A beszámoló címeként feltüntetett gyűjtemény - "Ordass Lajos evangélikus püspök irathagyatéka" (a cím a rendezőség fogalmazása) - egy szerény külföldi alapítvány szerény irattára. Ez a beszámoló ennek az irattárnak az ismertetésére szorítkozik.
A gyűjtemény hivatalos neve The Ordass Archives, tulajdonosa a Nemzetközi Ordass Alapítvány, teljes nevén The International Foundation for Hungarian Theological Literature, The Ordass Foundation. Ez az alapítvány 1983-ban létesült, nyugat-európai és amerikai egyházi vezetők kezdeményezésére, abból a célból, hogy megőrizze és ápolja Ordass Lajos evangélikus püspök szellemi hagyatékát, hozzáférhetővé tegye és kiadja meglevő kéziratait, gondoskodjék ilyen kéziratoknak idegen nyelvre való fordításáról és szorgalmazza a Magyarországi Evangélikus Egyház legújabb kori történetének kutatását. Közelebbi információt tartalmaznak az Alapítványról az asztalon található brosúrák.
Ordass Lajos tudvalevőleg 1945-ben - tehát az idén 50 éve - lett a Magyarországi Evangélikus Egyház legnagyobb egyházkerületének püspöke. De mikor 33 évre rá, 1978-ban, 77 éves korában meghalt, addig összesen csak öt éven át gyakorolhatta hivatalát. A többi 28 évet részben börtönben (1948-50), részben házi őrizetben vagy kényszerű elszigeteltségben (1958-78) kellett töltenie. Közben két hatéves periódusban volt tagja a Lutheránus Világszövetség elnökségének, anélkül, hogy csak egyszer is részt vehetett volna az elnökség évi ülésein, kivéve azt a két alkalmat, amikor beválasztották az elnökségbe (Lund 1947, Minneapolis 1957).
Ordass Lajos életrajza, mely eredetileg norvég nyelven jelent meg, szabad rendelkezésre áll itt az asztalon, magyar és német nyelvű változatban.
Nemzetközileg jól ismert egyházfő kéziratairól van tehát szó. Az Alapítvány megszervezéséből kivette részét többek között a svéd és finn evangélikus érsek s a német és amerikai evangélikusság több vezető személyisége.
Az első Ordass-kéziratok már a 60-as és 70-es években kezdtek kiszivárogni az országból. A 70-es évek közepén, még Ordass Lajos életében indult meg egy rendszeresebb munka annak érdekében, hogy minél több kéziratot lehessen átmenteni nyugati országokba, megmentve ezeket esetleges házkutatásoktól vagy elkallódástól. Ordass halála (1978) után egy dán evangélikus lelkész rendszeresen járt be Magyarországra, a már alakulófélben levő Alapítvány segítségével többezer oldalnyi kéziratot fényképezett le olyan személyeknél, akik Ordass-kéziratokat őriztek. Ezeket a filmeket részben saját maga hozta ki az Alapítványnak, részben ártatlan turistacsoportok vagy diplomaták révén juttatta el oda.
Az "Ordass archívum" két részből áll, egy irattárból és egy könyvtárból.
I. Az irattár
Az Alapítvány irattárát a "szerény" jelzővel jellemeztem, mert csak kb. 15 folyóméter anyagról van szó. 1989 óta ennek az anyagnak egy része már hozzáférhető lehet kutatók számára Magyarországon is. Aligha van azonban olyan gyűjtemény, amelyben ennyire összevonva lenne megtalálható Ordass Lajostól származó vagy rá vonatkozó anyag. Az irattári anyag nyolc csoportot foglal magában:
1. Ordass Lajostól származó levelek már a 2. világháború alatti évekből találhatók a gyűjteményben. Skandináv kapcsolatai révén, diplomáciai út igénybevételével már akkor levelezett külföldi egyházi vezetőkkel.2. Ordass kézirataiban első helyet foglalnak el azok az önálló munkák, amelyeknek megfogalmazását börtönbüntetése idején kezdte el. Vannak ezek között olyanok, amelyek már 1989 előtt külföldön jelentek meg nyomtatásban magyar, angol és német nyelven. Így például Ordass "Nagy idők kis tükre" c. önéletrajzát e beszámoló referense hozta ki Budapestről egy norvég evangélikus lelkész segítségével 1977-ben. (Ordass maga ezt nem a nyilvánosság számára írta, hanem gyermekeinek és rokonainak. De ez a többszáz oldalas írás kortörténeti dokumentummá vált, mert hasonló feljegyzések ugyanazon eseményekről más kézből nincsenek.) De vannak kiadatlan kéziratok is, amelyek 1989 után sem jelentek még meg. Ezek részben a magyarországi egyházak állapotával foglalkoznak (többszáz oldalra terjedő Pro Memoriák, naplójegyzetek fontos tárgyalásokról 1956-57-ben stb.), részben pedig gyülekezeti használatra kiválóan alkalmas, építő jellegű munkák.
