Amióta az első ún. ügynöklista megjelent az interneten, napi témává lett a múlt rendszer titkosszolgálati hálózatának kérdése. Újabb és újabb listák jelennek meg a médiában, s ma már százával a tartalmilag kivonatolt jelentések is. Ezek a jelentések tartalmazzák annak az ügynöknek a fedőnevét, aki a jelentést adta, a dátumot, a jelentés tárgyát és a jelentést vevő titkosszolgálati tiszt nevét is. A tiszt a jelentés végén köteles volt azt értékelni és feltüntetni, hogy az ügynököt milyen újabb utasítással látta el. A jelentéseken szerepel az is, hogy az a BM melyik osztályához és alosztályához tartozik, valamint ott van minden iraton az elmaradhatatlan jelzés is: "Szigorúan titkos!?
A közelmúltnak ezek a korábban féltve őrzött titkai kapnak egyre szélesebb kör? nyilvánosságot. Annak az ügynöki hálózatnak a személyei és jelentései, amelyik a múlt rendszerben jelen volt az élet minden területén: családokban, munkahelyeken, szervezetekben és különféle közösségekben egyaránt. Az egyházakban is. Ezért sem hallgathatunk róla.
A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint az ügynök kifejezés elsődleges, a kereskedelemben ma már kiveszőben, elavulóban lévő jelentése szerint üzletszerzőt jelent. De van egy politikai jelentése is, amelyik pejoratív, tehát rosszalló, elítélő: az ügynök "idegen, ellenséges hatalom érdekében tevékenykedő személy?. Tulajdonképpen ez sem fedi pontosan a ma közkeletűvé vált fogalom tartalmát. Mégis közmegegyezés van a belügyminisztériumi jelentések és a mai köznyelv szóhasználata mögött: az ügynök szó azokat jelölte, akik szóban, írásban jelentéseket tettek a BM titkosszolgálatának személyekről, beszélgetésekről, találkozásokról, eseményekről. A kapcsolatrendszerben kialakult egy rangsorolás is: a nyilvántartás az ügynök mellett tudott ügynökjelöltről, társadalmi kapcsolatról, titkos megbízottról és titkos munkatársról is. A társadalmi kapcsolat az állambiztonsági szervekkel kötetlenebb kapcsolatban álló, elsősorban információkkal szolgáló személyt jelölt. A titkos megbízott elvi alapon is együttműködött, míg a titkos munkatárs a legmegbízhatóbb együttműködő személyeket jelölte. A hálózat szempontjából a titkos munkatárs a legmagasabb minősítést jelentette.
Talán soha nem lesz egyértelmű válasz arra, hogy napjainkban milyen hátsó szándékok, politikai vagy személyes érdekek húzódnak meg a kiszivárogtatásokban, az információk szelektálásának hátterében általában is, és külön az egykori titkosszolgálat és az egyházak kapcsolatrendszerének megszellőztetésében. De attól is függetlenül, hogy milyen lesz az egykor titkosított állambiztonsági iratok megismerhetőségével kapcsolatos új törvényi szabályozás, a lavina elindult, és a jelek szerint már nem lehet megállítani. A Szlovákiához hasonló helyzettől még messze vagyunk, ahol a pártállami időszak minden korábbi titkos iratát már nyilvánossá, mindenki számára hozzáférhetővé tették, de a közelmúlt kutatása és publikálása egyre gyorsabbá és teljesebbé válik nálunk is. Erre természetes, belső igénye is van mindazoknak, akik átélték, átéltünk ezt a korszakot: tudni végre arról is, ami titokban, a kulisszák mögött történt.
Csak sajnálni tudom, hogy az egyházon belüli titkosszolgálati múlttal, az ügynökkérdéssel nem számoltunk le mindjárt a rendszerváltozás után. Ezt magunktól kellett volna megtennünk magunkra nézve, mint ahogyan a többi egyháznak is. A megvallott bűn fölemel, és a bűnbocsánat lezárttá teszi. S ha az egyházon belül így zárjuk le a múltat, annak megvallását követő megtisztulással, nem nyugtalanítanának mindmáig az elfedett, így be nem gyógyult sebek, célt tévesztenének a kívülről táplált lejáratási szándékok, elkerülhető lett volna a sokakban megszülető csalódottság: hát még az egyházaknak is van takargatni valója?! De miért takargattuk? Magam a 90-es évek elején, akkor még egyházkerületi presbiterként javasoltam az egyik ülésen, hogy az egyházkerületi presbitérium, tisztségviselőivel és választott tagjaival közösen kérje az átvilágítást, ami nem kerülhetett végrehajtásra.(1) Így csak prédikációs illusztráció marad az a színes templomablakokkal kapcsolatos történet, amelyet Túrmezei Erzsébet is megörökített versében, s amely történet felidézésével egyik hetilapunk glosszája is elmarasztalja az egyházakat. Miért csak a templomablakok szentjei a kívülről átvilágított emberek, akik önmagukon keresztül átengedik a fényt?
Dr. Keken András érintettsége
Jelen írás egyedül dr. Keken András egykori Deák téri lelkészről szól. Ő már nincsen közöttünk, így a vele kapcsolatos tanúságtétel már a mi feladatunk. Nem megvédenem kell őt. Keken András magát védi meg, és igazolja az ügynöki jelentésekben. Ezeket csupán ismertetni kell, hiszen önmagukért beszélnek. Ezért használom vele kapcsolatban tudatosan a tanúságtétel kifejezést, mint feladatot.
Harmincegy éve már annak, hogy Keken András meghalt. De aki csak a nevét ismeri is, tudja, hogy ezt a nevet mindenki szeretettel, tisztelettel és iránta érzett megbecsüléssel említi. Emlegetjük el nem felejthető szolgálatait, páratlan intellektusát, széleskörű műveltségét, hatalmas tudásával együtt járó alázatát, csendes természetét, szelíd lelkületét és lényének mindmáig ható kisugárzását.
Mindezért megrázó sokaknak a terjedő hír: Keken András neve is szerepel a III/III-as ügynökök között. A szigorúan titkos jelentések között a "Virág? fedőnevű ügynök jelentései az övéi.
Magam egy jó éve tudom ezt anélkül, hogy utána kutattam volna. De Keken Andrásné a Történeti Hivatal Ügyfél- és Kutatószolgálati Osztályától kikérte a férjére vonatkozó anyagokat, amelyeket még életében, 2001-ben három tételben megküldtek neki. Ez az iratanyag mintegy háromszáz oldalnyi mennyiséget tesz ki. Ezeket a dokumentumokat eleinte Keken Andrásné őrizte, részleteiben többeknek meg is mutatta, majd mintegy rám bízva azokat, az ő tudtával nálam maradtak. Ezért érzem kötelességemnek a Keken Andrásra vonatkozó iratok ismertetését, és nem csak abban a vonatkozásban, mint aki egyik utódja is lehetett a Deák téri szolgálatban. Ugyanakkor köszönöm Mirák Katalin és Böröcz Enikő segítségét. Az ő kutatási eredményeik és a velük történt beszélgetések több biztonságot jelentenek.(2) A Keken Andrásnénak megküldött és az általuk kiegészített anyagok ismeretében is kijelenthető, hogy mindaz, ami a Történeti Levéltárban a mai napig Keken Andrásra nézve kutatható és fellelhető, azt viszonylag teljesnek lehet tekinteni. Természetesen segítségül vettem dr. Fabiny Tamás 1992-ben megjelent könyvét, Keken András életregényét is.
