A XX. század második felében a szovjet megszállás alatt uralomra jutott totalitárius rendszer az egyházakat - köztük az evangélikus egyházat is - alapjaiban sújtotta. Állami részről az egyházak önkormányzatának a szétrombolásához az első lépés azoknak az egyházi személyeknek a félreállítása volt, akik nem voltak hajlandók az államhatalmat fenntartás nélkül kiszolgálni. Először Túróczy Zoltán tiszai egyházkerületi püspök, majd Ordass Lajos bányai egyházkerületi püspök, illetve Radvánszky Albert egyetemes felügyelő ellen indítottak koncepciós pert, ezt követően pedig Kendeh György és Keken András lelkészeket internálták, több felügyelőt pedig kitelepítettek. Az akkori helyzetre jellemző, hogy Ordass Lajos püspököt két ízben, Túróczy Zoltánt pedig három ízben mozdítottá el az állami önkény. Az egyház személyi állományát érintő veszteségnél azonban nem volt kisebb az ország lakosságát erkölcsi vonatkozásban ért rombolás, amely szinte felmérhetetlenül súlyosnak tekinthető.
Ordass Lajos mindvégig kiállt az egyház identitása és integritása, az evangélium igazsága mellett és engedményekre nem volt hajlandó. A jogrend, az alkotmány, az egyház autonómiájának tántoríthatatlan híve és védelmezője volt. Az élete volt bizonyságtevés. Az általános gyávaság idején az erkölcsi tisztaság megtestesítője volt: egyházának mártírsorsú püspöke. Roppant nehéz időkben, a szellemi és erkölcsi rombolás évtizedeiben tisztán meg tudott maradni igaz embernek, egyházához és népéhez való húségben, Jézus Krisztus tántoríthatatlan tanújának. Hós volt a hősökben szűkölködő korszakban, ami akkor a nemzeti és egyéni helytállás legmagasabb fokát jelentette.
Ordass Lajos életműve széles körben kevéssé ismeretes, annak ellenére, hogy az általa írt "Nagy idők kis tükre? önéletrajzból,(1) valamint Terray László négy nyelven megjelent "Nem tehetett mást? című életrajzi munkából(2) igen pontosan nyomon követhető életének minden jelentős mozzanata, mégis ezek a nagyobb lélegzetű munkák kevéssé alkalmasak a püspök életművének széles közben való megismerésére. Megjelent ugyan ifj. Fabiny Tibor tollából két kiváló tanulmány,(3) ezeknek a közismertté válását megjelenésük helye korlátozza.
Az elmondottakra, valamint arra is tekintettel, hogy időközben az Ordass ügynek néhány újabb fejleménye következett be, indokaltnak látjuk egy újabb tanulmánynak a közrebocsátását. Ennek során felidézzük a püspök életútjának fontosabb állomásait, kitérve most már rehabilitációjára, megemlékezünk róla, mint igehirdetőről, az általa képviselt teológiai irányról, felvázoljuk ezután a totalitárius rendszerek ellen több síkon folytatott küzdelmeit. Püspökké választása után a felvidéki magyarság, illetve az itteni németség kitelepítése elleni erőfeszítéseit ismertetjük, majd, mint az egyházi alkotmány tántoríthatatlan védelmezőjét, illetve a Lutheránus Világszövetség egyik alelnökét mutatjuk be. Bővebben foglalkozunk az egyházi iskolák megvédése érdekében kifejtett erőfeszítéseivel, illetve irodalmi tevékenységével, a vele kapcsolatos emléktáblákkal és a Baráti Kör célkitűzéseivel. Külön részben foglalkozunk néhány fontosabb dokumentummal és a Történeti Hivatalban található III/3-as belügyminisztériumi bizalmas iratokkal, melyek közül néhány érdekesebbet eredeti formában adunk közre.
Nézzük először röviden a püspök életrajzát.
Ordass Lajos (illetőleg az 1944. évi névmagyarosításig: Wolf Lajos), a bácskai Torzsán 1901. február 6-án született Wolf Arthur kántortanító és Steinmetz Paula hat gyermeke közül ötödikként.
Középiskolai tanulmányait Bonyhádon, az evangélikus gimnáziumban végezte - amit emléktábla is hirdet -, és itt érettségizett 1920-ban. Tanulmányait a budapesti egyetem matematika-fizika szakán szerette volna folytatni, oda azonban nem vették fel, így 1920-1924 között a budapesti evangélikus teológián tanult, illetve Sopronban a hittudományi karon fejezte be tanulmányait. Még teológus korában a püspöki körlevelek másolásakor Raffay püspök a rajzolással vetélkedő kézírását meglátva, nem állhatta meg szó nélkül: "Ezt az embert el kell küldeni a teológiáról. Akinek annyi ideje van, hogy így rajzolgassa a betűket, az komoly munkát úgysem végez?.(4) A Francke Alapítvány ösztöndíjasaként egy évet Halléban töltött, melynek közelében levő káli-, illetve szénbányák egyikében is kénytelen volt munkát vállalni a magas infláció miatt. 1924-ben Sopronban szakvizsgát, lelkészi vizsgát pedig 1924. október 4-én Budapesten tett. Lelkésszé szentelésekor - mivel a Sopronból rendelt Luther-kabátja időre nem érkezett meg - Raffay püspök tartalék-kabátját ezekkel a szavakkal adta rá: "Vedd föl ezt a kabátot, hátha püspök lesz belőled?.(5) Ez a megjegyzése 21 év múlva valósággá vált.
Így indult el Ordass Lajos lelkészi pályáján, melynek első állomása Harta, majd Mezőberény, utóbb Budapest, Deák tér, később Soltvadkert volt.
1927-28-ban, Lundban és Uppsalában folytat tanulmányokat, ahol egy életre szóló barátságot köt Giertz Bo, illetve Hultgren későbbi püspökkel, illetve érsekkel, majd Harry Johanssannal, a svéd egyházi segélyszolgálat későbbi vezetőjével. Söderblom érsekkel is közeli kapcsolatba kerül. Kitűnő svéd tudásának később nagy hasznát veszi.
