Boleratzky Lóránd: 
Mi az igazság Túróczy Zoltán püspök rehabilitációja körül? (1996. június)

Közismert tény, hogy Túróczy Zoltánnak 1939. május 16-án a tiszai egyházkerület püspökévé történt beiktatásától kezdve három ízben szűnt meg a püspöki tisztsége, mégpedig mindhárom esetben törvénytelen intézkedés, illetve ítélet következtében.

Az első esetben Túróczy Zoltán püspököt a nyíregyházi népbíróság 1945. június 25-én B. 75/6/1945. számú ítéletével háborús bűntett miatt 10 évi fegyházra, állásvesztésre és politikai jogainak ugyanilyen tartamú felfüggesztésére ítélte.(1)

Bár az ítélet nem emelkedett jogerőre, azonban a püspök 1945. máj. 22-től 1945. jún. 9-ig és 1945. június 25-től 1946. márc. 1-jéig letartóztatásban volt.

A nyolcoldalas ítélet indokolása szerint Túróczy Zoltán a fenti bűncselekményt azzal valósította meg, hogy az egyházkerület közgyűlésén tett püspöki jelentéseiben, a protestáns diákszövetség előadásain, a püspöki pásztorlevelekben és a társadalmi egyesületek által rendezett előadásokon, mintegy 12 alkalommal a háború fokozottabb mértékben történő folytatása érdekében a közfelfogást jelentős mértékben befolyásoló nyilatkozatot tett.

A püspök védekezésében arra hivatkozott, hogy egyházát féltő magatartása a kommunista veszedelemmel kapcsolatban főleg a finn tájékoztatás alapján alakult ki benne, egyébként az újságok eltorzították előadásait, kijelentései szűk körben hangzottak el és nem befolyásolhatták a háború továbbfolytatását. Az ügyészség is öt év alatt elmondott mintegy 1250 beszédéből is mindössze 12-őt kifogásolt. "Számomra mindig az volt a kötelesség, amit Isten parancsának láttam, Isten parancsát pedig nem szubjektív érzelmekben, hanem az objektív tények által elém adott kérdésekben véltem felismerhetőnek. Ezért maradtam helyemen, amikor menekültek."(2)

Felmerült közben Túróczy Zoltán lemondásának a lehetősége is, melynek ellenében hajlandók lettek volna az állami szervek szabadlábra helyezni. A püspöki konferencia azt tanácsolta ebben az ügyben, hogy ne mondjon le, mert ez nem látszik az egyház érdekében állónak, neki magának kell a végső döntést meghozni.(3)

A pertörlés érdekében az egyház vezetősége és Zsedényi Béla is folyamatosan eljárt, a köztársasági elnök végül is 1948. május 29-én kegyelmi úton megszüntette az eljárást.

Így az ügy véglegesen lezárult, hiszen terhére jogerőre emelkedett marasztaló ítélet nem született. Abból a körülményből, hogy az egyházi külön fegyelmi bíróság 1948. aug. 30-án visszautasította a maga ellen kért fegyelmi eljárást, arra lehet következtetni, hogy a püspök magatartásában bűnösségre utaló körülményt nem látott fennforogni.

Közismert tény, hogy 1952 februárjában az Egyházügyi Hivatal az egyházkerületek számának csökkentését követő zsinati határozat után Túróczy Zoltánt lemondásra szólította fel,(4) minthogy őt megbízhatatlannak és működését a demokráciára nézve károsnak ítélte és egyben tartózkodási helyét is kijelölte azzal, hogy korábbi győri lelkészi állását sem foglalhatja el.

Az Egyházegyetem Tanácsa 1956. december 11. napján tartott ülésén megállapította, hogy lemondása kényszer hatása alatt történt, így azt érvénytelennek nyilvánította, egyúttal mentesítette őt a hátrányos jogkövetkezmények alól.