Egyre nehezebbé váló évtized
A háború után a totális államrendszer kiépülése során Keken András is az egyházunk elleni támadások egyik célpontja lett. Állambiztonsági megfigyelés alá 1947 decemberétől kezdve került. Összegyűjtötték ellene a háború évei alatt írt cikkeit, megnyilatkozásait. A terhelő bizonyítékok között ott van az "Amit minden evangélikusnak tudnia kell? című, Benkóczy Dániellel közösen írt hittankönyv következő részlete is: "A marxizmus, mint politikai és gazdasági irányzat Oroszországban valósult meg. Boldogságot ígért a népnek, de a helyzet csak annyiban változott, hogy azelőtt a cárok és a főurak, most pedig a népbiztosok rabigájában görnyed a dolgozó orosz nép. Oroszországban egymillió volt az evangélikusok száma. Amióta szovjeturalom van, nem élhetnek egyházi életet. Templomaikat elvették, papjaikat kiűzték vagy meggyilkolták?. Ezt az idézetet egy 1948. június 4-én keltezett feljelentés is tartalmazza. A Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztályának címzett feljelentés szerint "Keken halálosan gyűlöli még azt a gondolatot is, amely odairányul, hogy a magyar nép Oroszországgal békében éljen. /.../ Az evangélikus egyházban ő Mindszentynek a megtestesítője és ezt ő nem is titkolja. /.../ Gyűléseken, megbeszéléseken sőt még az Igehirdetéseken is olyan témákat választ ki, amelyen keresztül támadni tudja a jelenlegi kormányzatot vagy annak vezetőit. /.../ Olyan emberekkel barátkozik, akik már a múltban is a nép ellenségei voltak és jelenleg is azok.? Más vádak mellett ezért kérik ellene a hatósági eljárást a feljelentés aláírói, az "Egyházukat szerető egyházfik?.(3)
Ellenőrizték levelezését is. Így megtalálhatók a dokumentumok között a címére írt és az általa írt levelek másolatai is, mellettük kísérőlapokon a rendszerezett adatok: feladó, postabélyegző kelte, címzett neve és címe, - és a fekete-fehér másolati technika kiegészítései, mint a boríték, a tinta vagy a gépszalag színének megjelölése.
A terhelő bizonyítékok között szerepel dr. Keken András igazgató-lelkész aláírásával az a levél is, amely a Pesti Evangélikus Egyház képviselőtestületének 1948. június 2-i nyilatkozatát tartalmazza, s elrendelte annak a következő vasárnap történő felolvasását az egyházközség minden szószékén. Ebben a képviselőtestület az egyházi iskolák tervezett államosításával kapcsolatban kinyilvánítja, hogy "jogainak és igazságának tudatában ragaszkodik iskoláihoz, azokról önként lemondani nem hajlandó, államosításuk ellen tiltakozik s azok megmentése érdekében kéri és várja a felsőbb egyházi hatóságok alkotmányos és törvényes erőfeszítéseit, s egyúttal azzal a kéréssel fordul a kultuszminiszter úrhoz, hogy az egyházi iskolák államosításának kérdését, mint olyan tervet, mely a magyar lelkek kívánatos békességét felboríthatja, vegye le a napirendről.?(4)
Keken András tisztában volt azzal, hogy mit kockáztat. Még ugyanezen a napon két tanú jelenlétében egy nyilatkozatot tett:
"Alulírott, dr. Keken András igazgató-lelkész a mai napon kényszer nélkül és szabadon kinyilatkoztatom, hogy minden nyilatkozatom, vallomásom egyházi ügyekben és egyházi személyeket illetően, valamint állásomról való lemondásom csak abban az esetben érvényes és hiteles, ha az alábbi három feltétel szerint történik:
1. Ha szabadlábon teszem.2. Ha törvényes egyházi felsőbbségem jelenlétében nyilatkozom.
3. Ha feleségem tudtával történik.
Amennyiben nyilatkozatom vagy vallomásom e feltételek egyikének nem felel meg, akkor azokért felelősséget nem vállalok, mert nyilvánvalóan fenyegetés vagy fenyítés kényszerítésére tettem. Keken András igazgató-lelkész.?(5)
Az első házkutatást 1948. augusztus 20-án délután tartották nála, majd rövidesen, szeptember 8-án letartóztatták D. Ordass Lajos püspököt. Keken András következő vasárnapi igehirdetése, hirdetése és imádsága a bebörtönzött püspök melletti együttérzés és kiállás megrendítő vallomása volt. A szeptember 20-i presbiteri ülésen pedig az elnökség javaslatára a presbitérium tiltakozott a püspököt a sajtóban lejárató rágalomhadjárat ellen, a lemondását követelő nyilatkozatok ellen, és ünnepélyesen kinyilatkoztatta, "hogy D. Ordass Lajoshoz, mint törvényesen megválasztott lelkészéhez és felszentelt püspökéhez változatlan hűséggel, tisztelettel és szeretettel ragaszkodik.?(6)
Mindezek alapján aligha lehet csodálkozni azon, hogy egy jó hét múlva a Népszava újságban a következő címen jelent meg cikk: "Távolítsák el Keken Andrást, Ordass püspök főtanácsadóját!? A rágalmakkal tele cikket más újságok cikkei is követték. Félreállítását végül is egyházi segédlettel hajttatták végre, mint annyiszor máskor is: egyházi közérdekre hivatkozva az egyházmegye elnöksége függesztette fel hivatali állásából 1949. április végén, tekintettel arra, hogy "dr. Keken András igazgató-lelkésznek a Deák téri lelkészi körben való működése az állam és egyházunk közötti békés viszony fenntartását nagymértékben veszélyezteti.?(7) Megindult ellene az egyházi fegyelmi eljárás is.
A közel egy évig tartó felfüggesztés Keken András letartóztatásával zárult. Az ávósok 1950. március 29-én éjjel jöttek érte és vitték el az Andrássy út 60-ba.
Fogságban és internálva
Keken András letartóztatása három nappal előzte meg az egyházi különbíróság határozatát, amelyik hivatalából való elmozdításra ítélte az akkor még börtönben lévő Ordass püspököt. Az ítélet törvénytelen is volt, hiszen a bíróság egy tagja hiányzott - ez apám volt, aki akkor szintén felfüggesztés alatt volt "az állam és az egyház közötti jó viszony megzavarása? okán -, másrészt a fenyegetettség légköre határozta meg a döntést. "A bíróság tagjaival az elnök közölte, hogy amennyiben nem hoznak Ordasst elmarasztaló ítéletet, az akkor éppen letartóztatásban levő Keken és Kendeh lelkészek vallomásai alapján az állam újabb Ordass-pert indít, s ennek mind rájuk nézve, mind rajtuk kívül még sok lelkészre nézve tragikus következményei lesznek. A megfélemlítésnek és befolyásolásnak ebben a légkörében négy bíró elítélte Ordasst, nyolcan pedig tartózkodtak a szavazástól.?(8)
Az idézet Keken András 1956-ban fogalmazott tájékoztatójából való. Ha valaki, ő igazán tudhatta, mit tartalmaztak ezek a vallomások, amelyek 1950-ben alapot adhattak volna egy sokakat érintő per lefolytatására. Keken személyi dossziéja az ÁVO általi kihallgatásainak jegyzőkönyveit is őrzi. Az önmagára tett terhelő vallomásokból néhány kiragadott mondatot idézek:
"1948. szeptember 5-én felkeresett a lakásomon Seeland Benhardt norvég missziós lelkész, aki rövid megbeszélés után hírszerzésre beszervezett azon az alapon, hogy egyházi tevékenységemen keresztül híreket szerezzek számára. Seeland beszervezési javaslatát örömmel elfogadtam, és ígéretet tettem neki arra, hogy rendszeresen tájékoztatom magyarországi eseményekről. /.../ Beismerem, hogy Seeland több ízben tudomásomra hozta, hogy az általam eljuttatott híranyagot külföldre juttatja, amelynek egy része a külföldi lapokban is megjelenik. Tudtam azt, hogy ennek eredményeképpen a külföldi lapokban gyalázkodó cikkek jelennek meg a magyar nép kormánya ellen. Tudomásom volt arról, hogy ilyen cikkek megjelentek svéd, norvég és amerikai lapokban. /.../ Beismerem, hogy Seeland által kijuttatott híranyagunkat a a külföldi sajtó arra használta fel, hogy éles támadást intézzen a magyar kormány politikájával szemben és rossz színben tüntesse fel az evangélikus egyház helyzetét Magyarországon. /.../ Beismerem, hogy a hírszerzést azért végeztem Seeland norvég missziós lelkésznek, hogy a nyugati közvélemény előtt bebizonyítsuk, hogy Magyarországon az evangélikus lelkészek többsége kormányellenes, akivel nem kíván megegyezni, és csekély azoknak száma, akik eladták magukat a kommunista kormánynak. /.../ Ezenkívül bomlasztó tevékenységet végeztem az evangélikus egyházon belül, ugyancsak Seelanddal való kapcsolatom alapján. Ennek célja az evangélikus lelkészség jobboldali tagjainak a kormánnyal és így a népi demokráciával való szembeállítása volt. /.../ Az egyezmény megkötése után mindent megtettem annak érdekében, hogy az evangélikus egyház és az állam között a békés viszony felboruljon. /.../ Prédikációimban élesen bíráltam a kormány politikáját és helytelennek láttam a kormány egyházpolitikáját. /.../ Kendeh György kelenföldi lelkésszel megállapodtunk abban, hogy illegális körleveleket szerkesztünk, és annak sokszorosítása után szétküldjük az általunk ismert jobboldali lelkészeknek. /.../ Igyekeztem az evangélikus egyház jobboldali lelkészeit a magyar nép kormányával szembeállítani és megszervezni. /.../ Minden ezen ténykedéseimet azért végeztem, mert élesen szembekerültem a kormány politikájával és annak egyházpolitikájával...?