1929-ben házasságot köt Kirner Irénnel, aki mindhalálig, a megpróbáltatások idejében hűségesen mellette állt. Házasságukból négy gyermek született.
1929-30 között honvédségi lelkész Debrecenben és Budapesten, majd kerületi missziói lelkész.
1931-től tíz éven keresztül a ceglédi gyülekezet lelkésze, 1937-től kezdve pedig a Pest megyei középső egyházmegye esperese. Itteni lelkészsége alatt Lunde János norvég püspök kétkötetes prédikációs kötetének a lefordításával és kiadásával hívta fel magára a figyelmet, amely a szórványmunkánál és a gyermekek vallásos szellemben történő nevelésénél nagy segítséget jelentett.
1941-től négy éven keresztül a kelenföldi evangélikus egyházközség lelkésze, majd egyetemes egyházi aljegyző, illetve a Magyar Luther Társaság lelkészi elnöke.
Ebben az időben jelennek meg a német nemzeti szocializmust és a kulturális előretörést, illetve egy önálló német egyházmegye megalakítására irányuló törekvéseket bíráló írásai, valamint a norvég egyházi harcról írt beszámolói. Magyarország német megszállása napján: 1944. március 19-én nevének Ordass-ra történő megváltoztatása iránt kérelmet terjeszt elő.
1944 őszén Raffay püspök megbízásából Langlet Valdemár svéd követségi tanácsossal, a Svéd Vöröskereszt megbízottjával, felkeresi Serédi Jusztinián esztergomi hercegprímást, hogy a zsidóság deportálása ellen közös tiltakozásra vegye rá; az a kísérlet azonban nem sikerül, a keresztyén egyházak külön-külön tiltakoznak.(6)
1945. szeptember 27-én Raffay Sándor püspök utódaként négy jelölt közül a legnagyobb egyházkerület: a bányai kerület püspökévé választják. Már püspöki beiktatási székfoglalójában így vallott: "Az evangéliumból merített felfogásom szerint a jogrend Jézus Krisztus evangéliuma után a nép közösségének legdrágább kincse. Az egyház őrizze meg az állammal szemben szabadságát mindig olyan mértékben, hogy a nép sorsfordító nehéz óráiban és küzdelmeiben is lehessen az egyház az állam lelkiismeretes és az evangélium alkut nem ismerő szolgája. De ugyanakkor kösse össze magát az egyház olyan szorosan az állammal, hogy magáénak tudja vallani mindig maradéktalanul a haza népének ínségét, bűnét, örömét és jó reménységét?.(7)
Ordass Lajos válságos időkben került a püspöki székbe; a második világháború befejeztével az ország - és az evangélikus egyház is - romokban hevert; az orosz megszállás árnyékában pedig az egyházak jövője nagyon bizonytalannak látszott. Az egyház autonómiája, Túróczy Zoltán püspök elítélésével, az egyházi iskolák sorsa, a magyarok Felvidékről, a németek innen való kitelepítése, az infláció magas volta megannyi nyomasztó kérdésként jelentkezett.
Reménysugárként jött Erling Eidem svéd érsek 1947. évi meghívása, melyet hosszabb észak-amerikai, majd európai körút követett. Részt vesz az Evangélikus Világszövetség lundi alakuló gyűlésén, ahol alelnökké választják, de a következő évben már nem engedik ki az Egyházak Világtanácsa amsterdami alakuló ülésére. A külföldi útnak nemcsak az volt a jelentősége, hogy a püspök ígéretet kap az egyház hosszú távon történő segélyezésére, hanem az is, hogy a magyarországi evangélikus egyház a személyes kapcsolatok révén újra bekerül az egyházak nemzetközi vérkeringésébe.
A politikai helyzet folyamatos romlása az egyházban is érezteti hatását. Erőszakkal felvetik kormánykörökben az egyházi iskolák államosításának szükségességét, mely ellen a püspök elkeseredetten védi az egyház érdekeit, hangsúlyozva az iskoláknak az egyház testéhez tartozását. A sajtó koncentrált támadásba kezd,(8) "evangélikus Mindszentynek? titulálják s lemondását követelik. Ebben a hadjáratban Ortutay Gyula kultuszminiszter - akiről kiderült, hogy a Független Kisgazdapárt mellett titokban már 1945 óta más név alatt a kommunista párt tagja is volt -,(9) az "evangélikus? kollaboránsok közül pedig Mihályfi Ernő és Reök Iván jártak élen, elárulva saját egyházukat, jóllehet az egyház belügyeibe történt beavatkozásukkor semmiféle egyházi tisztséget nem viseltek. Mi sem jellemzi jobban Mihályfi Ernő egyházellenes beállítottságát, hogy, mint az egyház első tisztségviselőjének, még egyházi temetése sem volt.
A püspökkel való végső leszámolás terve 1948 elején született meg, amiről Tessényi János methodista szuperintendens számolt be svájci útja során, közölve, hogy az Államvédelmi Hatóság megbízta, hogy útja során megfigyelje és jelentést tegyen, amit azonban ő nem teljesített, hanem végleg külföldön maradt.
