Az 1990-es évek közepén egy fiatal finn kutató védte meg 550 oldalas doktori értekezését a helsinki egyetemen. Mikko Malkavaara könyvének címe ez volt: Lutheránus kapcsolatok a vasfüggöny legördülése körül. Alcíme pedig: Lutheránus együttműködés a kelet-európai kisebbségi egyházakkal 1945-től 1950-ig. Ebben a dolgozatban természetesen helye volt a Magyarországi Evangélikus Egyháznak és Ordass Lajosnak is. (A könyvről különben több cikkben is adott ismertetést a Lelkipásztor, 1995, 2., 3. és 5. sz.)
A disputáció után odajött Malkavaarahoz egy barátja - ezt Malkavaara maga mondta el nekem egy beszélgetés alkalmával 1996-ban - és azt mondta neki: ?Hogy tudhatsz te pozitív képet festeni egy ilyen szélsőjobboldali alakról, mint Ordass Lajos?? Malkavaaranak némi megerőltetés árán sikerült meggyőznie a barátját, hogy Ordass Lajos nem volt "szélsőjobboldali alak?.
Ezt a személyes beszélgetést azért hozom fel itt elöljáróban, hogy világos legyen számunkra: Ordass Lajos bizonyságtevésének külföldi visszhangja nem egyöntetű. Van negatív Ordass-kép is. Mindkét fajta visszhangra ki fogok térni. De vegyük a dolgokat időrendben.
1. Hogyan ismerte meg a külföld Ordass Lajost?
Svédországban és általában Skandináviában vagy Északon az 1927/28-as tanévben egyéves lundi és uppsalai tanulmányútja során Ordass barátokat szerzett. Ezek folyamatosan tartották vele a kapcsolatot, tanulmányútja után is. Többen később jelentős tisztséget töltöttek be egyházaikban és az ökumenikus mozgalomban.
Húsz évvel később, már mint bányakerületi püspök, 1947 tavaszán hosszú külföldi útra indult Ordass. Ennek során öt hónap alatt 36 igehirdetést és 44 előadást tartott hét országban, németül, svédül, angolul, Amerikában magyar gyülekezetekben magyarul is. Mikor a körút vége felé részt vett a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) alakuló világgyűlésén a svédországi Lundban, nem volt már ismeretlen sok külföldi egyházi vezető előtt.
Mikko Malkavaara részletesen elemezte az LVSZ alakuló világgyűlésének részleteit. Megállapítja, hogy a kisebbségi egyházak közül egy sem készült fel olyan alaposan a világgyűlésre, mint a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE). Egyházunk 72 oldalas, fényképekkel illusztrált angol nyelvű tájékoztató füzetet adott ki Ordass Lajos kezdeményezésére és előszavával. Ezt a világgyűlés minden résztvevője megkapta. (Ugyanígy megkapta minden résztvevője annak a keresztyén ifjúsági világtalálkozónak, amely közvetlenül a lundi világgyűlés után Oslóban, Norvégiában folyt le.) Ezen kívül Magyarországról Ordass terveinek megfelelően kiállítási anyag is érkezett Lundba, fényképek, statisztikák, térképek formájában, s ebből az anyagból Pósfay György és Leskó Béla, akkori svédországi ösztöndíjas lelkészek rendeztek egy magyar kiállítást a világgyűlés termeiben.1)
Ezt az alakuló világgyűlést részletesen ismerteti a Lutheránus Világszövetség 50 éves jubileumi története.2) A könyv első fejezetét a jubileumi kötet szerkesztője, Jens Holger Schjorring dán professzor maga írta. Ebben a fejezetben külön foglalkozik olyan személyekkel, akik pozitív befolyással és hatással voltak a Világszövetség megalakulására. Többek között Anders Nygren, Eivind Berggrav, Hanns Lilje mellett kiemeli Ordass jelentőségét is. Mint Berggrav vagy Lilje, Ordass is ?tekintéllyel? tett hitet a lutheránusság ?hitvallási integritása mellett?, írja Schjorring professzor.3) Tudjuk, hogy külföldi kapcsolatok dolgában Ordass Lajos a hitvallásos evangélikus vonalat kívánta erősíteni, nem a felekezetközi vonalat. Erről tudtunk magyarországi vonatkozásban. De hogy ennek nemzetközi jelentősége is volt, azt az LVSZ történetéből tudjuk meg. Hogy Ordass "tekintéllyel? szólt, ezen Schjorring professzor azt érti, hogy mint Berggrav vagy Lilje, úgy Ordass is nehéz időket élt át a háború alatt és utána, tehát szavának súlya volt. Erős benyomást keltett Ordass Lajos bevezető áhítata is az egyik főtémához: ?Munkálkodjunk, amíg nappal van? (lásd Ján 9,4). Ordass áhítatának nem volt politikai színezete vagy vetülete, írja Schjorring, a hallgatóság megértette a lelkipásztori buzdítást: Ne hátráljunk meg a feladatok elől, ébredjünk fel, mert már nappal van.
Meggyőződésem, hogy Ordass Lajosnak ez a körútja és a lundi világgyűlésen való részvétele vetette meg az alapját egyházunk minden további külföldi kapcsolatának. Ennek a körútnak a segítségével figyelt fel a világ evangélikussága arra, hogy Magyarországon van élő, dolgozó és alkotó evangélikus egyház. De ez a körút lett a közvetett oka annak is, hogy Ordass Lajos sorsa felé évtizedeken át nemzetközi érdeklődés fordult.
Neve még ismertebb lett, amikor egy évvel később, 1948 augusztusában, nem kapott kiutazási engedélyt az Egyházak Világtanácsa amszterdami alakuló gyűlésére. Ez természetesen nagy feltűnést keltett a több száz résztvevő körében, és még inkább megdöbbenést keltett éppen a világgyűlés alatt történt első letartóztatása. Mikor ugyanazon az őszön kétévi börtönre ítélték, majd egyháza 1950-ben hivatalából való elmozdításra ítélte, akkor Ordass Lajos neve már, azt lehet mondani, világszerte ismert volt. Már nem csak egyházi vezetők és egyházi lapok foglalkoztak személyével, sorsával. És ekkor már nem csak a nevét ismerték. A külföld számára Ordass nem csak "egy magyar püspök? volt. Kb. egyidőben (1949 februárjában) több bulgáriai lelkészt és igehirdetőt ítéltek a bolgár hatóságok börtönbüntetésre. Ezek közül még egyetlen egynek a nevét sem ismerte a külföld, csak azt, hogy voltak, és többen voltak. Ordass Lajost viszont ekkor már mint idehirdetőt és előadót ismerték sok országban.
A LVSZ minneapolisi világgyűlése 1957-ben újabb állomást jelentett e tekintetben. Itt nem szükséges megismételni, milyen hallatlanul erős benyomást tett Ordass Lajos prédikációja, amelyben ismert, csendes szavú, gesztikulációk nélküli stílusában saját maga helyett arra a Megváltóra mutatott, akire a világgyűlés témája utalt: Krisztus megszabadít és egyesít (Christ Frees and Unites).