A kihallgatások végén ott szerepel az elmaradhatatlan nyilatkozat: "Mást előadni nem kívánok, vallomásomat az igazságnak megfelelően minden kényszer nélkül tettem meg. A jegyzőkönyv helyesen lett felvéve, melyet átolvasás után helybenhagyólag aláírok. Dr. Keken András gyanúsított.? Aláírása ott szerepel külön minden kihallgatási lap alján is. Abban az időben a bírósági ítélethez nem is kellett más bizonyíték, elég volt a gyanúsított vallomása.
Ma már nyilvánvaló, hogy mi volt a valóság a "kényszer nélküli? vallomástételre utaló kötelező nyilatkozatok mögött. Elég csak a Terror Háza Múzeumban az egykori verőszoba ajtaja melletti falon elolvasni Endrédy Vendel zirci főapát visszaemlékezését: "Az első kihallgatás 18 órát tartott. Nem gondoltam volna, hogy egy 56 éves embert így össze lehessen verni, rúgni, válogatott kínzóeszközökkel kínozni, injekcióval úgy elkábítani, hogy megfosztják akaraterejétől. Vallattak nagy feszültségű árammal, sokkal. Lábujjhegyen kellett állnom, alatta szöges deszka, jobbról-balról izzó rezsó, hogy egyenesen álljak. Összeestem. Láttam, hogy mártírt nem, de hitvány embert akarnak belőlem csinálni. /.../ Kihallgatásra egy elegánsan berendezett szobába vittek, ahol meztelenre vetkőztettek, tornáztattak föl-le egy fiatal ávós lába előtt, amelyet minden lehajlásnál meg kellett csókolnom mindaddig, míg össze nem estem. Volt, hogy az alezredeshez vezettek. /.../ A jelenlévő detektívek akkor arcomba és szemembe köptek. /.../ Hátulról hatalmas ütésekkel vertek, legtöbbször a nyakam alatt, a tarkó alatt, a két vállam között, valami lapos tárggyal, mert nem dagadt meg, viszont két-három napig a fejemet nem tudtam mozdítani a fájdalomtól. A gerincemre erős rúgásokat is kaptam. /.../ Reggelre a térdemen egy-egy tenyérnyi gennyes seb volt...?
A testet összetörő, lelket megalázó gyötrelmeket túlélő fogva tartottak - hiszen sokan nem élték túl a vallatásokat - bármilyen jegyzőkönyvet hajlandóak voltak aláírni, írja a kínzásokról a múzeum kalauza is. Hogy Keken András is végigjárta az ÁVO poklát, nem csak a koholt, tendenciózusan koncepciós vallomásai mutatják (így a "prédikációimban élesen bíráltam a kormány politikáját?, stb.), hanem egy 1958 őszén tett baráti óvása is. Dóka Zoltánnak mondta: "Te nem tudod, mit jelent az ávósok börtönében lenni! Megátkozod a napot is, amelyen megszülettél!? S néhány mondattal akkor elmondta, hogyan vallatták és kínozták.(9)
Alig egy hónappal a letartóztatás után a Budapesti Államügyészség már át is küldte a Keken András és Kendeh György elleni vádiratot(10) a Büntetőtörvényszék elnökének, amelyhez mellékelték a nyomozás iratait is. A vádemelés indoklása megismétli a kihallgatási jegyzőkönyvekben elismerteket, belőlük bizonyítottnak látva a "fasiszta beállítottságot? és az "imperialista ügynökkel történt kémtevékenységet? is.
Ez a tárgyalás azonban már okafogyottá lett, hiszen az Ordass-ügy lezárást nyert az egyházi különbíróság ítéletével. Így Keken Andrást 1950. május 3-án Kistarcsára internálták, ahonnan október 12-én szabadult. Ezen a napon kapott szabaduló levelet Kendeh György lelkész is.
Az első beszervezési terv
A Magyar Népköztársaság Belügyminisztériumában 1952. január 24-én nyitották meg a ma kutatható személyi dossziét Keken Andrásról.(11) A dosszié nyitásának időpontja mögött nyilvánvalóan csupán egy adminisztrációs rendezés szándéka volt, hiszen ebbe betették a vele kapcsolatos korábbi anyagokat is. Ekkor Keken András a Fővárosi Építő- és Tatarozási Vállalatnál segédmunkásként dolgozott. Megfigyelése folytatódott, így leveleinek másolata továbbra is gyűlt a Államvédelmi Hatóságnál. Ekkor már figyeltették is. Megtalálhatók a személyi dossziéban egy "Gyula? fedőnevű ügynök jelentései is, aki Keken András megfigyelésére és jelentéstételre újabb és újabb megbízásokat kap. Feladatává tették annak megfigyelését is, hogy kik azok a lelkészek, akikkel Keken András kapcsolatot tart. Az ő jelentései is feltehetően Keken András tudtával, sőt segítségével is íródhattak, hiszen Keken Andrásné Fabiny Tamásnak még a fedőnevét is említette.(12) Keken Andrásra nézve terhelő adatok nem is olvashatók ezekben a jelentésekben, sőt amikor Keken életét kellett részletesen ismertetnie, a következőt is írta: "A zsidók üldöztetése alatt nagyon sokat segített, táborokban lévőknek vitt élelmet, keresztleveleket adott ki és sokakat bujtatott.?
A dokumentumok közül kiemelkedik egy 1951. január 31-én, tehát három és fél hónappal a Kistarcsáról való szabadulást követően keltezett javaslat. Ebben az öt oldalas iratban Takács Imre áv.hdgy. és Rajnai Sándor áv.szds., alosztályvezető Keken András beszervezésére tesznek javaslatot felettesüknek. Keken beszervezését azért tartják fontosnak, mert rajta keresztül komoly felderítést lehetne végezni az evangélikus egyház jobboldali csoportjában. Csoportja azokból a lelkészekből és hívőkből tevődik össze, akik szemben állanak a népi demokráciával, és feltehető, hogy őt minden jobboldali megmozdulásnál vagy konspirációs tevékenységnél feltétlenül bevonnák. Beszervezését indokolttá teszi, hogy 1950. augusztus 20-i kihallgatása alkalmával kérte annak lehetővé tételét, hogy helyrehozza eddigi bűneit, mert nagyon megbánta, amit eddig tett. Ezen kijelentése az ávós tisztek szerint azt bizonyítja, hogy beszervezésre alkalmas. A javaslat hosszan ismertet Keken Andrással kapcsolatban minden korábbi terhelő adatot is, az általa aláírt jegyzőkönyveket, beszervezésénél pedig ezeken túl azt a tényt is felhasználnák ellene, hogy viszonylag rövid ideig tartó internálása csak az illegális röplapok miatt és jobboldali magatartásáért történt, míg hírszerző tevékenységéért nem lett elítélve.
Az irat a Hatóság működésének jellemző keresztmetszete is. Az előállítás módjára is javaslatot tesznek úgy, hogy a munkahelyen lévő kapcsolaton keresztül két napos vidéki útra küldenék, és az utazás megkezdése előtt konspiráltan a hatóság épületébe előállítanák. "A kihallgatásról részletes jegyzőkönyvet veszünk fel. A jegyzőkönyv felvevése után a kihallgatást úgy irányítjuk, hogy önként ajánlja fel szolgálatát. Beszervezését kézzel írott nyilatkozattal megerősítjük. Részletesen leíratjuk vele kapcsolatait, az egyház jobboldali lelkészeit az általa tudott valamennyi kompromittáló adatokkal együtt. Ezután próbafeladattal megbíznánk, ami több oldalról ellenőrizhető.? Végül megemlítik, hogy mint korábban beszervezett ellenséges ügynök a tartása folyamán fokozott ellenőrzésre szorul, de erre a jelenlegi hálózati adottság, 2-3 kapcsolat útján lehetőség van.