Ezt követően - miután az északi egyházkerület püspökévé megválasztották -, 1957. február 6-án került sor beiktatására, minthogy Vető Lajos 1956. november 1-jén püspöki tisztéről lemondott, tekintettel arra, hogy "a démonikus erők uralma népünk és egyházunk felett a napokban szemmel láthatóan megszűnt".(5)

Túróczy Zoltán végleges, harmadszori félreállítására alig egy év múlva, 1957. december 9-én került sor, oly módon, hogy az Elnöki Tanács az 1957. évi 22. tvr-re hivatkozással nem ismerte el Vető Lajos lemondását és ennek kapcsán az Északi Egyházkerület Presbitériuma határozatában kimondta, hogy az egyházkerület püspökének továbbra is Vető Lajost tekinti. A presbitérium azonban megállapította, hogy a tvr. "sajnálatos ellentmondásban van az ugyancsak, állami jóváhagyással bíró egyházi törvényekkel", ennél tovább nem ment és nem utasította vissza az államhatalomnak az egyház belügyeibe történt beavatkozását. Túróczy Zoltán Mihályfi Ernőhöz írt levelében megállapította, hogy "ezt az intézkedést súlyos egyházi sérelemnek tekintem. Épp ezért bármennyire is tisztelettel meghajlok a törvény előtt, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy én magamat továbbra is az Északi Egyházkerületnek az állam előzetes jóváhagyásával az egyház törvényei szerint szabadon megválasztott s állami asszisztenciával beiktatott püspökének tekintem. A törvényerejű rendelet hatalmával szembe nem helyezkedem, ellene nem lázítok s jogfenntartással ma elhagyom a püspöki hivatalt."

A félreállítás állami receptje ugyanaz volt, mint később Ordass Lajosnál: az államhatalom kényszer hatása alatt történtnek mondta ki az előd, jelen esetben Vető Lajos lemondását, holott a lemondás jogi szempontból teljesen aggálytalannak tekinthető, vagyis érvényes volt. De az Északi Egyházkerület Presbitériuma ez előtt szemet hunyt és hivatalába törvénytelenül visszahelyezett olyan valakit, aki már megszűnt püspök lenni lemondása következtében, ahol semmiféle erőszak nem volt megállapítható. Erre maga a szöveg terjedelme és tartalma a legfőbb támpont.

A Túróczy Zoltánról szóló 1993-ban tartott megemlékezés kapcsán Fabiny Tibor utalt arra, hogy az Országos Egyházi Bíróság 1990-ben megállapította, hogy az államhatalom intézkedése törvénysértő volt. Ha valóban történt is ilyen megállapítás - melynek egyelőre nem sikerült a nyomára bukkanni a levéltárban - az legfeljebb "kollektív" megállapításnak tekinthető és csak az állami törvénysértésre utalt.

Úgy gondolom, hogy akkor lenne teljesértékű Túróczy Zoltán jogi rehabilitációja, ha "az 1938 és 1990 között törvénysértően alkalmazott joghátrányok semmissé nyilvánításáról" szóló törvény alapján az Északi Egyházkerület Bírósága megállapítaná, hogy az Egyházkerület Tanácsának 1957. évi december hó 19. napján kelt határozata törvénysértő volt, azt helyezze hatályon kívül és állapítsa meg, hogy Túróczy Zoltán haláláig, azaz 1971. nov. 22-ig az egyházkerület törvényes püspöke volt, ellentétben Vető Lajossal, aki állami beavatkozás eredményeképpen törvénytelenül került vissza a püspöki tisztségbe.

Jegyzetek:

1. Bernáth Zoltán: Justitia tudathasadása. Budapest, 1993. tévesen utal a halálbüntetésre a 77. lapon és a tárgyaló bíróra is (Varga János helyesen).
2. Túróczy Zoltán 1945. május 30-i nyilatkozata.
3. Ordass Lajos: Önéletrajzi írások (szerkesztette: Szépfalusi István. Bern, 1985. I. k., 181, 310.l.).
4. Fabiny Tibor: Túróczy Zoltán püspök emlékezete. - Lelkipásztor 1993/12. 446.l.
5. Ordass Lajos: Önéletrajzi írások. II. k. Bern, 1987. 573-574. közli Vető Lajos lemondó levelének szövegét.
6. Uo. 446.l.

Megjelent a Keresztyén Igazság 30. számában (1996. nyár)

Vissza