Hogy ez a krisztocentrikus, Krisztus-középpontú prédikáció sok országbeli résztvevőre tett erős benyomást (azt lehet mondani: felejthetetlen benyomást), azt egy aránylag friss eseménnyel lehet megvilágítani. 1997-ben, 40 évvel a minneapolisi világgyűlés után, a LVSZ 50 éves jubileumát ünnepelte Hongkongban. Ott egy filmet, videót mutattak be, amelyben különböző világrészekben élő személyek számoltak be arról, mi volt számukra leginkább emlékezetes a Világszövetség 50 éves múltjában. Ebben a filmben két személy, egy amerikai asszony és Andrew Hsiao, a hongkongi teológiai főiskola rektora, éppen Ordass Lajosnak Minneapolisban tartott prédikációját említette, mint egyik legnagyobb élményét.4)
Lassan Ordass írásai is megjelentek külföldi nyelveken: A keresztfa tövében angolul 1958-ban, a Vádirat ugyancsak angolul 1960-ban, és a Nem tudok imádkozni 1968-ban németül. Mindezek ugyan neve nélkül jelentek meg, de nem volt titok, hogy a szerző Ordass Lajos. (Mikor A keresztfa tövében angol eredetijének elején az áll, hogy a könyvet egy bebörtönzött lelkész írta Kelet-Európában, és a könyv egy közismert evangélikus kiadónál jelent meg, akkor nem volt nehéz kitalálni, ki lehet a szerző.)
2. Külföldi Ordass-képek
Érdemes megfigyelni egy bizonyos fejlődést a külföldi Ordass-képekben. Amíg Ordass Lajos élt, nem volt olyan kiadvány, könyv vagy folyóirat-cikk, amely behatóan foglalkozott volna vele, elemezte volna hátterét, teológiailag értékelte volna igehirdetését, kiadványait. Különösen is hiányzott ilyesmi angol nyelvterületen, eltekintve Martti Voipio egy fiatalkori szemináriumi dolgozatától (amelyet a Yale egyetemen mutatott be 1953-ban). Ez a dolgozat azonban nyomtatásban csak részletekben és csak magyarul jelent meg, és csak 1990 után.5)
Kezdetben az Ordass Lajossal foglalkozó cikkek csak sommásan foglalkoztak az egyház integritásáért és identitásáért folytatott szolgálatával. Vázolják Ordass védekezését az államhatalom túlkapásai ellen, az ellene lefolytatott kirakatpert, börtönéveit és 1958 utáni izoláltságát. Tanulságos csokrot kötött ezekből az Ordassra vonatkozó cikkekből ifj. dr. Fabiny Tibor egy Amerikában tartott, nyomtatásban is megjelent előadásában,6) amelyre még vissza fogunk térni. Hadd említsek néhány példát, ifj. Fabiny cikke nyomán idézek. ?Szimbóluma (példája) az olyan hitvallóknak, amilyenekre szüksége lenne a világnak, Istennek bátor embere,?7) ?rendkívüli lelki erő embere,?8) ?szilárd és rendíthetetlen egyházi vezető.?9) Ordassra nézve szimpatikus írások, de ezek a korai megnyilatkozások nem sokat árulnak el Ordass Lajosról, az emberről, cselekvésének motívumairól, hátteréről vagy teológiájáról.
Dr. Pósfay György lelkésztestvérünk két alkalommal is megemlékezett olyan külföldi egyházi vezetőkről, akik közel álltak Ordass Lajoshoz, barátságukról és szolidaritásukról biztosították őt, és írtak is róla. A lakiteleki Ordass Emléknapon külön is kiemelte Pósfay Anders Nygren professzor kapcsolatait Ordass Lajossal, a Lutheránus Világszövetség két első főtitkárát, Sylvester Clarence Michelfeldert és Carl Elof Lund-Quistet, és a Világszövetség második elnökét, Hanns Liljet.10) További külföldi Ordass-barátokról emlékezett meg Pósfay György két cikkben, a Keresztyén Igazságban 1997-ben,11) Conrad Bergendoffról és Martin Lindström svéd püspökről. Dr. Boleratzky Lóránd szintén több alkalommal és több cikkében szólt és írt Ordass Lajos barátairól, akik külföldön ismertté tették nevét és bizonyságtételét. A sorból nem szabad kihagynunk Joachim Heubach német püspököt (Landesbischof-ot).
De már ebben a korai időpontban megtapasztalható, hogy Ordass bizonyságtevése nemcsak magas egyházi vezetőket foglalkoztat, akik magas szinten gondolkoznak az egyház sorsáról, jövőjéről, és akik féltik a magyar testvéregyházat állami túlkapásoktól. Nem, az egyházak széles rétegeit foglalkoztatja Ordass Lajos sorsa. Látogatóinak nevét Ordass Lajos mindig feljegyezte lelkiismeretesen vezetett naplójába. Persze leginkább csak külföldi látogatókról lehetett szó. A magam részéről természetesen norvég látogatók neveit kerestem ezekben a naplókban, - és elámultam azon, amit találtam. Volt az ő norvég látogatói között középiskolai tanár, jogász, újságíró (aki nem szenzációvadászaton volt, hanem egy kereszthordozó keresztény testvért akart szolidaritásáról biztosítani), vidéki norvég egyetem fiatal docense (kémikus) - és hasonlók. Némelyiküknél egy-két mondattal azt is feljegyezte Ordass, milyen benyomást kapott ő maga a látogatóiról. Egy esettel kapcsolatban hadd menjek itt részletekbe.
Három éve interjút közölt egy norvég napilap Erik Rostboll dán születésű norvég újságíróval. Nekem szemet szúrt a neve. Ezt a nevet én láttam Ordass Lajossal kapcsolatban. Megszereztem a címét, felhívtam telefonon, megbeszéltük, hogy felkeresem. Oslotól vagy 250 kilométerre lakik, úttalan utakon lehet eljutni hozzá és feleségéhez. Már nyugdíjasok, de szeretik a vadregényes tájat, és ilyen helyen telepedtek le. Nagyon jól emlékezett Ordass Lajosnál tett látogatására 1956-ban, több mint 40 éve. Elmondta, hogy ő sok éven át Dániában élt, mivel dán születésű, dán újságoknak és a dán rádiónak dolgozott. Elmondta, hogy a dán rádió 1985-ben felkérte, tartson egy negyedórás előadást egy sorozatban. Ebben újságírók számoltak be olyan személyekről, akikkel az életúton találkoztak. ?Én akkor Ordass Lajosról beszéltem, - mondta. De hát ennek már 14 éve [ez 1999-ben volt], azt sem tudom, megvan-e még a kéziratom és hogy hol van.? Erre megszólalt a felesége: De én tudom. [Nem tipikus újságíró-házaspár?] Eltűnt fel az emeletre, és öt perc múlva jött a kézirattal.