Nem lehet kétségünk a tekintetben, hogy egy perújrafelvételnél 1951-ben milyen ítéletet mondtak volna ki a gyanúsított által elismert hírszerő tevékenységért, kémkedésért, amivel kapcsolatban a fenyegető helyzet reális kényszerítő eszköz maradt. Keken András a markukban volt. Mégis, talán teljes bizonyossággal valószínűsíthető, hogy a beszervezés akkor nem jött létre. Nincs semmi nyoma. Magam teljesen valószínűtlennek tartom, hogy egy létrejött ügynöki kapcsolatra ne utalna a személyi dossziéban legalább egyetlen irat, jelentés vagy legalább jelzés egy ilyen mindenre kiterjedő beszervezési javaslat utóéleteként.
A személyi dosszié lezárására Sándor György áv.szds. 1956. október 9-én tett javaslatot, miután Keken Andrást rehabilitálták, és a Deák téri gyülekezetbe visszatért. A javaslatot Berényi István áv.szds. és Radványi Kálmán áv.őrgy láttamozta, majd a személyi dosszié lezárva az irattárba került.
A rendőrség hálójában és hálózatában
Rehabilitálása után Keken András első ízben 1956. október 7-én prédikált a Deák téren, ahol most már folyamatosan szolgált 1974. május 19-én bekövetkezett haláláig. Hatósági megfigyelés alatt maradt, mint abban az időben talán már mindenki, aki az egyházi közélet valamilyen szint? szerepére vállalkozott. Kiderül ez azokból a különböző fedőnevű jelentésekből is, amelyeket Keken Andrásné ugyancsak megkapott. Ezek tartalmukban Keken Andrással történt személyes vagy többszemközti beszélgetések, az Evangélikus Élet szerkesztőbizottsági üléseiről rendszeresen írt beszámolók (Keken András hetilapunk főszerkesztője volt), de vannak jelentések a Deák téri templom 150 éves évfordulójának ünnepéről vagy gyülekezeti bibliaóráról is. Ezek a jelentések már egy 1956. után átszervezett hatóság, a BM III/III-as osztályán gyűltek, közelebbről az "Evangélikus egyházi reakció? feliratú dossziéban.(13)
Keken András beszervezése 1958 nyarára tehető. Az első írásos jelentést 1958. június 25-én adta, és Baji László r.szds.(14) vette, mint tovább is egy ideig. Nemcsak az valószínűsíti, hogy ez az első jelentés beszervezésének idejéhez is köthető, mert korábbi dátummal tőle jelentés nem található, hanem erre utalnak a rendőrtisztek feljegyzései is. A jelentést a tartótiszt így értékelte:
""Virág" még nem kellő részletességgel, de lényegileg az egyházon belül történt eseményeket rögzítette. Mint kezdő ügynöknél, aki még sok nevelésre szorul, eredménynek kell elfogadni.
Kezdetben a találkozókon igen súlyos lelki problémákkal küzdött s nehéz volt elérni nála, hogy írásban adjon jelentést. Az utóbbi két találkozón már láthatóan nyugodtabban és közvetlenebbül viselkedett.Tanácsot kért arra vonatkozóan, hogy az újonnan kialakult helyzetben milyen magatartást tanúsítson, amely az állam szempontjából is kedvező. Magatartásából arra lehet következtetni, hogy fokozatos nevelés után minden gátlás nélkül, személyekre való tekintet nélkül is ad írásos anyagot.
Jelentés megbízható, ellenőrzött.?
A jelentésre az egyik, olvashatatlan aláírású felettes ráírta: ""Virág" jelentése még kezdetleges, de megfelelő tartás mellett jó ü. lessz (sic!) belőle.?
Azt tartom valószín?nek, hogy 1956 után már nem született olyan írásos beszervezési javaslat, mint 1951-ben, hiszen akkor ennek másolatát is megküldték volna Keken Andrásnénak. A beszervezési módszer változott, Baji százados egyértelműen az első írásos jelentést megelőző személyes találkozókra utal. Így az sem tudható, s talán nem is fog kiderülni soha, mivel kényszeríthették Keken Andrást az együttműködésre. Erre csak következtethetünk azokból az ellene szóló terhelő bizonyítékokból, amelyeket továbbra is gyűjtöttek az evangélikus egyházi reakció dossziéban. Így az Evangélikus Élet 1956. november 4-i számát, amelybe Keken András írt vezércikket "Együtt az ország népével!? címmel. A cikkben a megelőző éveket az elnyomás korszakának és látszat-demokráciának nevezi, majd így folytatja: "...még csak tervben van meg a kibontakozás útja, de annyi máris nyilvánvaló, hogy az elfojtott igazság kitört a kényszer rettenetes börtönéből, az ország népe megszólalt, olyan erővel, olyan tiszta hanggal, olyan egyértelműen, olyan politikai bölcsességgel, olyan bátorsággal, hogy ezt a megszólalást nem lehet meg nem hallgatni, nem lehet beszennyezni semmiféle rágalommal, hanem a szabad, független, demokratikus Magyarország politikai fundamentumának kell tekinteni. /.../ Azok, akik meghaltak, mindenképpen belekerülnek a nemzet emlékezetébe, sírjuk felett egy nemzet kegyelete fog virrasztani, és szerte a világon mindazok, akik előtt van értéke a szabadságnak és van becsülete az áldozatnak, levett kalappal állnak meg emlékük előtt, s így állnak meg az előtt a nemzet előtt is, melynek ilyen fiai vannak.?
Egy másik terhel bizonyíték egy sokszorosított brossúrának, belső használatra szánt tájékoztató anyagnak a 895. oldala, amelyen a cím: "A klerikális reakció szerepe az ellenforradalomban?. Ez az oldal az evangélikus egyházból Ordas (sic!) Lajos püspöknek a Szabad Kossuth Rádióban november 2-án elhangzott nyilatkozatából idéz, amelyben a külföldiek segítségét kéri, hogy hazánk semlegessége elismertessék, majd a következő mondat olvasható: "Az evangélikus egyház vezetői fegyveresen fenyegették meg Dezséry László és Vető Lajos püspököket, akik lemondtak tisztségükről. Az akcióban Ordas Lajos tanácsadója, Dr. Keken András járt az élen, melybe egy fegyveres teológust vont be.?
Az 1956-ot megtorló véres időszakban ezeknél kisebb vádakra is kimondtak halálos ítéleteket és börtönöztek be sokakat. Ha csupán ezt a két, a belügy által nyilvánvaló szándékkal őrzött dokumentumot nézzük is, kijelenthető, hogy ismét volt mivel megfenyegetni és sakkban tartani őt 1958. nyarán.
Az első jelentések
A visszarendeződés heteiben Ordass püspököt másodszor is félreállították. Az Elnöki Tanács a 22/1957-es törvényerejű rendeletre hivatkozva Dezséry László püspök lemondását nem hagyta jóvá, ezzel Ordass Lajos helyett őt ismerték el törvényes püspöknek. Az első jelentés (1958. június 25.) ezen a háttéren érthető. Keken András arról számol be, hogy az egyházkerületi presbitérium közül néhányan hozzá fordultak tanácsért. Őket arra kérte, "hogy a gyűlésen vegyenek részt, fogadják el az elnöki előterjesztéseket, s ha a kérdés szóba kerül, támogassák azt, hogy Ordass Lajos püspöki nyugdíjat kapjon. A tájékoztatást és a kérést mindhárman hálásan vették és megígérték, hogy így fognak cselekedni. Majd arról számol be, hogy beszélgetést folytatott az egyházközség elnökségével, a felügyelőkkel és a lelkészekkel. Tájékoztatta őket arról, hogy az Elnöki Tanács döntése már köztudott, és így egyházi törvényeink szerint Ordass Lajos Deák téri szolgálata megszűnt. /.../ "A beszélgetés összefoglalása az, hogy ezt a tényt engedelmesen és békességgel tudomásul kell vennünk, mindent meg kell tennünk azért, hogy a gyülekezetben ne legyen semmiféle zavar, hanem hitben és szeretetben együtt maradjon.? A jelentés a továbbiakban az akkori egyházi helyzet részletkérdéseivel kapcsolatos beszélgetésekről számol be az előbbiekhez hasonló, a kialakult helyzetet elfogadó és másoknak is ezt tanácsoló hangvétellel.
