Folyóiratunk ez évi 2. számának elején Scholz László pünkösdi meditációja áll, s ad elmélkedni-valót ennek a kissé mostohává lett és gyakran félreértett ünnepnek az üzenetéhez kapcsolódva. - Szerkesztőségünk hosszabb távú programjában szerepel volt egyházi iskoláink bemutatása. A sorozat bevezetőjeként Nagy Miklós: "Akié az ifjúság, azé a jövendő" című írását közöljük. A szerző hangsúlyozza, hogy egykori neves iskoláinkról úgy szeretnénk szólni, hogy ez az emlékezés a jövőt szolgálja. Ezután a sorozat első tagjaként Kosztra Pál írását olvashatjuk a Kőszegi Evangélikus Gyurátz Ferenc Leánynevelőintézetről és Leánygimnáziumról, amelynek gyökerei egészen a 17., sőt a 16. századig nyúlnak vissza.
A Dokumentumok és a Fórum című rovatainkban közölt anyag az elmúlt hónapok közegyházi küzdelmeibe enged bepillantást. Itt olvashatjuk Tekus Ottó és Ittzés Gábor győri lelkészek panaszát az Országos Egyházi Bírósághoz, amelyben az északi kerületi püspöki tiszt megüresedésével, ill. betöltésével kapcsolatos törvénytelenségekre hivatkozva kérik a választás megsemmisítését. Közöljük a bíróság elutasító ítéletének szövegét is, amely az Egyházi Törvények sajátos értelmezése mellett súlyos vádakkal illeti a panaszosokat. Ittzés Gábor, id. Magassy Sándor (Bakonyszombathely) és Tekus Ottó lelkészeknek az Országos Esperesi Értekezlethez írt levele részletesebben is kifejti az északi kerületi tisztújítás aggályosságát. Közöljük az esperesek ugyancsak elutasító reagálását és az említett lelkészek válaszát is, amelyben fenntartják álláspontjukat. A Harmati püspök és e három lelkész közötti külön levélváltás anyagát is csatoltuk a dokumentumokhoz, valamint ugyanezeknek a lelkészeknek az Országos Presbitérium tagjaihoz írt nyílt levelét, amelyben kritikai észrevételeket tesznek a presbitérium március 21-i határozataival kapcsolatban. Frenkl Róbert országos felügyelő a címzettje annak a levélnek, amelyet Ittzés Gábor, id. Magassy Sándor mellett Tekusné Szabó Izabella győri lelkész írt alá, s amely az 1966-os egyházi törvénykönyv Ünnepélyes Nyilatkozatának jogi problémájára világít rá. A dokumentumok sorában az utolsó Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter levele Ordass Lajosnéhoz. Ebben a kormány nevében megköveti a püspök özvegyét, és elismeri, hogy 1958-ban a kormányzati szervek politikai megfontolások alapján gyakorolt nyomása vezetett Ordass püspök másodszori erőszakos félreállításához.
Id. Magassy Sándor a már említett országos egyházi bírósági ítélethez fűzött széljegyzeteiben alapos kritikai elemzéssel mutatja ki az ítélet megalapozatlanságát és azt, hogy a panaszosokkal szemben megfogalmazott vádaskodások hogyan lépik át az irat "műfaji korlátait". Boleratzky Lóránd az egyházi közgyűlések jelenlegi és korábbi szabályozását és gyakorlatát vizsgálva sürgeti a visszatérést az évenkénti közgyűlések rendszeréhez. Herényi Istvánnak az Országos Presbitériumhoz benyújtott javaslata Ordass Lajos haláláig tartó egyedüli törvényes püspökségének megállapítását szorgalmazza. Dóka Zoltán Zsinat elé című írásában felidézi néhai Sólyom Jenő egyháztörténet professzornak a Lelkipásztor 1948/49-es számaiban a zsinatra vonatkozó cikkeit, és a zsinatról mint a megújulás felé segítő utolsó lehetőségünkről szól. Zsednai József presbiter Harmati püspöknek az Evangélikus Élet március 4-i számában, az egyházi választásokról szóló cikkéhez fűz kritikai megjegyzéseket, és hangsúlyozza a demokratikus protestáns hagyományok érvényesítésének fontosságát egyházi közéletünkben.