A férje megnézte: ?Tényleg, ez az! Mondanivalómat én a dán cserkész üdvözlethez kapcsoltam. Ez így hangzik: Légy készenlétben [mint a magyar cserkész üdvözlet: Légy résen]. Mert Ordass Lajos nekem azt mondta: "Nézd, fiatal barátom, én oda megyek, ahova Isten állít engem. Nem kérdezem meg jó előre, hogy hova. De mindig készenlétben vagyok.? Erre nagyon jól emlékszem, 40 év után is?, mondta Erik Rostboll. Kéziratáról mindjárt másolatot kaptam. Ez a négyórás látogatásom a vadregényes norvég tájon ismét adott egy vonást Ordass arculatához, - és egy újabb értékes kéziratot az Ordass-Archívum számára.
Ebben az összefüggésben hadd említsem még meg azt az élményt Lappföldről, amelyről már több alkalommal beszámoltam. Elmondtam mikor véletlenül épp itt voltam Budapesten az Ordass Lajos Baráti Kör alapításakor, átutazóban Erdélyből, 1989 tavaszán. Elmondtam Fabiny Tamás Duna TV-beli Ordass programjában is. Itt csak röviden utalok rá. Mikor 1952-ben engem, mint utazó lelkészt a lappok (vagy ahogy ők maguk nevezik magukat: a számik) között, egy lapp gyülekezetben azzal fogadott a presbitérium elnöke: ?Mit tud Ordass Lajosról, mert mi itt imádkozunk érte.? - Ez Oslótól 2000 kilométerre északra volt, egy számi gyülekezetben.
Mindezzel azt akarom illusztrálni, hogy Ordass Lajos sorsa nemcsak a legfelsőbb külföldi egyházi vezetőket, püspököket és laikus elnököket érdekelte, izgatta, foglalkoztatta, hanem az egyházak dolgozó és imádkozó népét is, - ahogy az angolok mondják, a grassroot-ot. Sőt, amikor 1974-ben megjelent Ordass Lajos fordításában Kaj Munk dán lelkész és drámaíró Három drámája, ennek kiadásához jelentős hozzájárulást adott a dán Művelődésügyi Minisztérium. A minisztérium nem szégyellte kitenni a nevét egy olyan könyv impresszumában, amelynek fordítója a világtól elkülönítve élt Budapesten, - 1974-ben.
A hatvanas, hetvenes években Ordass Lajos jubileumairól emlékeznek meg a külföldi lapok és folyóiratok, a világ legkülönbözőbb tájain, hatvanadik születésnapjáról 1961-ben, vagy a hetvenedikről 1971-ben, vagy elhunyta alkalmával 1978-ban. Ekkor már egyre több olyan megemlékezés jelenik meg, amelyek nagy súlyt helyeznek nemcsak Ordass Lajos szolgálatára, "viselt dolgaira?, egyháza érdekében életével tett bizonyságtevésére, hanem Ordass Lajos lelki-szellemi kvalitásaira is.
Személyes barátja és svédországi diáktársa, Bo Giertz svéd püspök (a LVSZ-ben alelnöktársa), az akkori legnagyobb svéd napilapban, a stockholmi Svenska Dagbladet-ben Ordass halála után három nappal egy féloldalas cikkben emlékezett meg róla. Többek között ezt írja: ?Ez a sudár növésű, csendes szavú férfi, aki egyaránt sugárzott komolyságot és melegséget, úgy marad meg barátainak emlékezetében, mint annak bizonysága, hogy lehetnek az emberben olyan erőtartalékok, amelyeket semmiféle zord végzet nem tud megsemmisíteni.?12)
Egy dániai megemlékezésből, egy koppenhágai napilapban Jorgen Glenthoj dán lelkész tollából: ?Honnan vette ez az ember az erőt? Először is: az imádság embere volt. Imádságaiban adott hálát Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának mindenért, az egyedül maradás nehéz idejéért is. Azok listája, akikért rendszeresen imádkozott, végtelenül hosszú volt. Számtalan, sok országban és egyházban lakó embertestvéréért imádkozott naponkint. Másodszor: a Biblia embere volt. Nemrég még megismételte, amit már korábban is hallottam tőle: Azok a napok, mikor a bibliámat is elvették tőlem a börtönben, voltak életem legnehezebben elviselt napjai?13) - idézi Ordass Lajost Jorgen Glenthoj.
Karl A. Odin német újságíró, a legnagyobb német napilap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung egyházi munkatársa (egyházi szakértője) így írt Ordass Lajos halálakor a Frankfurter Allgemeine Zeitungban: ?Nem a támadás embere volt, hanem a hűséges megállásé, aki életével a helyes cselekvésre intett, és emberségre akart nevelni.?14)
Tudomásom szerint a francia evangélikusok lapja, Le Messager Evangélique az a külföldi megnyilatkozások között, amely először érinti azt a kérdést, volt-e Ordass Lajos cselekvésének, bizonyságtételének teológiai alapja, vagy csak követni akart külföldi példákat, - ahogy egyesek állították.15) A francia lap az életrajzi áttekintésben eljut 1957 őszéig, s ott azt írja: ?Akkor az volt a tárgyalások kritikus pontja, használhat-e az állam vétójogot egyházi hivatalok betöltésénél. Ordass a két birodalomról szóló lutheri tanításra hivatkozott, és elutasított minden beavatkozást az egyház belső életébe. Megakadályozni ezt persze nem tudta.?16)
(Ordass Lajos bizonyságtételének teológiai alapjairól később Ittzés Gábor tartott előadást, tavaly januárban Ausztriában.17) Vajta Vilmos pedig itt Budapesten tartott előadásában szólt 1989-ben Ordass Lajos viszonyáról más teológusokhoz, elsősorban Soren Kierkegaardhoz.18)
Még néhány szót arról, hogy a külföld segítséget ad magyarországi Ordass-képek bizonyos revíziójához vagy kiegészítéséhez. Két apró részletre legyen szabad kitérnem.
Az első Ordass Lajos izlandi tiszteletbeli doktori címére vonatkozik. Az általános felfogás az, hogy Ordass Lajos ezt a címét 1971-ben azért kapta, mert magyarra átköltötte Hallgrimur Pétursson izlandi költő Passiói énekeit. (Ez az átköltés nyomtatásban 1974-ben jelent meg Reykjavikban.) Ez áll a Deák téri Ordass-kiállítás magyarázó szövegében is. De az izlandi egyetem irataiból kiderül, hogy mikor a tiszteletbeli doktorrá avatás megtörtént, az izlandi egyetem hatvanéves jubileumán, akkor a teológiai fakultás dékánja szélesebb körű indoklást adott. Szó szerint idézem:19)
?- kimagasló munkájáért a keresztyén egyházi munkában,
- az egyházak és népek közötti megértést szolgáló értékes szolgálatáért,
- az északi keresztyénségnek és kultúrának szerte Európában való megismertetéséért,
- s végül, de nem utolsó sorban, az ismert monumentális izlandi irodalmi termék, a Passiói énekek lefordításáért.?
Az izlandi dékán tehát itt nemcsak a Passiói énekekre utal, hanem többek között arra is, hogy Ordass Lajos északi szerzők munkáit fordította magyarra, szépirodalmat is. De utal arra is, amit Schjorring professzor is kimutatott az LVSZ alakuló világgyűlésével kapcsolatban, hogy ti. Ordass lényeges hozzájárulást szolgáltatott a Lutheránus Világszövetség megalakulásához.