Ordass Lajost végül is 1948. augusztus 24-én letartóztatják és a házkutatás során sok iratát elviszik. Bár másnap átmenetileg hazaengedik, de szeptember 8-ig haladékot adnak arra, hogy lemondjon. A püspök drámai módon írja le azokat az érveket, melyek végül is az ajánlat elutasítására késztették. Így: az, hogy a kormány ígérete hazug, lemondását bűnössége elismerésének tekintenék, eddigi helytállása ezzel veszendőbe menne; de legfőképpen az nyomot a latban, hogy amikor a lemondásra gondolt, mindig lelkiismereti viharba került. Lehetetlen maradt számára a megfutamodás.(10)
Ordass Lajos, továbbá Radvánszky Albert egyetemes Felügyelő és Vargha Sándor egyetemes főtitkár ellen külföldi adóssal szemben fennálló követelés bejelentésének elmulasztása miatt indult büntető eljárás, melyről mindjárt az első ügyészi kihallgatás alkalmával kiderült, hogy koncepciós eljárásra lehet számítani, mert Alpár András ügyész őszintén megmondta, hogy nem lát bűncselekményre utaló jelet, de mivel utasítása van az eljárás lefolytatására, kénytelen ennek eleget tenni. A püspök erre azt válaszolta, hogy "ügyész úr, nehéz lesz a lejtőn megállni?. Az események pár év múlva úgy alakultak, hogy a valutaügyészt más ügyből kifolyólag, súlyos börtönbüntetésre ítélték, de annyi tisztesség azért volt benne, hogy 1956-ban, amikor kiszabadult, külföldre távozása elölt a püspöktől bocsánatot kért.(11)
A püspök védelmét dr. Kardos János ügyvéd látta el rendkívül lelkiismeretesen. Őt a dunántúli református egyházkerület minden megfélemlítés ellenére nagy szótöbbséggel, főgondnokává választotta s beiktatásának időpontját a püspök perének időpontjára tették, amelyet nem voltak hajlandók megváltoztatni. Mivel az ügyvéd a püspök perének képviseletét mindenek fölé kívánta helyezni, meg nem jelenése miatt, főgondnoki tisztéről lemondottnak nyilvánították.(12)
A püspök az eljárás során bűnösségét nem ismerte el. Elmondta, hogy igen nehéz anyagi helyzetben levő egyháza megsegítése érdekében vállalta a hosszú külföldi utat, melynek során a kilátásba helyezett segítséget "reménységnek? tekintette, annak bizonytalan volta miatt. A bizonyítékként kezelt Empie-féle levélnek a "commitment? kifejezését a püspök "közlésnek? értelmezte, ellentétben a szakértő "kötelezettségvállalásával?. A püspök arra hivatkozott, hogy a gazdasági ügyek intézése nem volt hivatali kötelessége, s végül kitért arra, hogy a Nemzeti Banknak tudomása volt a segélyekről, úgyannyira, hogy korábban felárat fizettek az egyik segélyösszeg után.(13)
Alpár András ügyész vádindítványában abban látta a bűncselekmény megvalósulását, hogy az egyház vezetősége a felajánlott segélyt nem utasította vissza és azt az álláspontot képviselte, hogy az a személy köteles a külföldi követelés bejelentésére, "aki közreműködött a követelés létrehozásában, az összegek lehívásában, illetve a levelezésben?.
Dr. Kardos János visszautasította az ügyészi álláspontot, képtelenségnek nevezte, hogy a püspököt bejelentési kötelezettség terhelte, minthogy a pénzügyek intézése nem tartozott hivatali kötelességéhez. Egyébként a segély nem perelhető, a Kuria B. II. 1786/1947. VI. sz. döntvénye szerint bejelentési kötelezettség alá nem esett, naturális obligatio, melyet vagy teljesítenek, vagy nem. Sem kár, sem veszélyeztetés nem ért senkit.(14)
Ordass Lajos az utolsó szó jogán elmondott beszédében - melyet a hívek utóbb kézről-kézre adtak - arról a lelki nyugalomról beszélt, amely az utolsó hetekben eltöltötte és megerősítette abban a hitben, hogy helyesen járt el. Senkitől nem várt köszönetet, de annyit talán elmondhat, hogy egy szegény egyszerű ember a maga képességei szerint igyekezett a romba dőlt hazát és egyházat az újjáépítés munkájával szolgálni. Beszédét ezekkel a klasszikusnak mondható szavakkal zárta:
"Lehet, hogy amikor önök lelkiismeretük mérlegére engem és cselekedetemet ráhelyezik, ítéletet fognak mondani, bűnösnek fognak hirdetni és ezért büntetést fognak szabni rám. Ezt is alázatos szívvel és csendesen elfogadom. Egyelőre fátyollal takart és érthetetlen lesz számomra az Isten akarata elítéltetésem esetén, de elfogadom alázatos lélekkel Istentől, mert tudom, hagy elítéltetésemben is az ő áldott akarata fog megvalósulni.?(15)
De végül is minden racionális jogi érv hiábavalónak bizonyult, az uzsorabíróság a püspök bűnösségék - a két ülnök szavazata alapján, akik utasítás alapján döntöttek -megállapította, és két évi börtönre, pénzbüntetés re és politikai jogvesztésre ítélte. Bajthay Ferenc elnök különvéleményt jelentett be.
A püspök büntetését a szegedi és váci fegyházban töltötte, nagyrészt 15 katolikus paptársával, egyetértésben, kenderfonással. A püspök a büntetés háromnegyed részének a kitöltésekor a hátralevő rész elengedését nem kérelmezte.
Az evangélikus egyház számára az 1948-as év katasztrofális volt. Tombolt a terror. Vladár Gábor, Mesterházy Ernő, Purgly Lajos, Tomcsányi Vilmos Pál kerületi, Radvánszky Albert egyetemes felügyelő, Vargha Sándor egyetemes főtitkár, Rásó Lajos egyetemes ügyész eltávolításával az egyházi világi vezetést teljesen lefejezték. A legszomorúbb az egészben az volt, hogy Dezséry László a "Nyílt levél az evangélikus egyház ügyében? írt röpiratában az alkalmazott módszerrel egyetértett és az egyházi reakció elleni harcot állította középpontba, a szocializmus építése mellett. 1950 tavaszán pedig 43, 60. életévüket betöltött lelkészt politikai okból nyugdíjaztak.