Ugyanez tükröződik a presbitérium soron következő ülésének beszámolójából is (1958. július 9.). Ebből a jelentésből a Keken András által előterjesztett határozati javaslatokat ismertetem, mint a gyűlés keresztmetszetét:
"a.) A presbitérium vegye tudomásul az egyházkerületi tanács határozatait s ennek alapján az ET II. tc. §-a szerint állapítsa meg, hogy D. Ordass Lajos püspök Deák téri lelkészi szolgálata is megszűnt.
b.) Mondjon köszönetet a presbitérium dr. Ordass Lajos püspöknek a gyülekezetben végzett szolgálataiért.c.) Rendelje el, hogy az egyházi jogszokások alapján Ordass püspöknek, mint lelkésznek járó törvényes szabadság megváltása címén a július havi lelkészi illetményt folyósítani kell, s ugyanakkor a jogszokások alapján folyósítani kell részére a szolgálati lakás megváltása címén a tényleges lakbért az év végéig.
A presbitérium a lelkész javaslatait hozzászólás nélkül magáévá tette. Ebben a határozathozatalban, amint ez minden hozzászólás nélkül is kit?nt a presbitérium komoly magatartásából, engedelmesség nyilvánult meg az állami és egyházi felsőbbség iránt, megbecsülése Ordass Lajos lelkészi szolgálatának, s az a vágy, hogy a gyülekezet békességben, zökkenő nélkül élhesse a maga életét...?
El lehet-e ítélnünk Keken Andrást az akkor egyházunkra kényszerített helyzet elfogadásáért? Legfeljebb az marasztalhatja el őt, aki akkor, abban a helyzetben tiltakozott és másként cselekedett. A jelentést egyébként Baji százados nem értékeli sokra, mert megjegyzi, hogy a presbiteri ülés összehívása csak formaságot jelent, mert az események menetébe beleszólni úgy sem tudtak volna.
Ezen kívül még egy presbiteri ülésről van írásos jelentés (1960. január 31.), amelynek két tárgya volt: lelkészi jelentések az 1959. esztendőről, valamint ennek az esztendőnek a zárszámadása.
Hangulatjelentések
A különösnek tetsző módon a rendőrség jelöli meg ezzel a szóval az egyik jelentés tárgyát, de a hangulatjelentés, mint bevett szakzsargon előfordul többször is. Ide az a három, egymást követő jelentés sorolható, amelyekben a lelkészi és az egyházi közvélemény hangulatáról, közgondolkodásáról érdeklődnek. Az egyik tárgya Káldy Zoltán püspöknek a pesti lelkészek előtt elmondott beszámolója a nyborgi és a frankfurti konferenciáról (1959. február 11), a másik egy békekongresszus előtt tartott papi békegyűlés (1959. december 2.). A békegyűlésen az a kérdés is előkerült, hogy változik-e a kormány egyházzal való viszonya? Ezzel kapcsolatban Keken András megjegyzi: "Mi a gyűlés után azt beszéltük meg, hogy vannak jelek, az ideológiai küzdelem kiélesedése pl., melyek azt mutatják, hogy a Kormány más felfogásra jutott, de végső soron nagy érdeklődéssel várjuk ezen a téren is kongresszus állásfoglalását.? Erre a jelentést láttamozó felettes írta rá a beosztottjának szánt észrevételét: "Baji e!(15) Érdekes, hogy ez már a 3. jelentés, ami arról szól, h. növekszik a nyomás az egyházak felé!? A harmadik jelentés az egyháznak az 1960. évben adott rendkívüli államsegély fogadtatásáról számol be (1960. január 13.). Itt már Lovász Imre r.szds. veszi a jelentést, aki megjegyzi: "Beszélgetéséből kitűnik, hogy megnyugvást jelentett az egyházvezetők részéről a kapott államsegély.?
Beszélgetések Ordass püspökkel
Az első írásos jelentés (1958. június 25.) tartalmazza a következő utasítást: "Keresse fel Ordass Lajost, tudja meg tőle nyugdíjazása után, mi a szándéka, hogy értékeli a vele kapcsolatban történt eseményeket, hogy látja az egyházon belüli kibontakozás útját.?
Keken András a jelentés szerint (1958. november 7.) október 13-án kereste fel Ordass püspököt. A nyugdíjüggyel kapcsolatban Ordass elmondta, hogy eddig a lelkészi nyugdíjat kapja, Keken pedig elmondta neki, hogy hamarosan a nyugdíjbizottság fog dönteni a kérdésben. "A másik kérdés, amelyről beszélgettek, Káldy Zoltán megválasztása volt. Keken elmondta, hogy a Deák téri presbitérium, bár nem élt szavazati jogával, kifejezésre juttatta a határozatban, hogy jó reménységgel tekint Káldy Zoltán lelkészi működése elé a gyülekezetben. Ordass azt mondta, hogy nézete szerint Káldy komoly hívő, jó igehirdető, akit bizalommal lehet várni, s azzal a reménységgel, hogy az evangélium hirdetésével megőrzi a békességet a gyülekezetben és a kerületben.? A harmadik téma Kaj Munk dán lelkész és drámaíró személye volt, akivel kapcsolatban egy előadáshoz kért életrajzot és anyagot Keken András, erre ígéretet kapott. "A továbbiakban személyi és családi ügyekről beszélgettek.?
A következő jelentés (1959. február 11.) ugyancsak egy látogatásról számol be. Ennek teljes szövege:
"Keken András 1959. február 2-án meglátogatta Ordass Lajost s a következőkről beszélgettek:
Keken elmondta, hogy szeretné ismertetni a gyülekezetben Kaj Munk dán lelkész életét és munkásságát. Ő a fasizmus elleni harc egyik legnagyobb dán képviselője volt. Különösen az antiszemitizmus ellen harcolt, s mivel tudja, hogy Ordass lefordította néhány drámáját, ezeket szeretné elkérni.Ordass ismertette Kaj Munk életét fő vonásaiban, s ismertette és átadta Kekennek a dán lelkész két drámáját, az egyik a bibliai Heródesről szól, a másik a hitlerista Németországban dúló zsidóüldözésről.
Keken elmondta, hogy remélhetőleg még a tavasszal megindul a Deák téri templom újjáépítése állami segítséggel.
Ordass örömét fejezte ki e fölött, de látszott, hogy semmiféle egyházi témáról beszélgetni nem akar.
A továbbiakban arról volt szó, hogy mivel tölti idejét, s erre elmondta, hogy sokat pihen, s keveset dolgozik, fordít és áhítatos könyvet ír, s ezután családi dolgokról beszélgettek.?
A jelentés végén Baji László r.szds. megjegyzi, hogy a beszélgetésről más vonalról nincs értesülésük, így ellenőrizni nem tudják.
Talán ez az a pont, ahol csupán a hírt hallva a leginkább megdöbbenhet valaki, és élesen fogalmazva megkérdezheti: létezik az, hogy Keken András Ordass püspök besúgója volt? Hiszen a szenvedésben sorstársak voltak, s köztudottan barátok is. Később, 1957 után helyzetük nem volt azonos, így tudomásul vették, hogy a konkrét cselekvésben egymástól eltérő a véleményük. De a barátságuk megmaradt. Erről Keken András Dóka Zoltánnak így nyilatkozott: "Útjuk és sorsuk annyira egy, hogy a lényeget tekintve nem változtat azon sem a véleménykülönbség, sem az eltérő helyzetükből adódó, konkrét magatartáskülönbség. Barátságuk pedig olyan lelki mélységben köti össze őket, hogy oda a felszín ellentmondásai nem érnek le soha.? Ordass pedig ezt mondta kettőjük kapcsolatáról: "A mi barátságunk sírig tartó barátság. Nem fog rajta az idő!?(16)
A két jelentést azért is idéztem teljes részletességgel, hogy meg tudjam osztani a bennem kialakult véleményt: nincs bennük semmi, amire a "besúgás? pejoratív fogalma illik, annak a másikat eláruló szándékával. S az ember jogosan tételezi fel azt is, hogy a jelentés kényszerét Ordass éppen úgy tudta, mint ahogyan köztudott az is, hogy Keken Andrásnak is megmondták többen, hogy nekik róla jelentéseket kell írniuk, majd ezeket együtt írták meg.