Másik megjegyzésem Per Anger svéd követségi titkár könyvére vonatkozik: Raoul Wallenberggel Budapesten. Per Anger Wallenberg barátja és munkatársa volt. A volt budapesti svéd követségnél elhelyezett emléktáblán portréja megtalálható. Feleségének 1944 nyarán, tehát már a német megszállás után Budapesten gyermeke született. Idézek: ?A keresztelést végző pap Ordass Lajos evangélikus lelkész volt, a hírneves svéd teológus, Nathan Söderblom korábbi tanítványa. A magyar ellenállás egyik legerősebb bástyájává vált, a háború után pedig Budapest püspökévé nevezték ki.?20)
Ezt a magyar szöveget lehet úgy érteni, hogy Per Anger szerint a kommunizmus elleni ellenállás legerősebb bástyájává vált Ordass Lajos. De a svéd eredetiben ez áll: "Egyike lett a legfontosabb ellenállóknak a nácizmus elleni harcban.?21) Az összefüggésből, de az eredeti svéd szóhasználatból is kiderül, hogy Anger itt arra céloz, hogy Ordass a nácizmus elleni harcban lett a legfontosabb ellenállók egyike. Ez két dolgot világít meg a svéd szemtanú beszámolója révén. Az egyik az, hogy Ordass Lajosnak valószínűleg több összeköttetése volt a svéd követséggel, mint ami önéletrajzából kiderül. A másik az, hogy a svédeknek valószínűleg volt tudomásuk Ordass Lajos kapcsolatairól a magyar ellenállási mozgalommal. De meglehetősen biztos vagyok abban, hogy Per Anger elsősorban arra gondolt, hogy Ordass Lajos erkölcsi nagysága veszélyes a nácizmusra.
3. Ordass-kutatás
Mikor Ordass Lajos halála után, 1978-ban megkezdődtek az előkészületek egy nemzetközi Ordass Alapítvány létrehozására, ennek célja nem az volt, hogy Ordass Lajosra, mint személyre hívja fel a külföld figyelmét. Az elsődleges feladat az volt, hogy biztos helyre kell hozni kéziratait, megelőzni esetleges házkutatásokat. Ezeknek ugyanolyan végzetes eredményük lehetett volna, mint az 1948-as házkutatásoknak, amikor kevés kivétellel Ordass Lajosnak minden 1948 előtti iratát elvitték, s ezek mind a mai napig nem kerültek elő. Itt csak hadd utaljak arra a pár filmtekercsre, amelyek láthatók voltak a Deák téri Evangélikus Múzeum Ordass kiállításán. Ezek ahhoz a több tucatnyi filmtekercshez tartoznak, amelyeket Jorgen Glenthoj dán lelkész fényképezett Magyarországon az 1970-es években, és juttatott ki turisták és diplomaták segítségével Északra, ahol most megtalálhatók az Ordass-Archivumban Norvégiában.
De ezen az "elsősegélyen? kívül azt is belevette alapszabályaiba az Alapítvány, hogy hosszabb távon támogatja ?a magyar evangélikusság legújabb történetével foglalkozó kutatást?22), s ebből a célból rendez ?tudományos konferenciákat és szimpóziumokat?. Az első lépés e téren egy magyar nyelvű konferencia volt Oslóban 1988-ban. Egyszerűség kedvéért felsorolom az előadókat ABC sorrendben: András Imre (Bécs), Balla Bálint (Berlin), John Eibner (Keston College), Pósfay György (Genf), Vajta Vilmos (Alingsas, Svédország).
Lendületet kapott az Ordass-kutatás olyan külföldi kutatók részéről, akik vagy magyar háttérből jönnek, de külföldi nyelven írnak, vagy megtanultak magyarul, hogy a magyar evangélikusság utóbbi ötven évéről külföldi nyelven írhassanak.
Lars Olof Andersson svéd lelkész egyike ezeknek a külföldieknek, akik eredetiben tudják olvasni a magyar nyelvű dokumentumokat. Készülő munkájának címe ?A MEE viszonya a magyar államhoz 1945-1965, különös tekintettel Ordass Lajos püspök szerepére ebben az időszakban.? Andersson részt vett 1993-ban egy szimpóziumon, amelyet a svéd evangélikus egyház külügyi hivatala rendezett Uppsalaban. A szimpózium vagy szeminárium témája ez volt: Az egyház diktatúrában és demokráciában. Lars Olof Andersson uppsalai előadása megjelent magyar fordításban: ?A Lutheránus Világszövetség és a MEE kapcsolata Ordass és Káldy püspöksége idején.?23) Szól az előadás a Világszövetség kritikus hangjáról a magyarországi hatóságok és egyházvezetők felé mind 1950-ben, Ordass elmozdításakor, mind 1958-ban, újabb félreállításakor. De részletesen kitér a Világszövetség "lágy? vonalára is a 60-as és 70-es években, különösen is az 1984-es budapesti evangélikus világgyűlés körül.
Hallgatóim közül néhányan személyesen is ismerik David Baer amerikai evangélikus teológust, aki több éven át itt Budapesten kutatott egyháztörténeti anyag után egyházi és állami irattárakban. Doktori disszertációját 1999-ben nyújtotta be az amerikai Notre Dame egyetemre.24) Ez a közel 500 oldalas angol nyelvű munka részletesen vizsgálat alá veszi az újabb magyar evangélikus egyháztörténet főbb szereplőinek teológiai gondolkodását. Ilyenek Ordass Lajoson kívül Túróczy Zoltán, Veöreös Imre, Szabó József és mások. Fontosabb cikkeket is elemez, amelyek kritikus időpontokban egyházi lapokban jelentek meg. Elemzi az ún. harmadik egyházi utat és a diakóniai teológiát is.
Ami Ordass Lajost illeti, Baer abban összegzi kutatásait, hogy Ordass Lajosnak ?kötelességetikája? volt, német szóval Pflicht-Ethik, angolul deontology, tehát hogy cselekvésének mozgató rugója az az elkötelezettség volt, hogy ő mint püspök el van kötelezve, hogy védje az egyház integritását és identitását. Baer-rel való levelezésemben arra mutattam rá, hogy Ordass Lajos etikáját inkább krisztocentrikus, Krisztus-középpontú etikának lehetne vagy kellene nevezni, - cselekvése Isten iránti gyermeki szeretetéből és Isten Fia Jézus Krisztus iránti szeretetéből fakadt, hitéből természetesen következő cselekvés volt.
Egy fiatal magyar származású svéd teológus, Kathleen Bittera, vagy magyar módra Bitterané Katalin, akinek Lars Olof Anderssonhoz hasonlóan a svéd evangélikus egyház a munkahelye, 1997-ben a göteborgi egyetemen nyújtott be egy 60 oldalas egyháztörténeti diplomadolgozatot ezzel a címmel: ?Ordass Lajos magyar evangélikus püspök életének és munkásságának elemzése, valamint a Magyarországi Evangélikus Egyház legújabb fejlődése, különös tekintettel az ún. 'diakóniai teológiára'?. Ez a svéd nyelvű, inkább másodlagos forrásokra épülő dolgozat különösen is érdekes azért, mert a szerző vitába száll korabeli negatív megnyilatkozásokkal svéd szerzők részéről. Igaz, hogy ezt inkább - hogy úgy mondjam - "lágy? módon teszi, de talán éppen ezért figyelemreméltó. Erre még vissza fogok térni.