A püspök számára még talán az uzsorabírósági ítéletnél is fájdalmasabb volt, hogy 1950. április 1-én az egyházi különbíróság püspöki tisztétől elmozdításra ítélte. A fegyelmi eljárás megindításához a döntő lökést Ortutay kultuszminiszter levele adta meg, aki azt írta, hogy "ennek hiánya már eddig is több bajnak forrásává lett?.(16)
A fegyelmi eljárást 1950. március 3-án rendkívüli egyetemes közgyűlés előzte meg, amely nagyarányú személyi változásokkal kívánta az Ordass ügyben a fegyelmi döntés kedvező keresztülvitelét biztosítani. A közgyűlés után történt az utolsó kísérlet arra, hogy az egyház törvényes vezetését megóvják akként, hogy a törvénytelen határozatok ellen 27 személy petíciót nyújtott be. Közöttük volt Bártfay-Kelló Gusztáv, Dedinszky Gyula, Kendeh György, Murányi György, Rőzse István, Zászkaliczky Pál, Zulauf Henrik. Reök Iván többet közülük állásától felfüggesztett; március 30-án Kendeh Györgyöt és Keken Andrást letartóztatták, majd internálták. Annyit mindenesetre az ellenzék elért, hogy a külön fegyelmi bíróság összetétele az ellenzék összeállítása szerint történt.(17)
Fejes László "egyetemes főügyész? - akit később kitelepítettek - C. Empie, a "National Lutheran Council? helyettes ügyvezetőjének 1948. március 17-én kelt levelére hivatkozással, azzal vádolja meg Ordass püspököt, hogy az egyetemes felügyelőhöz 1947. július 27-én külföldi útjáról tett jelentésben valótlanságot írt, amikor azt állította, hogy "Amerika 250 ezer dollárt szánt volna Magyarországnak. Senki, semmilyen körülmények között, sem Amerikában, sem Genfben nem ígért a magyarországi lutheránus egyháznak öt éven át évi 250 ezer $ támogatást?. Ordass ezzel a "hamis jelentésével olyan magaviseletet tanúsított, amely hivatalának jellegével össze nem fér és alkalmas arra, hogy az egyház belső békéjét megzavarja, illetve veszélyeztesse?. Ezenfelül a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekmény elkövetésével vádolta, nevezetesen azzal a mulasztással, hogy a fennálló követelést nem jelentette be.
Az már úgy látszik senkinek sem tűnt fel, hogy a két állítás egymás kizárja, mert ha nincs követelés, nincs bűncselekmény sem a bejelentés kötelezettséggel kapcsolatban.
Az 1950. április 1-én kelt fegyelmi határozatba végül csak az állam büntető törvénykönyvbe ütköző bűncselekmény került, illetve, hogy hivatalának ellátására képtelenné vált. Ez az eljárás egyébként hemzsegett e törvénytelenségektől, így a fegyelmi bíróság nem volt törvényesen meg alakítva, nem idézték meg sem a püspököt, sem védőjét a tárgyalásra nyolc tartózkodás mellett, négy igen szavazattal ítélték el a püspököt, stb.
"Kevésszer éreztem magamat - írja a püspök a határozat kézbesítésekor - annyira megalázva, mint akkor, amikor a börtöntisztviselő szinte megvető utálattal mondta, hogy ezek után, hogy az egyház ítéletet hozott ellenem, nem hivatkozhatom arra, hogy az államhatalom igazságtalanul ítélkezett felettem.?(18)
Amikor a püspök egyházáért börtönt és meghurcolást vállalt és ezzel családját is nehéz helyzetbe hozta, a püspök legsúlyosabb keresztje az volt, hogy még azok is elhagyták, akikért mindezt vállalta, holott korábbal szinte egységesen felsorakoztak mögötte; a pártállami szervek nyomására a hívek jelentős része megingott. De az egyházi ellenállás megszűnéséhes nagyban hozzájárult Barth Károly 1951. szeptember 16-i - engedély nélkül nyilvánosságra hozott - levele is, melyben az államhatalommal való együttműködést szorgalmazta,(19) holott ilyen együttműködésre csak jogállam esetében kerülhetett volna sor.
Ordass erőszakos eltávolítása után 1950 júliusában került sor Dezséry László volt egyetemi lelkész püspöki beiktatására, aki, hogy jobboldal múltját elfedezze, belépett a szociáldemokrata pártba és a két párt egyesülése folytán automatikusan a kommunista párt tagjává vált. De méltó elnöktársa lett az ateista Darvas József is. Mindezt betetőzte az 1951. évi I. tcel felállított Állami Egyházügyi Hivatal, amely a francia rendszer bolsevista változatát megvalósítva az egyházak felett az elnyomó szervezet központi szervévé vált.
Az 1952. évi 1. törvény az évszázadok óta fennálló négy egyházkerület helyébe az Északi és Déli egyházkerület állítja fel és az ország területének hosszanti irányban való kétfelé vágásával megszünteti a lelki-szellemi kapcsolatot a gyülekezetek között.(20)
Ordass püspöknek nyolc éven keresztül az elhagyatottság, a kitaszítottság minden nyomorúságát viselnie kellett családjával együtt. Marcus Aurelius mondása: "Jót cselekedni és mégis gyalázkodást nyelni - királyi dolog? a most mindenkitől megvetett, egyházától megbélyegzett Ordass Lajosra is ráillik. Csak az Evangélikus Világszövetség vezetői és Berggrav érsek kérik számon a történteket és tiltakoznak az ítéletek ellen.
Igen szűkös körülmények között telnek, az évek. A család harisnyát, kesztyűt, szvettert köt, kukoricaháncsból cipőt varr, a püspök gyümölcsöst bérel és azt műveli, a gyermekek pedig viselik a családfő meghurcoltatásának minden hátrányos következményét.