A jelentések második szakasza
Az eddig tárgyalt kilenc jelentés, 1960 januárja után három éves szünet következik. Mások jelentéseiből következtethetünk arra, hogy a személyes kapcsolatot tarthatták vele, esetleg írásra nem kötelezték. 1963. február 18-tól május 23-ig viszont három hónapon keresztül sűrű egymásutánban következnek az újabb jelentések, szám szerint ugyancsak kilenc. Ekkor egy újabb tiszt, Varga József r.szds. tartja vele a kapcsolatot , aki az egyik jelentés utáni értékelésben megjegyzi: ""Virág" fn. ügynökkel való foglalkozásunk rendszeres, vele hetenként találkozunk.? Talán az ő egyéni, felettesei előtti bizonyítási ambíciói is közrejátszhatnak ebben a felpörgetésben, de ő az, akinek a Keken Andrással kapcsolatos kudarcokat is regisztrálnia kell. Az utolsó jelentések erről is szólnak.
Az egyik jelentés tárgya az ökumenikus mozgalom jellemzése (1963.III.3.). Leírja, hogy milyen egyházakat fog össze az Ökumenikus Tanács. A tagegyházakat jellemzi is, nem titkolva a közöttük lévő ellentéteket, feszültségeket, majd a budapesti, gyülekezeti szintű együttműködésekről, közeledésekről, s abban szerepet vállaló lelkészekről ír. A jelentéshez írt megjegyzés: ""Virág" fn. ügynök a jelentésben foglaltakat többszöri felszólításra, figyelmeztetésre tette meg. Értékelés: Az ügynök lelki gátlásaira való hivatkozással több esetben kérdésünkre nem ad egyöntetű választ, vagy azok elől igyekszik kitérni. A jelentése nem konkrét, személyeket, azok ténykedését felszínesen érinti, kijelentve, hogy többet róluk nem tud. Nem tesz elfogadható jelentést a belvárosi katolikus plébánosról - sőt még a nevére sem emlékszik - pedig több esetben egymást felkeresték, egymással beszélgettek. "Virág" fn. ügynök jelentése operatív jelleggel nem bír, tájékoztató jellegű.?
Egy hét után a Lutheránus Világszövetség minneapolisi világgyűléséről kell beszámolnia (1963.III.11.). Ez a világgyűlés 1957 augusztusában volt Amerikában, ahol a magyar küldöttség tagjai D. Ordass Lajos püspök, Szabó József ny. püspök, dr. Wiczián Dezső és dr. Nagy Gyula teológiai tanárok, Hafenscher Károly és dr. Keken András lelkészek voltak. A 14 oldalas, részletes jelentés napokra lebontva számol be a helyszínekről, programokról, találkozásokról. Értékelés: "A jelentés nem ellenőrzött ügynöktől származik. /.../ "Virág" fn. ügynök jelentésében nem tesz említést az egyéni szereplésekről vagy a magán jellegű beszélgetésekről. A jelentésből kiderül, hogy a delegációt nagyszámú disszidensek keresték fel, feltehető, hogy megbízatásokkal látták el, melyről a jelentés nem ad választ. Ügynöki úton tudomást szereztünk arról, hogy a Clevelandban megtartott találkozón részt vett dr. Keken András, Szabó József és Hafenscher Károly, ahol a külföldi kapcsolatok felvételét beszélték meg, melyről "Virág" fn. ügynök egyáltalán nem beszélt.?
A következő jelentés Franklin Fry jellemzése (1963.III.25.), aki az Amerikai Egyesült Lutheránus Egyház és a LVSZ elnöke, és ügyvezető elnöke volt az Egyházak Világtanácsának is. A róla megírt jelentést a megjegyzés röviden tájékoztató jellegűnek minősíti.
Jelentések személyekről
A cím az utolsó jelentések tartalmi összefoglalásául kívánkozik. Feladatként is kapja: ""Virág" fn. ügynököt továbbra is kikérdezzük az őt körülvevő személyek iránt.? (1963.V.16.). A mai közvélemény az egész ún. ügynökkérdéssel kapcsolatban talán ezen a ponton a legérzékenyebb: ki ártott kinek és milyen mértékben? Keken Andrással kapcsolatban is fel lehet tenni az eddigi ismereteinken túl is a kérdést: szemébe tudna-e nézni ma Keken András azoknak, akikről az ő tudtuk nélkül jelentett? Az én válaszom az egyértelmű igen.
Személyekkel kapcsolatos megbízást korábban is kapott. Az 1960. február 11-én leírt utasítás így hangzik: "Az ügynök nem vállalta a feladatot, hogy a presbitérium tagjait jellemezze. Erre vonatkozóan kioktattam.? Akkor ezzel megelégedhettek. Három év után a személyek egyrészt az ifjúsági munkával kapcsolatban kerültek elő, amivel kapcsolatban háromszor is kértek jelentést Keken Andrástól. Az első (1963. február 18.) egy általános kép az egyházunkban folyó ifjúsági munka irányairól, amelyek között az iskolai hitoktatást, a konfirmációt, majd a gyermek-bibliakörökben és ifjúsági órákon végzett munkát említi. Megemlíti a jelentés azokat a budapesti gyülekezeteket, ahol tudomása szerint ifjúsági munka van, majd a Deák téri csoportokat, a végzett munka anyagát foglalja össze.
A következő jelentés (1963.III.4.) már konkrétan az ifjúsági csoportok vezetőire vonatkozik, amelyben a neveket említve felsorolja a Deák téri ifjúsági bibliaóra és gyermek-bibliaóra aktívan közreműködő tagjait, megjegyezve, hogy a felsoroltakat dr. Keken András lelkész szokta felkérni és megbízni a bibliaórai feladatok ellátásával, tehát azzal, hogy egy-egy bibliai történetet kérdezzenek ki a gyermekektől, áhítatot tartsanak a konfirmandusoknak, szeretetvendégségen énekkel vagy szavalattal szerepeljenek. Ez a jelentés kevésnek bizonyult, ezért azt kérték tőle, hogy részletesen jellemezze az ifjúsági csoportban közreműködőket. Ezt a jelentést 1963. május 9-én vették tőle. Az itt teljes szövegében idézett két jellemzés tükre a másik kettőnek is:
"Dr. Gadó Pál rokkant, még gyermekkorában elvesztette az egyik lábát villamos-baleset következtében. Műlába van. Családi élete nagyon példás. Két kis gyermeke van.
Hite nagyon modern. Felfogása demokratikus és haladó. Nagyon rendezett anyagi körülmények között élnek. Úgy tudom, munkahelyén megbecsülik szorgalmáért és képességeiért. Tagja a presbitérium belmissziói bizottságának. Amikor az évi gyülekezeti munkaterv elkészítéséről van szó, a beszélgetésekből kitűnik, hogy antifasiszta magatartású s azt akarja, hogy a gyülekezeti munka minél modernebb legyen s támogassa a társadalmi haladó mozgalmakat.?"Nyírő Olga lelkész leánya, egyedül lakik Budapesten egy családnál. Életkora kb. 30 év. Nem a Deák téren konfirmált. Nem jár rendszeresen az ifjúsági bibliaórákra, hanem akkor jön, amikor a lelkészek meghívják valami szolgálatra. Énekelni és szavalni szokott. Régebben a gyermek-bibliaórákon segített, de ebből kb. 1-2 éve kikapcsolódott, életkora miatt is. Tagja a Lutheránia énekkarnak.
Érzékeny lelkű, komolyan hívő, csendes magatartású leány. Vallásos lelkületét még a szülői házból hozta magával. Foglalkozása: tisztviselőnő. Szerény körülmények között él. Nem tartozik a modern lányok közé. Szórakozásairól nem tudok, arról sem, hogy van-e baráti köre. A gyülekezetbe egyedül jár, s meglehetősen visszahúzódó.Vallásossága meglehetősen régi típusú, még a harmincas-negyvenes évek evangélizációs mozgalmának hatása érződik rajta. Ettől eltekintve haladó gondolkodású. Ebben a tekintetben annyit tudok róla, hogy komoly híve a békének és a szocializmus építésének. Az ilyen típusú bibliaórákat szereti s helyesli.?