Nem zárhatom le ezt a fejezetet a nélkül, hogy megemlíteném Vajta Vilmos könyvét a diakóniai teológiáról. Ennek az "Ordass esetről? szóló része, Der Fall Ordass, az első német nyelven megjelent összefogó, részletes és szakszerű beszámoló volt Ordass Lajos konfliktusáról a kommunista hatalommal.25)
Meg kell említenem dr. Giczi Zsolt fiatal szegedi történészt is, akinek egy a MEE-ról szóló cikke (1948-50) először a Valóságban jelent meg,26) majd német fordításban a Martin-Luther-Bund évkönyvében is.27) A három utolsó személy esetében (Bittera, Vajta, Giczi) ugyan magyar szerzőkről van szó, tehát szigorúan véve nem tartoznak témánkhoz, de hozzájárultak ahhoz, hogy Ordass Lajos bizonyságtevése külföldi fórumokon is helyet kapjon.
Vissza kell azonban térnem ifj. dr. Fabiny Tibor szerepére az Ordass kutatásban. 1993-ban amerikai vendégprofesszori munkája közben kapott egy felkérést, hogy tartson előadást egy szimpóziumon a Bloomington-i Indiana University egyetemen. A téma Vallások és egyházak a modern Magyarországon volt. Elfogadva a kihívást, ifj. Fabiny Tibor előadásában saját kutatásai és a téma alapos ismerete alapján összefogó képet ad Ordass Lajos életéről és szolgálatáról. Eddig ez az egyetlen angol nyelvű alapos, kutatásokon alapuló összefoglalás Ordass Lajos szolgálatáról, bizonyságtevéséről, részletes és bőséges angol nyelvű bibliográfiával ellátva. Utóbb megjelent a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság Hungarian Studies c. sorozatában,28) a bloomingtoni szimpózium több előadásával együtt az Akadémiai Kiadó kiadványaként, 33 oldalon. Kár, hogy a Hungarian Studiest kevés angol nyelvű teológus olvassa. De legalább gondoskodni kell arról, hogy a cikk adatai bekerüljenek bibliográfiákba, és hasonlóképpen a Magyarországi Evangélikus Egyházról szóló külföldi nyelvű kiadványokba, - a német nyelvűekbe is. Legjobb lenne az egész cikket kiadni önálló kiadványként.
4. Negatív Ordass-kép, Ordass-kritika
Most fel lehet tenni a kérdést: Ha ilyen sokan és sokrétűen foglalkoztak Ordass Lajos bizonyságtevésével külföldi nyelvű kiadványokban, akkor hogy lehetett Ordasst "szélsőjobboldali alaknak? mondani az 1990-es években Helsinkiben?
Vissza kell lapoznunk 40 évet a LVSZ negyedik nagygyűlésére Helsinkibe, 1963-ra. A Világgyűlés megnyitása előtt sajtókonferenciát tartott a magyar küldöttség, s erről beszámolt a Helsingin Sanomat, a legnagyobb finn napilap és az Uusi Suomi, a második legnagyobb finn lap 1963. augusztus első napjaiban.
A Helsingin Sanomat cikkének címe ez volt: Túróczy és Ordass püspök nem jöhettek a világgyűlésre. Idézet: ?Nincs olyan kérdés, amelyre nem lenne szabad vagy ne tudnánk válaszolni, mondta Vető Lajos magyarországi püspök. (...) A magyar püspökök másfél órán át úgyszólván csak arra vonatkozólag kaptak kérdéseket, miért nincs jelen a világgyűlésen Túróczy Zoltán és D. Ordass Lajos. Hosszú előadásban magyarázta ezt Káldy Zoltán püspök, hol az egyik, hol a másik oldalról világítva meg a témát, de végül is Ordassra vonatkozólag be kellett vallania: "Szívesen jött volna, de nem lehetett.? Túróczy és Ordass nem működhetnek, mint püspökök a törvény szerint, mert mindkettőjüket háborús bűnösökként elítélték, bár utóbb szabadon bocsátották őket, - jelentette ki Káldy.?
Itt nyilvánvalóan félreértés történt. Káldy Zoltán nem mondhatta azt, hogy Túróczy Zoltánt és Ordass Lajost háborús bűnökért ítélték el. Vagy a tolmács értette félre Káldy Zoltánt, vagy az újságíró értette félre a tolmácsot. De ugyanígy tudósított az Uusi Suomi is. A magyar küldöttség aztán sajtónyilatkozatot adott ki, ebben ez állt tíz nappal később Ordassra és Túróczyra vonatkozólag: Káldy püspök szerint ?mi magyar evangélikusok tiszteljük és szeretjük őket. Ordassról senki a magyar delegációban nem mondta, hogy háborús bűnös volt, és őt soha nem is ítélték el háborús bűnösségért.? - De ezt a helyesbítést csak az Uusi Suomi hozta le, nem hozta a Helsingin Sanomat.
De a Helsingin Sanomatban az is ott állt, hogy a magyar evangélikus egyház ?teljesen egyetértett a magyar állammal? abban, hogy a két püspök nem kapott engedélyt az utazásra. És még valami más is állt ott Ordass Lajosról 1963. augusztus 3-án. A lap szerint Káldy Zoltán hosszasan ismertette Ordass Lajos életét és pályafutását a minneapolisi világgyűlésig, ahol alelnökké választották. ?De, mondta Káldy Zoltán, körülbelül Minneapolisból való visszatérése után egy évvel Ordass elkezdett mindenre nemet mondani. Ha valamit kérdeztek tőle, nem-mel válaszolt. Ha álláspontja felől kérdezték, ha kívánságairól akartak hallani, vagy csak nemet mondott, vagy hallgatott. Feladatokat ajánlottunk fel neki, de ő csak nem-et mond.?
Hogy itt nem valamilyen elszólásról vagy félreértésről van szó, hanem huzamos, Ordass elleni fellépésről külföldiek előtt, azt szomorúan tapasztaltam 14 évvel később. 1977-ben a tanzaniai Dar-es-Salaamban tartotta hatodik világgyűlését a Lutheránus Világszövetség. Ezen mint meghívott tanácsadó vettem részt. Egy ebéd után sétálni mentem Fredrik Schiotz amerikai egyházi elnökkel, Európában úgy mondanánk, püspökkel. Korábbi missziói konferenciákról jól ismertük egymást. Akkoriban éppen Magyarországon jártam, és beszámoltam neki arról, mennyire egyedül, izoláltan él Ordass Lajos. Erre Schiotz azt mondta: De hát kapott ő ajánlatokat az egyháztól, de ő mindenre nemet mond. Mire én: Semmiféle munkát nem ajánlott fel neki az egyházvezetőség. Ellenkezőleg, még azokat is megróják, vagy megbüntetik, akik látogatóba mennek hozzá. Erre azt mondta Schiotz: Ha ezt te ilyen határozottan mondod, akkor nekem revideálnom kell azt a benyomásomat, amelyet ismerősökkel való beszélgetésekben kaptam.