3. Jelentős helyet foglalnak el a gyűjteményben a külföldi nyelvekből való fordítások kéziratai. Mivel az angolon és németen kívül a skandináv nyelvekben is járatos volt, ezekből a nyelvekből is sokat fordított. Vannak ebben a csoportban teológiai és filozófiai jellegű művek, mint pl. Soren Kierkegaard dán filozófus több munkája, és vannak magas színvonalú irodalmi művek is, mint az izlandi nemzeti költő Hallgrimur Pétursson "Passió énekei", a dán mártír-költő Kaj Munk több drámája, sőt skandináv egyházi énekek magyarra való átköltése is. Több imakönyv és "építő" jellegű mű fordítása is ebbe a csoportba tartozik.
4. Kényszerű elszigeteltségében arra is fordított gondot Ordass Lajos, hogy megőrizzen vagy lemásoljon újságcikkeket, jegyzőkönyveket, püspöki körleveleket. Ilyenek is találhatók az irattárban.
5. Gazdagodott az irattár több olyan egyházi személy személyes irataival, akik kapcsolatban álltak Ordass Lajossal:
- Vajta Vilmos, a Lutheránus Világszövetség genfi teológiai osztályának és strasbourgi Ökuménikus Kutatóintézetének igazgatója és Ordass Lajos személyes barátja, az Alapítvány irattárának engedte át személyi irattárát, mikor 1981-ben Svédországba költözött.
- Megkapta az irattár Mogens Zeuthen dán lelkész, a Lutheránus Világszövetség egykori "kisebbségi egyházi titkára" hagyatékát,
- értékes gyűjteménye van az irattárnak Paavo Viljanen finn evangélikus lelkész, a magyar evangélikusság nagy barátja hagyatékából,
- hasonlóképpen Leskó Béla argentínai teológiai tanár hagyatékából,
- Ordass Lajossal váltott leveleket engedett át az Alapítványnak megőrzésre több skandináv barátja és ismerőse.
6. Eljutottak az Alapítványhoz magyarországi egyházi viszonyokkal foglalkozó szamizdat kéziratok is. A szerzők között van ifj. Fasang Árpád, Botta István, Éliás József, Csengődy László és mások. Ezen kéziratok némelyikét 1989 előtt Norvégiában sokszorosíttatta az Alapítvány.
7. Rendszeresen kutatott az Alapítvány titkára (a jelen beszámoló előadója) külföldi irattárakban Ordass Lajosra és a Magyarországi Evangélikus Egyházra vonatkozó anyag után, s több dobozra való anyagot másolt baseli, genfi, strasbourgi, uppsalai és oului irattárakban.
8. Hasonló tartalmú, külföldön megjelent angol, német, francia, skandináv nyelvű folyóiratcikkek és könyvrészletek másolataiból és ilyen témájú előadások kézirataiból is több doboznyi található az irattárban.
A nemzetközi Ordass Alapítvány irattára természetesen nem foglalhatja magában Ordass Lajos "teljes" irathagyatékát. 1989 óta nem is áll fenn a veszélye annak, hogy még Magyarországon levő kézirat-anyag házkutatás során tűnjön el. Sajnos, eltűntnek tekinthető az 1948 augusztusában Ordass Lajosnál tartott házkutatás alkalmával lefoglalt igen értékes napló- és jegyzetanyag és más kéziratok. Viszont magánkézben még sok minden található Magyarországon Ordass Lajos irathagyatékából, s remény van rá, hogy mindez nem fog ebek harmincadjára kerülni.