A Sztálin visszaéléseit feltáró XX. szovjet pártkongresszus után hazánkban is elindul az erjedési folyamat, és huszonháromezer törvénytelen ítélet felülvizsgálatára kerül sor. Az evangélikus egyházban is az olvadás jelei mutatkoznak; az egyházi közhangulatot a budapesti, nagybaráti, két balatonszárszói, illetve a többszöri fóti konferenciákon éles kritikai hang jellemzi és a lelkészek az egyház vezetésének a megújulását követelik. Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának 1956 őszén Galyatetőn tartott tanácskozásán állami részről ígéret hangzik el Ordass 1948. évi ítéletének felülvizsgálatára. Különösen Hans Lilje, Clark Franklin Fry püspökök és Carl E. Lund-Quist, az Evangélikus Világszövetség főtitkára fejt ki a rehabilitáció érdekében hathatós tevékenységet. A tárgyalások során a püspök kijelentette, hogy nem célja az, hogy újra püspök legyen, mert nagyon sok csalódás érte, csupán az ítélet hatálytalanítását tartja fontosnak. Végül olyan megállapodásra került sor, mely szerint a püspök átmenetileg - az elképzelések szerint az év végéig - teológiai tanári megbízást vállal.
1956. október 5-én került sor állami rehabilitációra a Legfelsőbb Bíróságon, amely az 1948-ban hozott ítéletet hatályon kívül helyezi, és a püspököt az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmenti.(21) Az ítélet indokolása szerint a püspököt az egyházi alkotmány értelmében bejelentési kötelezettség nem terhelte. A püspök anyagi jóvátételre nem tartott igényt.
Az Evangélikus Egyház Egyetemes Törvényszéke 1956. október 8-án tartott teljes ülésén a püspök egyházi rehabilitálását mondta ki, hatályon kívül helyezve a korábbi fegyelmi ítéletet. Az ítélet a püspököt mentesítette minden hátrányos jogkövetkezmény alól megállapítva, hogy egyházjogi szempontból úgy kell tekinteni, mint akinek a püspöki szolgálatában megszakítás nem volt.(22) Az ítélet a korábbi fegyelmi eljárásnál az alaki és anyagi jogszabálysértések egész légióját állapította meg.
Ordass Lajos mentalitására jellemző, hogy saját rehabilitációját Keken András és Kendeh György lelkészek egyidejű rehabilitációjához kötötte akiket szintén meghurcoltak, internáltak és állásuktól megfosztottak.
A forradalom hatására Dezséry László 1956. október 30-án, a következő napon pedig Vető Lajos is lemondott püspöki tisztségéről. miket követtő Darvas József egyházkerületi és Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő lemondása, mivel azonban ezek szóbelileg történtek, állami részről később ezt nem ismerték el és Ordass ellen használták fel. Ez utóbbi lemondó levelében többek között ez állt:
"A démonikus erők uralma népünk és egyházunk felett ezekben a napokban szemmel láthatóan megszűnt.?(23)
A változásokat Horváth János, az ÁEH elnöke is tudomásul vette, mégis akadt olyan írás, amely azt állította, hogy a püspök "saját elhatározásából' (aus eigenem Entschluss), tehát önkényesen foglalta el tisztét.(24)
A püspök november 2-án a rádió felkérésére a világ evangélikusságához fordult három nyelven elmondott beszédében kérve őket, hogy segítsenek a forradalom alatt keletkezett károk enyhítésében.
A püspök az akkori nehéz utazási lehetőségeknek megfelelően igyekezett minden vonalon az egyházban a törvényes rendet helyreállítani Először december 11-én került sor egyetemes - a következő nap pedig déli kerületi presbiteri ülésre, 13-án pedig országos lelkészegyesületi értekezletre. A legsürgősebb jogi teendők megbeszélése végett még a kijárási tilalom időszaka alatt felkereste a püspök szerzővel együtt Vladár Gábor volt egyházkerületi felügyelőt biai présházi lakásában.
Rövidesen sor került a politikai nézeteik miatt meghurcolt lelkészek igazságtételére, köztük Kun-Kaiser József, Balikó Zoltán, Schulek Tibor Botta István és mások ügyének rendezésére. Zsinat tartására természetesen nem lehetett gondolni, mert a zsinat szabad működésének a feltételei nem álltak fenn.
Az északi egyházkerületben lefolytatott választás eredményeképpen, 1957 februárjában sor került Túróczy Zoltán püspöki és Mády Zoltán egyházkerületi felügyelő beiktatására az ÁEH képviselőjének jelenlétében, azonban az év végén az állami önkény harmadízben - ezúttal véglegesen - eltávolította a püspököt és a kerületi felügyelőt.
Ordass Lajos 1957 nyarán hattagú küldöttség élén részt vesz Minneapolisban az Evangélikus Világszövetség nagygyűlésén, ahol hatalmas hívősereg előtt ő tartja a megnyitó istentiszteletet és újra a Világszövetség alelnökévé választják (Tagjai: Keken András, Nagy Gyula, Hafenscher Károly, Szabó József, Wiczián Dezső.)
Visszatérte után az időközben felgyülemlett problémákról, így a személyi, az egyházi sajtó, valamint a külföldi egyházakkal való kapcsolatok terén megoldandó kérdésekről hosszabb összeállítást juttatott el az ÁEH elnökéhez, erre azonban válasz nem érkezett.(25)
Az ÁEH elnöke által 1957 novemberében kezdődött tárgyalásokon mindjárt kezdet-kezdetén megdöbbenést keltett, hogy Horváth János elnök, a hivatalos egyházi delegáció mellett kollaboráló egyházi személyekből párhuzamosan egy további "egyházi? delegációt állított össze. Az ún. "egyházi? delegáció tagjai között Pálfy Miklós, Grünvalszky Károly, Mekis Ádám, majd Vető Lajos, illetve Szabó József szerepeltek. Szabó az egyház képviselőjeként kívánt részt venni, de ehhez Horváth nem járult hozzá, mégis az egyház igazi érdekeit képviselte. Így az egyházi ellenzék valósággal a vádlottak padjára ültette az egyházi vezetőséget. Keserűen jegyezte meg a püspök:
"Láttam már életemben mindenféle csúfságot, de ennyi ízléstelenséget egy tömegben, mint ezen a tárgyaláson, nemigen láttam még így sűrítve.?(26)
Az állami szervekkel folytatott tárgyalások végül is a személyi kérdéseken borultak fel, mert a püspök nem volt hajlandó 15 prominens baloldali személy visszahelyezésére irányuló követelést teljesíteni, mert ezzel az 1956-ban kiharcolt változások semmibe mentek volna. A püspök azzal érvelt, hogy az egyházi szervek autonóm hatáskörébe tartoznak a személyi kérdések, nem pedig püspöki rendelkezésre. Nyilvánvaló, hogy az állami szervek álláspontjának megmerevedése mögött a Moszkvából diktált újabb egyházellenes utasítások álltak, melyeket az államhatalom ultimátum-szerüleg akart keresztül erőltetni. Mi sem bizonyítja ezt, minthogy a tárgyalások előtt néhány héttel - a püspök elbeszélése szerint - Horváth János felajánlotta, hogy belőle érseket csinál, amit azonban ő természetesei elutasított.(27)
A tárgyalások végül is 1957. november 26-án megszakadtak és az egyház élére Grnák Károlyt nevezték ki miniszteri biztosnak, aki a külföldi levelezést, a püspöki körleveleket, a Teológiai Akadémiát, a pénzgazdálkodás és az egyházi sajtót vonta ellenőrzése alá.