Egy ilyen Ordass ellen (és Túróczy Zoltán ellen) irányuló információs kampányra utal egy idézet a finn egyházi segélyakció vezetőjétől, Ahti Auranentől 1977-ből. Auranen ezt mondta: Finnországban ?1956-57-58-ban olyan mértékű volt a nacionalista hullám Túróczy és Ordass mellett, hogy lélegezni alig lehetett tőle. (...) Évek szívós munkája kellett, amíg lényegében megfordult a hangulat.?.29) - Nos, az "évek szívós munkája? alighanem eredményes volt.
Menjünk tovább. 1989-ben Stockholmban jelent meg Sam Dahlgren korábbi lutheránus világszövetségi európatitkár könyve, Politika és egyház. Lutheránus egyházak Kelet-Európában.30) A könyv több helyen is foglalkozik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal, egy helyen összefüggően is, 30 oldalon, s ott hosszabban, hat oldalon Ordass Lajossal is. Ebben a 30 oldalas fejezetben Magyarországra, a Magyarországi Evangélikus Egyházra és Ordass Lajosra vonatkozólag annyi tárgyi hibát és téves állítást találtam, hogy ezekről ötoldalas levélben tájékoztattam Dahlgrent. Választ nem kaptam. Itt egy szakaszt veszek elő könyvéből.
Dahlgren Ordasst "nagy hazafinak? tartja, aki gyakran beszélt a magyar evangélikusság dicsőséges múltjáról, különösen is az evangélikus egyház szerepéről 1848-49-ben. Érthető tehát, írja Dahlgren, hogy Ordass a magyaroknak ahhoz a nagyon nagy csoportjához tartozott, akik azt kívánták, hogy Magyarország foglalja vissza (sic) az első világháború előtti területeit. Ordass örömét fejezte ki a felett, hogy mikor Hitler megszállta Jugoszláviát, Magyarország visszakapta elvesztett területeinek egy részét, mint jutalmat a megszállásban való részvételéért (sic). Ordass szerint ez egy igazságos háború volt (sic), írja Dahlgren. Itt egy könyvismertetésre támaszkodik, amelyet John Eibner írt Ordass Válogatott Írásainak első kötetéről, tehát az első "lila kötetről?, és abban két meghatározott Ordass-cikkről.31) (Eibnerrel már találkoztunk, mint az 1988-as oslói konferencia egyik előadójával.)
Dahlgren nem tud magyarul, John Eibner viszont tud. Ezért én írtam John Eibnernek egy levelet, és annak másolatát is megküldtem Dahlgrennek. Megmagyarázom nekik azt, hogy Ordass Lajos az Eibner által ismertetett cikkben nem Hitler jugoszláviai háborúja és a Délvidék visszafoglalása feletti öröméről ír, hanem hogy 70.000-rel megnőtt a Magyarországi Evangélikus Egyház létszáma, és hogy milyen felelősséget és feladatokat ró ez az egyházra. Ami pedig az "igazságos háború? kifejezést illeti az illető Ordass cikkben, az első "lila kötetben?, ez a kifejezés csak egyszer fordul elő, éspedig úgy, hogy Ordass kifejezetten elítéli az "igazságos háborút?.
Mivel sem Eibner, sem Dahlgren nem válaszolt leveleimre, nem látom akadályát annak, hogy ezeknek tartalmát most nyilvánosságra hozzam. Ezt különben ifj. Fabiny Tibor is megtette, engedelmemmel, fentebb említett cikkében.32)
Sam Dahlgren könyve kötelező olvasmány volt (és talán még mindig az) a svéd teológiai fakultásokon. Lehet-e akkor csodálkozni azon, hogy vannak olyanok Finnországban, akik Ordass Lajost "szélsőjobboldali alakként? emlegetik?
Itt térek vissza Kathleen Bittera dolgozatára. Bittera asszony ugyanis ellentmond azoknak az állításoknak, hogy Ordass Lajos politikus és "nagy nacionalista hazafi? lett volna: ?Számomra nyilvánvaló, hogy Ordass egyházi munkásságának politikai dimenziója - politikus soha nem volt - kétségkívül náci-ellenes volt.? (10. o.). Hasonlóképpen ellentmond Dahlgren azon állításának, hogy Ordass 1957-ben ?jóváhagyta a kommunista kormánypolitikát.? Bittera szerint ez az egész kérdés ?sokkal komplikáltabb, mint Dahlgren gondolja? - és ezt ő (Bittera) meg is indokolja (25. o.). Dicséretére válik Kathleen Bitteranak, hogy kritizálja a tankönyvet.
Sam Dahlgren volt Lutheránus világszövetségi európatitkár könyve sajnos csak egy jele annak, hogy a Lutheránus Világszövetség az évek során egyre inkább elhatárolta magát Ordass Lajostól. Mint már említettem, Lars Olof Andersson mutatott rá arra, hogyan lett a Világszövetség korábbi határozott fellépéséből egy "lágy? hang az ún. szocialista országok egyházi vezetői felé.
Vajta Vilmos mondta el nekem, hogy egyszer Ordass Lajos halála után Genfben járva (akkor Strasbourgban lakott) ebédelt az ökuménikus központ kafetériájában, s odajött hozzá Carl Mau főtitkár, és szabályszerűen megrótta, mert Ordass Lajosról írt megemlékezésében az Útitársban azt írta, Ordass ?püspök - vigyázó - maradt akkor is, amikor nyájának élére mások furakodtak be.?33) Mau főtitkár aligha olvasta maga az Útitársat eredetiben, alighanem Budapestről kapott pontos fordítást a cikk egyes részeiről.
Egy német egyházi zsinati ülésen 1979-ben, a zsinati jegyzőkönyv szerint, számonkérte egy felszólaló a jelenlevő Carl Mau főtitkártól, mit tesz az LVSZ "izolált hittestvérek? felé, és ezzel kapcsolatban (idézem a hivatalos jegyzőkönyvből:) említette ?az 1978-ban elhunyt Ordass Lajos magyar püspököt, aki németországi rokonai felé ismételten kifejezést adott annak, mennyire szenved izoláltsága miatt, még saját egyházában is.?34) Mau főtitkár erre a jegyzőkönyv szerint azt felelte: ?Magyarországra nézve hadd mondjam meg Önöknek, hogy én mindig meglátogattam Ordass püspököt és sok más [ilyen izolált] testvért is, és a kapcsolatokat fenntartjuk. Az utóbbi években még az egyházvezetőség is segített nekünk ebben.?35) Én a magam részéről nagyon örülnék és nagyon hálás lennék, ha valaki, akár itt most az előadás utáni beszélgetésben, akár később, személyes tapasztalatai alapján meg tudna győzni arról, hogy dr. Carl Mau, aki 1974-ben lett a Lutheránus Világszövetség főtitkára, "mindig meglátogatta Ordass püspököt és sok más ilyen testvért is.? Az én információim sajnos nem erre vallanak. (Mint ismeretes, Ordass Lajos haláláig tiszteletbeli elnöke volt az LVSZ-nek.)