Az Alapítvány irattárának nincs "személyzete". Ezért ez az aránylag nagymennyiségű anyag továbbra is szakszerű rendezésre vár. Ha erre a problémára sikerül az alapítvány elnökségének megoldást találnia, remélhetőleg a jövő kutatói számára könnyen hozzáférhető lesz az irattár anyaga.
II. A könyvtár
Az irattárhoz kapcsolódóan tartalmas könyvtár is szolgálja az egyháztörténeti kutatást. Természetesen itt sem lehet "teljességről" beszélni, de figyelemre méltó, hogy a magyarországi evangélikusságra vonatkozó irodalom és folyóirat jó része megtalálható egy nyugati országban.
1. Ordass Lajos saját, nyomtatásban megjelent művein kívül megtalálhatók olyan magyarországi és külföldi könyvek, amelyek személyével foglalkoznak, például egyházi vezetők memoárjai, valamint könyvek, amelyekben tőle cikkek jelentek meg.
2. Tartalmazza a könyvtár a Budapesten megjelenő Lelkipásztor c. evangélikus lelkészi havi lap valamennyi bekötött évfolyamát 1947-től napjainkig, hasonlóképpen az Evangélikus Élet c. evangélikus hetilapot 1949-es megjelenésétől kezdve, továbbá magyarországi teológiai folyóiratokat és egyházi lapokat, mint az- Evangélikus Theologia (amely csak két évig jelent meg a 40-es évek második felében, Ordass Lajos szerkesztésében),
- Diakonia,
- Reformátusok Lapja,
- Vigilia,
- Teologia,
- Mérleg,
- Theológiai Szemle (e négy utóbbi Vajta Vilmos adománya), és külföldön megjelenőket, mint az
- Üzenet (Venezuela),
- Hitünk (Argentína),
- Hitből Élünk (Ausztrália),
- Katolikus Szemle (Róma),
évkönyveket, mint
- az Evangélikus Naptár (1948 óta),
- a református Studia et acta ecclesiastica sorozat,
- a MIOK (Magyar Izraeliták Országos Központja) évkönyvei,
- a Magyarországról Nyugatra került németek évkönyvei, Suevia Pannonica stb.
3. Mivel Ordass Lajos jelentős tisztséget töltött be a Lutheránus Világszövetségben, ennek a szervezetnek a folyóirata,
- Lutherische Rundschau és kéthetenkinti sajtótudósítója
- Lutherische Welt Information is megtalálható, ez utóbbi mind a német, mind az angol kiadásban.
4. De hiánytalanul megvan például
- a Prágai Keresztyén Békekonferencia hivatalos lapja kezdettől fogva, továbbá
- a német Ostkirchenausschuss havonkinti sajtótudósítója,
- a svájci Glaube in der 2. Welt,
- az angliai Religion in Communist Lands,
- az amerikai Occasional Papers on Religion in Eastern Europe,
- nem is szólva a Hungarian Church Press, illetve annak német változata évfolyamairól.
5. Megtalálható itt a magyarországi egyházakról szóló külföldi irodalom jelentős része is.
Skandináv kutatóknak legalábbis egy bizonyos alapanyagot ad az Alapítvány levéltára és könyvtára. Jelentősége minden bizonnyal csökkent 1989 után, mivel a magyarországi levéltárak és könyvtárak manapság nyitottabbak, mint voltak a 80-as évek elején, mikor az Alapítvány létrejött (az 50-es és 60-as évekről nem is szólva). Magyarországi levéltárak természetesen vetélkedhetnek is vele tartalom és teljesség tekintetében. De olyan kutatók, akik a magyar evangélikusság utolsó 40 évének történetével foglalkoznak, váratlan kincsekre is akadhatnak benne -amint már akadtak is.
Köszönöm a figyelmet.
Megjelent a Keresztyén Igazság 34. számában (1997. nyár)