A püspök azonban ezúttal sem hátrált meg. Teljes passzivitást jelentett be s az állami cenzúra mellett nem volt hajlandó levelezni és a külföld leveleket felbontatlanul küldte vissza. Mind ő, mind Túróczy Zoltán is tiltakozott az államhatalom túlkapásai ellen, amely a déli kerületben lelkészek kongruájának a megvonásához vezetett. Visszahozták a korábban törvényes formák között lemondott Vető Lajost, a szóbelileg lemondott Mihályfi Ernőt és Darvas Józsefet; Túróczy Zoltánt és elnöktársát, Mády Zoltán egyházkerületi felügyelőt pedig újra - ezúttal véglegesen elmozdították.
Nehéz hónapok következtek. Valóságos hajsza indult Ordass püspök ellen; egyik gyűlést a másik után szervezték, és a bizalmatlanság légkörének felszításával és állami nyomás igénybevételével kívánták a püspököt belülről megbuktatni, amely azonban láthatólag nem sikerült, mert a lelkészeknek csak kisebbik része állt az ÁEH mellé. jómagam is több táviratot kaptam a miniszteri biztostól megbeszélésre invitálva s amikor megtudtam, hogy ezek a püspök elleni akció előkészítését célozták, ezekre nem mentem el, végül pedig egyházkerületi ügyészi tisztségemről lemondtam. Horváth János az 1958. évi január 23-án az esperesi értekezleten elmondott beszédében nyilvánvalóvá tette, hogy az egyház feletti ellenőrzés érdekében az állam által jóváhagyott egyházi törvények az államra nézve nem kötelezőek. Ha a politikai fejlődésben a jog akadályként szerepel, a jognak engednie kell és az életnek kell érvényesülnie.(28) Dezséry pedig nem tudta megérteni, hogy az egyház miért veti fel autonómiájának kérdését.
Végül a déli egyházkerület presbitériuma Darvas indítványára 1958 május 27-én felterjesztésben kérte az Elnöki Tanácsot, hogy foglaljon állás az 1957. évi 22. tvr. alapján a személyi változások kérdésében.
Ezzel a lépéssel a presbitérium lovat adott az állami szervek alá, egyrészt ugyanis nem fért kétség ahhoz, hogy .Dezséry és Vető lemondása jog szempontból aggálytalan volt, szó sem volt erőszakról, másrészt a jogszabály semmiképpen sem vonatkozott a püspökre, nemcsak azért, mert jogszabály megjelenésekor Horváth erről őt biztosította, hanem azért, mert a kettős rehabilitáció következtében püspöki szolgálata folyamatosnak volt tekinthető.
Az Elnöki Tanács végül is Dezséry lemondását hatálytalanította, aki két órára visszavette a déli egyházkerület püspöki tisztét, majd minősíthetetlen beszédben támadta a püspököt és munkatársait, ezt követően pedig véglegesen lemondott. Mi más volt ez, mint megrendezett cirkuszi mutatvány.
Ordass Lajos a Mihályfi Ernőtől kapott értesítés alapján kénytelen volt 1958. június 19-i hatállyal püspöki tisztét letenni. Az értesítésből az derült ki, hogy az Elnöki Tanács Dezséry lemondását azért nem vette tudomásul, mert az az "ellenforradalmi események kényszere alatt történt?(29) Ordass neve nem is szerepelt a határozatban. A püspök másodszori, immár végleges félreállítása nyilván politikai okokból történt, mert nem volt hajlandó az állami parancsokat, melyek az egyház autonómiáját sértették, végrehajtani, parírozni. Másként nem tehetett, ha Urához hű akart maradni. Sem nyugdíjazási eljárás nem volt folyamatban, sem fegyelmi határozat nem született ellene, sem önként nem mondott le, hanem rövid úton hatalmi szóval, nyers erőszakkal távolították el.
A püspök családja körében húsz éven keresztül teljes visszavonultságban élt, de idejét állandó munkával töltötte: életrajzot írt, skandináv egyházi műveket fordított és egyházi irodalmat alkotott. Természetesen sem az 1963. évi helsinki gyűlésre, sem az 1961. évi reykjaviki egyetemen történő doktoravatásra nem engedik ki, melyre Hallgrimus Pétursson izlandi költő Passió-énekeinek magyarra történt átültetéséért került sor. Még félreállítottságában is szegény lelkésztársaira gondolt s a külföldi barátoktól itteni megbízható barátok címére küldött jelentós - segélyeket köztük elosztja.
1970-ben a Kukkonen finn ösztöndíjas lelkésznek átadott életrajz, melynek alapján disszertáció készült, állami részről idegességet vált ki, és egyházi részről összehívott üléseken a püspökök a jelenlevő lelkészeket arra kényszerítik, hogy Ordass Lajostól elhatárolják magukat. Magát a püspököt, pedig az ÁEH emberei adminisztratív intézkedések meghozatalával fenyegetik.