Ezeket a megértő, mindent jóra magyarázó jelentéseket akkor értékelhetjük még inkább, ha összehasonlítjuk mások jelentéseivel. "Szamosi László" fedőnéven az egyik bibliaóráról is ment jelentés. A r.szds. értékelésével kezdem: "A Deák téri ev. gyülekezetbe több deklasszált, intelektuel személy jár bibliaórára. Az ügynök jelentése helytálló, valóban a felsorolt személyek meg szoktak ott jelenni, azonban közelebbit tevékenységükről nem tudunk, mert "Virág" fn. ügynök nem tett magától jelentést erről. Továbbiakban ezen kategóriát részletesebben figyelemmel kísérjük az ügynökség útján.? A jelentésben felsorolt személyek pedig Ocskay Frigyes volt bankigazgató Óbudáról, Gyalog Dezső volt kultuszminisztériumi osztálytanácsos, valamint "Nyáregyházáról (Pest m.) feljött egy Olga nevű egyházi kántor, aki szélső reakciós magatartásáról ismeretes és részt vett a bibliaórán.?(17)
Egy másik "Szamosi? jelentésben Keken András negatív beállítása a cél. A jelentés tárgya a 150 éves Deák téri templom ünnepsége. A jelentő az események leírása után ezt írja: "Ezen az ünnepségen azon a címen, hogy a gyülekezetet ünneplik, olyan félreállított ember is szerepelt, mint Szilády Jenő. Keken kiemelte, hogy Karner Károly nyug. teol. tanár is üdvözölte a gyülekezetet. Keken utalt a fótiakra is, akik Zászkaliczky Pál lelkésszel az élen megjelentek, bár a nevet nem mondta. /.../ Az ünnepségen sok deklasszált elem és bigott pap jelent meg. Keken által rendezett ünnepnek számított s ez a beszédek hangján is meglátszott. Roszik Mihály, Galáth György, Zászkaliczky Pál, Veöreös Imre, Sólyom Jenő, Jánossy Lajos, Szilády Jenő és sokan mások jelentették Keken baráti körét.?(18) Mindkét jelentést ugyanaz a papi ember írta, aki kiérdemelte, hogy ügynökből titkos megbízott, tehát elvi alapon együttműködő legyen.
Csak jót tartalmaz az a jelentés is, amelyben Trajtler Gáborról ír. A vele kapcsolatos adatokon túli kiragadott mondatok: "Nagyon szép, harmonikus családi életet élnek... Fő érdeklődése a zene, s ezen belül az egyházi zene felé irányul. Ezen a téren egészen különleges képességekkel is rendelkezik. A Zeneakadémián két hangversenyt tartott nagy sikerrel. A közegyház zenei életének is irányítója. Országos viszonylatban ellenőrzi az orgonákat... A fóti kántorképzésben is tevékenykedik, mint az egyetemes egyház által megbízott előadó... Az egyházi felsőbbséghez igen jól viszonyul, jó viszonyban van feletteseivel, püspökével... Politikailag haladó nézeteket vall... Egyénisége kedves, udvarias... Munkájában nagyon pontos, hűséges, becsületes és megbízható...? Még a két negatívum is lényegében elismerés: "abban, hogy országos viszonylatban is számontartott művész, talán túlzottan is szerény?. S a másik: "Lelkészi munkáját is hűségesen látja el, de teológiai kérdések iránt nem mutat olyan érdeklődést, mint az egyházzene iránt.?
A személyekkel kapcsolatos jelentések sem elégítették ki a rendőrségi igényeket. A jelentés utáni értékelés is hangot ad ennek: "Jelentései tartalmilag jobbak az előzőkhöz viszonyítva. Jelentései azonban még mindig felszines (sic!). A személyek negatív-pozitiv megítélései nem kielégítőek, ezt azzal magyarázza, hogy nevezettről, ténykedéséről nincs tudomása.?
Az utolsó jelentés
Tartalmilag az előzőkhöz tartozik, hiszen itt is személyről, Weltler Jenőről ír (1963.V.23). Előljáróban néhány mondat az őt jellemző véleményből: "Karnagyi képességei igen kiválóak. Vezetése alatt a Luthetránia országos nevet szerzett magának. Különösen a Bach művek interpretálásában szakember Weltler. Szinte európai nívón adatja elő a János-passiót vagy a H-moll misét... Jó viszonyban van az egyházi felsőbbséggel. Dezsérynek is jó barátja, még ma is kapcsolatban van vele. Káldy püspökkel is jó a kapcsolata, annál is inkább, mert Káldy püspök nagyon sokra értékeli Weltler munkáját s az egyház renoméja érdekében is fontosnak tartja... Politikai álláspontja általában haladó. Nagyon jó barátai vannak a párttagok között is... Úgy tudom, hogy az ellenforradalom napjaiban lakásán rejtegette egyik párttag barátját, akivel azóta is állandó kapcsolatban és barátságban van...? S ahol a mentő szándék talán legjobban megfogalmazódik: "...művész egyéniség, hangulati alapján ítél, s így nem lehet egyes kijelentéseit úgy venni, hogy azok jellemeznék egyéniségét.?
Köztudott volt Weltler Jenő és Ordass Lajos jó kapcsolata. Keken András ennek említését is mentőövként is említi: "Ordass Lajossal még zeneakadémiai hallgató kora óta baráti viszonyban van. Ordass akkor s.lelkész volt Budapesten. Ordass egyházpolitikai magatartásában Weltlernek nem volt szerepe, általában nem szól bele egyházpolitikai kérdésekbe.?
A jelentés megírásának hátterében is ez a kapcsolat volt. Magyarországon járt egy bizonyos Jänicke nevű ev. püspök, aki találkozott Weltler Jenővel is és elment Ordass püspökhöz is. Keken András azt az utasítást kapta, hogy Weltler Jenőtől tudja meg ennek a találkozásnak a körülményeit. Jänicke püspök a Lutherániának is hozott kottákat. A jelentés szerint Weltler Jenő a Gellért szállóban találkozott vele, aki a kottákat átadta, majd "megkérte, hogy tegye lehetővé a találkozást Ordass Lajossal. Weltler nem vállalta ezt a közvetítést. Azt mondta Jänickének, hogy forduljon ebben az ügyben az egyházi szervekhez.?
A jelentés ebben az esetben sem volt kielégítő, ami annak értékeléséből egyértelműen kiderül: ""Virág" fn. ügynök jelentése "Szamosi" fn.ügynök jelentésével megegyezik. Eltérés azonban az, hogy Weltler nem közvetített Ordass és Jänicke között. Valószínű, hogy Weltler elhallgatta illetve nem tett ügynökünknek említést arról, hogy valamilyen szerepe lett volna a találkozó létrejöttében. De az is lehet, hogy "Virág" fn. ügynök hallgatta el valamilyen októl eredően - félelemből. Feltehető, hogy ügynökünk ebben a kérdésben nem őszinte hozzánk.
Intézkedés: "Szamosi" fn. ügynökkel részletesen leíratjuk Weltler szerepét Jänicke és Ordass közötti kapcsolat létrejöttében. Ezután "Virág" fn. ügynököt felelősségre vonjuk.?
Ez a kilátásba helyezett felelősségre vonás az utolsó, ami jelenleg tudható Keken András és a hálózat kapcsolatáról. Számomra ez szimbolikus is, benne az elmondottak alapján visszamenőleges értékelést is látok. A vele kapcsolatban az első jelentésre írt rendőrségi kezdeti remény, hogy megfelelő tartás mellett jó ügynök lesz belőle, mégsem teljesült. Hogy nem lett az, arra nem csupán a jelentéseivel kapcsolatban többször kifejezett elégedetlenség és a felelősségre vonás kilátásba helyezése utal. 1966. október 12-én a BM. III/III-as csoportja egy belső jelentést készített: "Jelentés a protestáns egyházakon belül elhelyezkedő illegális erők harcáról, irányáról, hatásáról és további feladataink.? Ebben elismerést kap néhány jól dolgozó ügynök is, akik az ellenséges tevékenységről operatív értékkel bíró anyagot adnak, közöttük van "Szamosi" is. A "Virág" f.nevű ügynök azok között szerepel, akik bár "az ellenséges elemek bizalmát élvezik, nem végeznek kielégítő munkát. Ezért ellenőrzésüket megszerveztük és ennek alapján aktivizálásukra intézkedéseket teszünk.?(19)
Ez a belügyminisztériumi belső jelentés három évvel későbbi, mint Keken András utolsó jelentése. Benne megfogalmazódik a vele kapcsolatos elégedetlenségen túl talán egy kölcsönös, lassú elszakadás elismerése is. Ugyan még kilátásba helyezik az aktivizálásával kapcsolatos intézkedéseket, de az is lehet, hogy ez csupán a tartótisztek felelősségét akarta elhárítani vagy csökkenteni feljebbvalóik előtt.