5. Feladatok
1995-ben kezdeményezés indult ki a nemzetközi Ordass Alapítvány részéről egy olyan nemzetközi tanulmányi terv kialakítására, amely vizsgálat alá venné az egyházak helyzetét a korábbi szocialista országokban, és hozzásegítené ezeket az egyházakat a kritikus 40 év feldolgozására. A tervezőknek sikerült összeállítani egy listát tizenegy volt szocialista országbeli, főleg fiatal kutatóról, akikről tudták, hogy a témával foglalkoznak. Összesen 15 meghívás ment szét, és ezekre 11 pozitív válasz érkezett. A tervet támogatta a Martin-Luther-Bund. (Akkori főtitkára dr. Peter Schellenberg, részt vett egy megbeszélésen Münchenben 1997 szeptemberében, de rá néhány héttel váratlanul elhunyt.) Részt vett a tervezésben és a terv megvalósításában a müncheni székhelyű Evangelische Arbeitsgemeinschaft für kirchliche Zeitgeschichte vezetője, dr. Carsten Nicolaisen professzor és az aarhusi egyetem teológiai fakultásának egyháztörténeti tanszékvezetője, dr. Jens Holger Schjorring professzor.
1999 októberében Dániában került sor az első konferenciára, amelyet egy második követett az ausztriai Gallneukirchenben 2001 januárjában. Ehhez kapcsolódott aztán az az "Ordass szimpózium?, amely egyben Ordass Lajos születésének 100. évfordulójáról emlékezett meg.
A gallneukircheni konferencián 2001 januárjában tizenegy volt szocialista ország főleg fiatal kutatója vett részt. A konferencia utolsó napja volt az Ordass szimpózium. Érdekes megfigyelésem volt az egyik előadás utáni vitában, még a szimpózium előtti napon. A vitában hat felszólaló vett részt, ezek közül négy említette felszólalásában Ordass Lajos nevét. Mondom, ez még az Ordassról szóló előadások előtti napon volt. Ez után következett a szimpózium, programján négy előadással Ordass Lajosról, német és angol nyelven.
Mindez több okból örvendetes és ígéretes. Először is jele annak, hogy Ordass neve és szolgálata, bizonyságtétele most már belekerült a nemzetközi egyháztörténet kutatás vérkeringésébe. Az Ordass-kutatás most már nemcsak magyar kutatók ügye, és eredményei nem korlátozódnak a magyar teológiai miliő határai közé. Külföldi kutatók egyre inkább érdeklődnek aziránt, mi is történt Magyarországon, a magyar egyházakkal, a negyven éves kommunista uralom alatt. Ebben az összefüggésben különösen is fontos Ordass Lajos saját munkáinak és a rá vonatkozó magyarnyelvű irodalomnak a külfölddel való megismertetése. Eziránt érdeklődés van külföldön.
Ugyanakkor, és ez a másik fontos mozzanat: A gallneukircheni konferencia magyar résztvevőinek (két református atyánkfia is ott volt) már nem kell izoláltan, magukra hagyva dolgozniuk, mert egy nagyobb összefüggésbe kerültek bele. Kapcsolatba kerültek fiatal kutatókkal Lengyelországból, Csehországból, Észtországból, a többi két balti államból és más volt szocialista országokból. Ugyanakkor Gallneukirchenben megismerkedtek nyugati országok kiváló "Kelet-Európa szakértőivel? is, mint a göttingeni Hartmut Lehmann, a glasgowi Nicolas Hope, a münsteri Peter Maser és mások. Ezekkel tapasztalatokat és kutatási eredményeket cserélhetnek, velük együtt újabb kutatásokat tervezhetnek.
A szimpóziumon elhangzott Ordass-témájú előadások szerzői sem állnak elkülönülve az európai kortörténeti kutatástól. A négy előadás közül az egyik már megjelent német nyelven a Martin-Luther-Bund idei évkönyvében, Eric W. Gritsch amerikai professzor előadása: Isten fátyola. - Teológiai visszapillantás Ordass Lajosra.36) Ifj. Fabiny Tibor előadásának nyomtatásban való megjelentetését szintén a Martin-Luther-Bund kiadója vállalta (vagy az eredeti angol nyelven, vagy német fordításban.) Az előadás címe: Ordass Lajos tanúságtétele a magyarországi kommunizmus idején. Ezek olyan kiadványokban kerülnek közkézre, amelyek széles sávon ismertetik meg az Ordass-kérdést Európa-szerte, többek között kortörténeti kutatók tucatjaival is.
Mivel Ordass Lajos szolgálatának, bizonyságtételének nemzetközi dimenziója van, az erre vonatkozó kutatásnak is kell legyen nemzetközi jellege. Ez iránt megvan az érdeklődés, erre megvan a lehetőség. Néhány javaslat:
(1) Meg lehetne vagy kellene vizsgálni, volt-e összefüggés az Ordass Lajos ellen irányuló magyar (kommunista) egyházpolitika és a többi korábbi 'szocialista' országok egyházpolitikája között. Miért éppen Ordass Lajos ellen irányult ez a politika? Nemrég bukkant fel a kelet-németországi "Stasi? (állambiztonsági szerv) archívumában egy jegyzőkönyv egy ülésről, amelyet a szocialista országok egyházügyi hivatalainak vezetői tartottak Budapesten 1957. szeptember 2-8-ig, tehát egy álló hétig.37) Ez azután volt, hogy Ordass Lajos visszaérkezett a minneapolisi világgyűlésről és azelőtt, hogy elindultak a tárgyalások az Állami Egyházügyi Hivatallal. - Nagyon valószínű, hogy volt több ilyen gyűlés is. Tudok egy baltikumi, lett kutatóról, aki oroszul tud, és arra kapott ösztöndíjat, hogy a Moszkvában található orosz nyelvű egyházi anyagot tanulmányozza. A nemzetközi együttműködés az efféle kutatásban meglepő és izgalmas eredményeket hozhat.
(2) Tovább lehetne vagy kellene kutatni az Ordass Lajos és Túróczy Zoltán elleni kampány részleteit. Tényleg csak "nacionalisták? voltak azok a finnek, akik Ordass Lajos és Túróczy Zoltán sorsát figyelemmel kísérték, értük aggódtak, jelenlétüket a helsinki Lutheránus Világgyűlésen hiányolták? A helsinki egyetem egyháztörténésze, Eino Murtorinne professzor, elmondta egy interjúban 1996-ban,38) hogy Ordass Lajosra vonatkozólag ?hiteles adatokkal rendelkezett? a finn evangélikus egyház vezetősége, de hallgattak erről. Igaz, hozzáteszi: Ez ?kínos eset? (finn és svéd kifejezéssel élve ?forró krumpli?) a finn egyház számára.
