolsó volt, ami Kelenföldön elhangzott. Rőzse Istvánnak a temetésen elhangzott beszéde felidézi fájdalmakkal és küzdelmekkel teli életét. Id. Zászkaliczky Pál interjút készített id. Kendeh György özvegyével titkári és szerkesztői munkájáról.
Tanulmányok c. rovatunkban folytatjuk id. Magassy Sándor írását A püspöki hivatal legitimációja és apostolisága címmel, amelyet Cserháti Péter, korábbi zsinati tag jegyzete követ a Dunántúli egyházkerület feltámadása témájában.
Scholz László két műalkotása gazdagítja ünnepi számunkat: egy Ordass-szonett és egy vers Kendeh György halálára.