Befejező megjegyzések
1. Csak a dokumentumok igazolhatnak valakit. Manapság sokszor elhangzik az önmentő mondat: én nem ártottam senkinek. De felmentés csak az alapján adható, ha ez bizonyítást nyer. Nem lehet cél a jelentéseket tevők közötti különbségek összemosása. Keken Andrásnál számomra bebizonyosodott életének ebben az eddig nem ismert keresztmetszetében is, hogy hite és élete még a jelentéseiben is egy.
2. Lehetnek továbbra is, akik elítélik ezt az együttműködést, hiszen voltak olyanok is, akik ezt megtagadták. De akkor ne adjunk felmentést Reményik Sándornak sem, aki az erdélyi kisebbségi sors sok megalkuvása között írta 1935-ben: "Minden percünk kínzó kiegyezés: Ahogy lehet...? Ez a kor szinte mindenki számára a kínzó kiegyezések kora is volt. A kérdés, hogy a kiegyezések ellenére is vállalni tudjuk-e önmagunkat ebben a korban, s amit nem: megvalljuk-e, s kérjük-e rá egymás, és mindenek előtt az Úristen bocsánatát.
3. Keken András ügynöki múltja nem ad általános felmentést. Nem igaz, hogy minden tiszta volt a lezárt múlt egyházi közéletében. De milyen jó, hogy van erre is példa. Diogenész írja: a nap besüt a legmocskosabb sarkokba is, mégsem lesz piszkos. Keken Andrást is a mocsokba rántotta a kor. Számomra tiszta maradt. S elfogadom erről a követendő magatartásnak azt a mércéjét, ahogyan azt Dóka Zoltánnak fogalmazta meg: "Terrorhelyzetben szólhatsz, írhatsz bármit önmagad vagy mások megmentésére. Csak két esetben nem ment fel a lelkiismereted: ha a terrorból hasznot húztál, vagy ha bárkinek árulója lettél.?(20)
4. A végső kérdés: Az elmondottak után megváltozik-e a kép Keken Andrással kapcsolatban? Azt hiszem, a legtöbbünkben nem. Legfeljebb annyiban, hogy ezek után rá is már több sajnálattal és együttérzéssel is gondolunk.
Jegyzetek
(*) A Bp.-Deák téri gyülekezet képviselő-testülete előtt 2005. április 4-én elhangzott előadás szerkesztett változata.(1) Dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő jelentésének részlete a Déli Egyházkerület 1994. november 11-ei közgyűlésén: "Végül szólnom kell még egy ügyről. Egy évvel ezelőtt határozta el az egyházkerület presbitériuma, hogy kollektíven kéri és vállalja az ún. átvilágítást, a múltjával kapcsolatos vizsgálatot. Az ezzel foglalkozó állami bizottság a napokban kezdte el tevékenységét. Nem tudom, foglalkozni fognak-e egyházi személyekkel, ha azok maguk kérik az átvilágítást, csak jelezni szeretném, hogy az ügyet nem felejtettük el, s nem próbálunk meg időhúzással kibújni alóla.?
Dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő jelentésének részlete a Déli Egyházkerület Presbitériumának 1995. április 28-ai ülésén: "Jogi, de más természetű ügy az ún. átvilágítás. Még 1993-ban határozta el az egyházkerület presbitériuma, hogy kollektíven vállalja és kéri az ún. átvilágítást, a múltjával kapcsolatos vizsgálatot. A parlament által elfogadott törvényben benne volt az, hogy bizonyos körben egyházi személyek és testületek is kérhetik átvilágításukat, még ha az nem is kötelező számukra. Dr. Boros Péter, az egyházkerület nemrég megválasztott ügyésze járt el az ügyben. Amint a mellékelt feljegyzésből kiderül, az alkotmánybíróság az erre vonatkozó paragrafust alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette. Jelenleg az egyházi személyek nem is kérhetik az átvilágítást. Ugyanakkor az alkotmánybíróság javasolta az átvilágítandók körének újraszabályozását, ebbe belevonandónak javasolva bizonyos egyházi tisztségek betöltőit is. Amíg ez a törvénymódosítás meg nem szüöletik, ebben az ügyben nem léphetünk, ami valószínűleg azt jelenti, hogy erre a poresbitériumra az átvilágítás már nem is történhetik meg.?
(2) A férjére vonatkozó iratokat a Történeti Hivatal dr. Keken Andrásnénak anonimizálva küldte meg, felismerhetetlenné téve a más személy azonosítására alkalmas adatokat, míg egy kutató számára ezek is hozzáférhetők. Másrészt Mirák Katalin által néhány olyan iratot is megismerhettem, amelyek hiányoztak a Keken Andrásnénak megküldött anyagból.
(3) A nevek, a feljelentés jellege, stílusa azt valószínűsíti, hogy a feljelentés az Államvédelmi Osztályon belül született. Készítői még azzal sem voltak tisztában, hogy az "egyházfi? kifejezés nem az egyház tagjait jelöli.
(4) Fabiny Tamás: Keken András életregénye, 158.
(5) Fabiny Tamás: Keken András életregénye, 159.
(6) Fabiny Tamás: Keken András életregénye, 169.
(7) Fabiny Tamás: Keken András életregénye, 193.
(8) Fabiny Tamás: Keken András életregénye, 274.
(9) Dóka Zoltán: 25 éve halt meg Keken András. Keresztyén Igazság, Új folyam 42. szám, 1999. nyár, 28.
(10) 1950. AU. 32211/1. és 1660/1950. ÁVH ikt. sz.
(11) Személyi dosszié szám: 10-31396/1952. Név: Kekken (sic!) András. Megnyitva: 1952. I. 24. Szigorúan titkos!
(12) Fabiny Tamás: Keken András életregénye, 173.
(13) Szerv: BM. Osztály: III/III. Objektum dosszié szám: 10-10734. Az objektum megnevezése: Evangélikus egyházi reakció. Szigorúan titkos!
(14) Ebben az időszakban Baji László r.szds. vette a többi evangélikus ügynök jelentéseit is. Később az Állami Egyházügyi Hivatal munkatársa lett. Számomra beszédes jele ez a BM és az ÁEH szoros egységének, ami számos dokumentummal is igazolható. Egy "Pécsi? fedőnevű jelentés 1958. november 10-i dátummal javaslatot tesz "azoknak a személyeknek az ügyében, akik az ellenforradalom alatt és után kompromittáltatták magukat?. Az iraton Baji László megjegyzése: "A fenti javaslatokat az Egyházügyi Hivatallal fogja megbeszélni és annak eredménye képpen döntenek a végrehajtás módjáról.? 1960. XI. 10-i dátummal "Szamosi László? jelentette: "November 6-án a Deák-téren Keken prédikált rekordközönség előtt. Elterjedt a híre, hogy valami baj van Kekennel, a rendőrség is betiltotta az estére hirdetett hangversenyt s egy héttel elhalasztották, még Óbudáról s máshonnan is eljöttek az öreg reakciósok a vészjelzésre. Keken finoman, de érthetően válaszolt Káldynak október 30-án mondott prédikációjára, amikor Káldy a Deák téri szószék hibáiról szólt. Keken azt mondta, hogy az egyházban nem lehet ma sem inkviziciós módszerekkel uralkodnia senkinek, a lelkiismeret szabadságát hangsúlyozta, amikor jogában áll más nézeten lennie az egyiknek, mint a másiknak, tiltakozott a rabszolga engedelmesség ellen és az egyházi hatalmaskodás ellen. Ezt finom mondatokban fejtette ki, de az értelme kb. ez volt.? Lovász Imre r.szds. is az Egyházügyi Hivatalt szólította fel az intézkedésre: "Az ÁEH. keresztül Keken Andrást figyelmeztetik, mert viselkedése az egyházon belüli reakciót bátorítja.?
(15) E = elvtárs. A megszólítás rövidítése gyakori az iratokon.
(16) Dóka Zoltán: A lángot vivő katona. Keresztyén Igazság, Új folyam 23. szám, 1994. ősz.
(17) Adta: "Szamosi?. Vette: Lovász Imre r.szds. 1961. IX. 2.
(18) Adta: "Szamosi?. Vette: Lovász Imre r.szds. 1961. VI. 7.
(19) Majsai Tamás: Ügynökök az egyházakban - II. rész. Magyar Narancs, 2005. március 10.
(20) Dóka Zoltán beszélgetése ifj. Zászkaliczky Pállal. In: Nem voltam egyedül, II. kötet, 122.
Megjelent a Keresztyén Igazság 66. számában (2005. nyár) 30-40.o. és a 67. számában (2005. ősz) 38-44.o.