Az ellene folytatott hajszát mi sem jellemzi jobban, minthogy Káldy püspök arra akarta rávenni Csengődy László budahegyvidéki lelkészt, hogy tanácsolja el a püspököt a gyülekezeti istentiszteletek látogatásától; erre azonban nem volt kapható.
1978. augusztus 14-én, a 33 évi szolgálatból mindössze öt évi tényleges püspöki szolgálat után szívbántalmak következtében hunyt el Ordass Lajos. Káldy püspök tilalma miatt kevésszámú lelkész jelenlétében, egyszerű külsőségek közepette - igehirdetés mellőzésével -, kívánsága szerint gyülekezet lelkészeinek szolgálatával került sor búcsúztatására a Farkasréti temetőben. Csengődy László imádságában hálát adott a világosságér amivel Isten az évek sötétségében ragyogóvá tette őt. Áttetszővé, mint aki bátorságával benne tudta reménységének gyökerét. A tisztaságért szóba és életvitelben, melyet legjobb meggyőződése szerint oly példamutatón kínált.(30)
Megemlékező írásában joggal állapítja meg Vajta Vilmos,(31) hogy mindnyájan adósai maradtunk. Azok közé tartozott, "akikre nem volt méltó világ?. Keserűen állapította meg, hogy "ha addig, amíg élt, tövis volt magyar evangélikusság és vele az egész világ magyarságának életében akkor halála még a tövist nem tűntette el. Ha halála a megbékélés és kiengesztelődés szükségét tudatosítaná, ha a bűnvallás és bűntudat útját egyengetné, akkor még így búcsúzóul is elvégezhetné egy igaz élet bizonyságtételeként azt a szolgálatot, amelyért élt és halt?.
A püspök halála után öt évnek kellett eltelnie, hogy sor kerüljön ifj. Fasang Árpád részéről rehabilitáció kezdeményezésére Káldy Zoltán püspöknél, majd az ÁEH elnökénél - sajnos eredmény nélkül.(32) A "leleményes szeretet?, amelyről Káldy olyan szívhez szólóan tudott prédikálni nem terjedt odáig, hogy levegye a bélyeget, amelyet állami és egyházi szervek - köztük ő maga is - közös igyekezettel sütöttek Ordass Lajos homlokára.
Csak a pártállami rendszer bukása után került sor a püspök állami és egyházi rehabilitációjára.
Az állami rehabilitáció sem ment minden zökkenő nélkül, mert az igazságügy-minisztérium először a kérelmet elutasítva, azt egyházi hatáskörbe tartozónak ítélte. Csak Ordass Lajosné és Nagy Gyula püspök beadványának hatására változott az igazságügy-minisztérium eddigi téves álláspontja, és 1990. április 23-án kelt határozatában megállapította, hogy "az Evangélikus Egyház illetékes testületének 1958-ban tett intézkedése, melyek végső soron D. Ordass Lajosnak a püspöki székből történt elmozdítását eredményezték, az akkori kormányzati szervek politikai megfontolásokon alapuló nyomására születtek, amelyhez felhasználták a hatályos jogszabályokat is?.(33)
A déli egyházkerület presbitériuma 1990. május 17-én hozott határozatával erkölcsi rehabilitációban részesítette a püspököt Harmati Béla püspök előterjesztésére, Nagy Gyula püspök pedig a jogi rehabilitáció irányába mutató néhány gyakorlati intézkedéssel igyekezett az özvegy nehézségein enyhíteni.
A püspök jogi rehabilitálására végül is 1995. október 3-án került sor,(34) amikor is a Déli Evangélikus Egyházkerületi Bírósága megállapította, hogy a Déli Evangélikus Egyházkerület presbitériumának 1958. június 24-én, illetve szeptember 1-én hozott határozatai, melyek megállapították Ordass Lajos püspöki tisztének a megszűntét és felszólították a püspöki hivatal átadására, illetve kiírták a pályázatot a déli kerületi püspöki tisztség betöltésére, törvénysértőek, alaptalanok és ezért mindkét határozatot megsemmisítette.(35) Ebből a jogerős emelkedett ítéletből az is következik, hogy mind Dezséry László, mind Káldy Zoltán püspöksége - de iure - törvénytelennek tekintendő és egyedül Ordass Lajos püspöksége tekintendő beiktatásától kezdve haláláig törvényesnek.
Az egyházi rehabilitációnak néhány szépséghibája is volt. Aligha igazolható a hosszú késlekedés a jogszabály hiányával,(36) hisz 1956-ban két nap alatt sor került az egyházi rehabilitációra. A megkésve hozott jogszabály - amelyet a püspök özvegye is sérelmezett - abból a szempontból is támadható, hogy a jogsérelmet szenvedett személyt, vagy jogutódját kötelezte a kereset beadására, ahelyett, hogy a jogsérelmet elkövető szerv hivatalból korrigálta volna azt. Volt olyan törekvés is, mely azt vitatta, hogy a déli egyházkerület a korábbi bányainak nem jogutódja, s ha ez igaz lett volna, ez a rehabilitáció jogalapját kihúzta volna. Az ítélet - az ügyészi előterjesztés ellenére - mellőzte a törvénytelen határozatok meghozataláért felelősek nevét,(37) holott ezek közlése nevelő hatású lett volna. Az ügyészi előterjesztés(38) joggal állapította meg, hogy az érintett személyek cselekedete nem tekinthető csupán tévedésnek, vagy hibának, hanem erkölcsi vétségnek, bűnnek, mert tudatosan tették. Ugyancsak visszatetszést váltott ki, hogy a Lutheránus Világszövetség 1984. évi budapesti nagygyűlésén, azt a Káldy Zoltánt választotta elnökévé, aki törvénytelenül bitorolta a déli egyházkerület püspöki tisztét.
Sajnálatos, hogy Ordass Lajosné már nem érhette meg férje rehabilitációját.
