Őszi számunk elején Dóka Zoltán 1984. szeptember 2-án Hévízgyörkön tartott igehirdetését olvashatjuk. Prédikációjának textusa Lk 17,7-10, címe pedig: Ki a főszereplő?
Zoltán László a húsz éve elhunyt Karner Károly professzor alakját idézi fel személyes emlékei alapján. Kiemeli a tudós professzor lelkipásztori szeretetét tanítványai iránt.
1984-ben, az LVSZ budapesti nagygyűlése előtt nyílt levélben fordult Dóka Zoltán a világszövetség vezetőihez, hogy tájékoztassa őket egyházunk súlyos gondjairól, és hogy segítséget kérjen azok megoldásához. A 20. évforduló kapcsán erről emlékezett meg az OLBK és a Fraternitás Lelkészegyesület Budapest-Kelenföldön tartott közös együttlétén. Az ott elhangzottakat mostani számunkban közöljük. Dóka Zoltánné személyes emlékeiről számolt be; Ittzés Gábor előadásának címe: A segélykiáltás kairosza: 1984; Isó Dorottya az ún. diakóniai teológia máig jelentkező hatásairól szólt; ifj. Zászkaliczky Pál a nyílt levél történeti körülményeiről és annak utóéletéről beszélt; Ittzés János 1Kor 15,58 alapján tartotta az együttlét befejező áhítatát.
Tanulmány rovatunkban Herényi István írását olvashatjuk Karsay Sándorról, az utolsó dunántúli szuperintendensről, valamint Zászkaliczky Zsuzsanna tanulmányát a sok evangélikus templomot tervező Sándy Gyula építész professzorról.
Ordass Lajos elbeszélése a szegedi börtön kutyájáról, Bobyról szól.
Scholz László néhány rövid versét is olvashatjuk mostani számunkban.