(3) Azt sem lenne érdektelen kivizsgálni, milyen rugói voltak a nemzetközi egyházi szervezetek magatartásának Ordass Lajossal és egyáltalában a volt szocialista országok egyházaival szemben. Volt ebben hitbeli vagy teológiai döntés, vagy az Európa-szerte egyre szélesebb körben terjedő 1968-as politikai szél, az ?1968-as tavasz? ért el Párizsból Genfbe - és így került ideológiai rokonságba a ?diakóniai teológiával?? Volt ebben része annak, hogy 1970-től kezdve új struktúrát és ezzel új tartalmat kapott a Lutheránus Világszövetség? Schjorring professzor, az LVSZ történetének szerkesztője és részben szerzője mondta egy előadásában 1999-ben: Korábban a Világszövetség teológiai osztálya összetartó erő volt az LVSZ egész szolgálatában, 1970 után az új, most már tanulmányi osztály ?teológiai ellentétek csatatere? lett, - ein Schlachtfeld von Kontroversen.39) Hozzá lehet tenni: a tájékozatlan szemlélő nem mindig tudhatta, egy-egy előretörés a sok közül melyik küzdőfél oldaláról származott.
A korszellem ejtette hatalmába a nemzetközi egyházi szervezeteket? Márpedig a régi mondásnak igaza van: Aki a korszellemmel házasodik össze, az hamar özvegy lesz.
Minderről nemzetközi együttműködéssel lehetne gondolatokat cserélni és kutatási eredményeket érni el.
Sok más, hasonló témát lehetne még felhozni. De most ezzel be is fejezem. Ordass Lajos személyével, szolgálatával, bizonyságtevésével foglalkozni izgalmas és elkötelező folyamat. De hasznos is. Mert szüksége van a világnak, az egyháznak, az egyes keresztyén embernek arra a krisztocentrikus, Krisztus-középpontú hitre, amely Ordass Lajos cselekvésének rúgója volt.
Jegyzetek:
*) "Külföldön? = a "szocialista táboron? kívül és külföldi nyelveken. - Rövidített változata elhangzott az Ordass Lajos Baráti Kör előadássorozatában Budapesten 2002. április 11-én a kelenföldi gyülekezetben.
1) Ehhez lásd még Pósfay György: Találkozásaim Ordass Lajossal (II.). Ker. Igazság 50. szám, 2001. nyár, 10. k.o.
2) Jens Holger Schjorring, Prasanna Kumari, Norman A. Hjelm (szerk.): From Federation to Communion. The History of the Lutheran World Federation. Minneapolis 1997.
3) U.ott, 30. o.
4) Erről beszámolt Harmati Béla is az Evangélikus Életben, 1997. szept. 14. (37. szám).
5) Martti Voipio: A magyar egyházak a kommunizmus alatt (1945-1952). Lelkipásztor 1989. április, 177-185. o.
6) L. a 28. sz. jegyzetet.
7) The Christian Century, Editorial, 1949. szept. 7. 1028. o.
8) Lutheran Herald, 1957. júl. 9. 602. o.
9) The Christian Century, Editorial, 1957. jan. 16. 68. o.
10) Pósfay György: Hogyan tekintettek a nyugati egyházak Ordass Lajos szolgálatára? Ordass Lajos Emléknap (kézirat), 1999, 19. és 25. o.
11) Pósfay György: Ordass Lajos néhány kortársának későbbi életútjáról. Keresztyén Igazság 34. sz. (1997 nyár), 23-30. o. és 35. sz. (1977 ősz), 14-19. o.
12) Bo Giertz: Ungarsk kyrkoledare med dramatisk levnad (Drámai sorsú magyar egyházi vezető). Svenska Dagbladet, 1978. aug. 17.
13) Jorgen Glenthoj: Ved biskop Lajos Ordass' dod (Ordass Lajos püspök halála lakalmából). Kristeligt Dagblad, 1978. aug. 22.
14) K.A.O. [Karl A. Odin]: Bischof Ordass gestorben. Frankfurter Allgemeine Zeitung 1978. aug. 18.
15) V.ö. Veöreös Imre: A harmadik egyházi út 1948-1950. Budapest 1990. 130. o.
16) Le Messager Evangélique, 1978. szept. 10.
17) Magyar ford.: Ordass Lajos és a lutheri két birodalomról szóló tanítás. Ker. Igazság 50. szám, 2001. nyár 3-7. o.
18) Hit és élet összecsengése. Keszthely 1990.
19) Az Útitárs alapján, 1972, 1. szám, 3. o.
20) Raoul Wallenberggel Budapesten. Budapest 1999, 23. o.
21) Med Raoul Wallenberg i Budapest. Stockholm 1981, 22. o.
22) Az Alapszabályok 1.2.e. pontja értelmében.
23) Keresztyén Igazság 20. szám, 1993 tél, 32-40. o.
24) David Baer: A Case Study in Social Ethics: The Hungarian Luthaeran Church in Socialism, 1945-1989. (A Magyarországi Evangélikus Egyház a szocializmusban 1945-1989. Szociáletikai tanulmány.)
25) Die diakonische Theologie im Gesellschaftssystem Ungarns. Frankfurt a/M. 1987. 19-38. o.
26) Rögös úton. Valóság XL, 2. sz., 1997. február, 70-82. o.
27) Auf gefahrvollem Weg. Lutherische Kirche in der Welt. Folge 46, 1999. 145-164. o.
28) Tibor Fabiny, Jr.: Bishop Lajos Ordass and the Hungarian Lutheran Church. Hungarian Studies Vol. 10, No 1, 1995., 65-97. o.
29) Koren Emil: Testvéreink Északon, Budapest 1986. 98. k. o.
30) Sam Dahlgren: Politik och kyrka. Lutherska kyrkor i Östeuropa. Stockholm 1989., 325. oldal.
31) A Délvidék visszatérése, Válogatott Írások 32. k. o. és Jézus Krisztus és a háború, u.ott 34-39. o.
32) Hungarian Studies (lásd a 29. sz. jegyzetet), 69. és 90. o.
33) Útitárs, 1978, 5. sz., 1. o.
34) Bericht über die Verhandlungen der (...) Synode der (...) Nordelbischen Ev.-Luth. Kirche in Rendsburg vom 25-27. November 1979. Motschmann zsinati tag felszólalása, 124. o.
35) Dr. Mau válasza. Ugyanott, 126. o.
36) Eric W. Gritsch: Der Schleier Gottes. Ein theologischer Rückblick auf Lajos Ordass. Lutherische Kirche in der Welt. Folge 49, 2002. 17-27.o. Magyar fordításban: Keresztyén Igazság 49. sz., 2001. tavasz, 6-13. o.
37) Armin Boyens: Ökumenischer Rat der Kirchen und Evangelische Kirche in Deutschland zwischen West und Ost. in Gerhard Besier & al. (szerk.): Nationaler Protestantismus und Ökumenische Bewegung. Kirchliches Handeln im Kalten Krieg (1945-1990). Berlin 1999, 27-321. o. Utalás a 72. kk oldalakon.
38) Kyrkpressen 96/48. sz., 1996. nov. 28; vö. Keresztyén Igazság 38.sz., 1998. nyár, 15.o.
39) Jens Holger Schjorring: Europabilder der Kirchen in der Nachkriegszeit. Der Lutherische Weltbund. in Kirchliche Zeitgeschichte Jg. 12, 1999, 512-526.o. Idézet az 526. oldalon.
Megjelent a Keresztyén Igazság 54. számában (2002. nyár) 2-16.o.