Jegyzetek:
(1) Ordass Lajos: Önéletrajzi írások. I. rész Bern, 1985. II. rész Bern, 1987. Sajtó alá rendezte és az utószót írta: Szépfalusi István.(2) Először "Han kenne ikke annet? címen Oslóban 1984-ben, "Nem tehetett mást? címen Budapesten, 1990-ben, "In königlicher Freiheit? címen Erlangenben németül 1990-ben, "He could not do otherweise? címen 1997-ben Grand Rapidsban, Michigenben jelent meg angolul.
(3) ifj. Fabiny Tibor: A megállás szimbóluma. - Keresztyén Igazság, 1989/1-2. szám, 1530.1. és Bishop Lajos Ordass and the Hungarian Lutheran Church. In: Hungarian studies 10/1 (1995) Akadémiai Kiadó, 66-98. 1.
(4) Terray László: Nem tehetett mást. Budapest, 1990. 25.l.
(5) Ordass Lajos: Válogatott írások. Bern, 1985. 56.l.
(6) Valdemar Langlet: Verk och dagar i Budapest. Stockholm, 1946. 110.l.
(7) Ordass Lajos: Püspöki székfoglaló. - Keresztyén Igazság. 1995/27. 13.l.
(8) A Világosság 1948. június 10-i cikkében vizsgálatot követelt a dollár-ügyben.
(9) A Magyar Kommunista Párt 1945. március 7-i ülésének jegyzőkönyve szerint "a titkárság elfogadja Ortutay Gyula és Borbély Mihály titkos belépését a pártba, úgy, hogy tagsági könyvüket másnévre állítsák ki?. MOL. 274. f. 4. 20. öc. idézi Kahler Frigyes: Lektor és jelentés. - Valóság, 98/12. 25.l.
(10) Ordass Lajos: Önéletrajzi írások. Bern, 1985. 325.l.
(11) Ordass Lajos: Önéletrajzi írások. Bem, 1987. 486.l.
(12) Papp Vilma: Dr. Kardos János (1894-1959). - Presbiter. 1996. november-decemberi szám, 6.l.
(13) A 224 oldalas jegyzőkönyv szövege olvasható: Ordass Lajos: Válogatott írások. Lakitelek, 1998 c. kiadványban (válogatta és az utószók írta: Szépfalusi István). A perre vonatkozóan lásd: Boleratzky Lóránd: Az Ordass-per. - Keresztyén Igazság, 1995/27.15-25.l.
(14) A védőbeszéd teljes szövege olvasható Ordass Lajos i.m. 627-658. oldalon.
(15) Az utolsó szó jogán elmondott beszédet l. Keresztény Igazság, 1995/27. számban.
(16) Ordass Lajos i.m. 679.l.
(17) Ordass Lajos i.m. 474-475.l.
(18) Ordass Lajos: Önéletrajzi írások. Bem, 1985. 374.l.
(19) A levelet lásd: Dieter Kach: Karl Barth. Offene Briefe, 1945-1968. Zürich, 1984. 274.l.
(20) Boleratzky Lóránd: Magyar evangélikus egyházjog. Budapest, 1998. 129.l.
(21) Ordass Lajos: Önéletrajzi írások. Bern, 1987. 558-561.l.
(22) 798/1956. ügyszám alatt. - Mindkét ítélet megjelent: Ordass Lajos: Önéletrajzi írások Bern, 1987. 558-563. lapokon.
(23) Ordass Lajos i.m. 754-755.l.
(24) Tibor Fabiny: Bewährte Hoffnung. Erlangen, 1984. 74.l. - Ez ellen Terray László tiltakozott a Lutherische Monatshefte 1985. April 159-161. hasábjain. - A szerző szerint az inkriminált betoldás Káldy Zoltántól származott.
(25) Ordass Lajos: Önéletrajzi írások. Bern, 1987. 684-701.l.
(26) Ordass Lajos: Önéletrajzi írások. Bern, 1987. 713.l.
(27) A püspök ezt 1957. október S-én Nagykanizsára Seim norvég vendégével való utazóban mesélte el, egyébként 1957 májusában Horváth Genfben is így nyilatkozott.
(28) President Horváth remarks on the Seniors conference jan. 23, 1958: "The law is not kind of fetish either for the government. The law is there, that it might help the church an life. Law can obstruct and become a hinderance in political progress. In such instances, th law must yield and submit to life?. - Dezséry megjegyzésére: Ev. Élet.1958. július 6. szám.
(29) Lásd: Ordass Lajos: Önéletrajzi írások. Bern, 1987, 868.l.
(30) Csengődy László imádságának szövegét lásd: Terray László: Nem tehetett mást. Budapest, 1990.198-199.l.
(31) Vajta Vilmos: Ordass Lajos. - Útitárs, 1978. 5. szám.
(32) Ifj. Fasang Árpád: Az "ÚT? teológiája. Oulu-Budapest, 1977-1988. 54.l.
(33) Keresztyén Igazság, 1990/6. szám.
(34) Téves az ítéleten szereplő október 5-i dátum.
(35) Az ítéletet lásd a Keresztyén Igazság 1995/28. számában.
(36) Törvény az 1938 és 1990 között törvénysértően alkalmazott joghátrányok semmissé nyilvánításáról. X. Törvény, XII. Fejezet.
(37) Az 1958. június 24-i, illetve szeptember 1-i döntésekért az alábbiak felelősek: Darvas József egyházkerületi felügyelő, Koren Emil esperes, püspökhelyettes, Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő, Benczur László lelkész, püspöki titkár, Mekis Ádám lelkész, Grünvalszky Károly egyetemes főtitkár, Vető Lajos püspök, Káldy Zoltán lelkész, Pálfy Miklós teológiai dékán. - Keresztyén Igazság, 1995/28. 29.l.
(38) Dr. Boros Péter egyházkerületi ügyész összefoglaló indítványát lásd Keresztyén Igazság, 1995/28. szám, 22-31. lapokon.
Megjelent Dr. Boleratzky Lóránd: Aki mindvégig álhatatos maradt - Ordass Lajos, a mártírsorsú evangélikus püspök (OLBK, 2001) c. kötetben