Elemzés vagy értékelés? Hány évnek kell eltelnie ahhoz, hogy átléphessük a határt egy történelmi eseményre gondolva? Mikor jön el az az idő, amikor már megengedheti magának az elemző, hogy értékeljen? Nyilván nem ilyen éles a határ a két attitűd között. Amikor még sok a feltáratlan tény és adat, akkor még inkább a kutatóé, a kérdezőé a fontosabb szerep. Amikor pedig elérkezik egy olyan állapot, hogy egy eseményről minden lényegeset tudunk (persze, ez csak elméletben létező állapot), akkor már szabad beszélni annak jelentőségéről, a történelem folyásában betöltött szerepéről és súlyáról.
Amikor felkérést kaptam, hogy a Testvéri szó(1) születésének 20. évfordulójára írjak, először megkísértett az értékelés gondolata. Szépen és hosszan lehetett volna arról írni, hogy milyen nagy jelentőségű iratról van szó, hogy milyen büszkék lehetünk evangélikus egyházunkra, hogy a rendszerváltozás előtt négy, a szovjetek kivonulása előtt öt évvel volt 19 bátor ember(2), aki lényegi változásokat mert követelni, hogy egyházunk példát mutatott a társadalomnak, hogy egyházunkban volt egy értelmiségi kör, akik megpróbáltak szabadon gondolkodni, stb. Rá kell mutatni arra, hol helyezkedik el ez a levél a reformiratok sorában(3), milyen gyökerei fedezhetők fel, és milyen folytatása volt. A hatásainak számbavétele irányából is megközelíthető az értékelés, megpróbálva megtalálni azokat az eredményeket, amelynek első nyilvános felvetése ebben a nyílt levélben található. Egy ilyen tanulmányra szükség is van, talán újabb 20 év múlva el is érkezik megírásának ideje.
Most azonban figyelmünk fókuszát a távolabbi horizontról inkább közelebbre, a fellelt adatokra és dokumentumokra fordítsuk. Mivel a Testvéri szó születésének körülményeiről, a csoport szervezéséről csak a részvevők szólhatnak hitelesen(4), a történetnek ezt az időszakát nem érintem. Kövessük tehát az eseményeket - amennyire erre lehetőség van - időrendben.
1986 márciusában 19-en (10 lelkész és 9 világi egyháztag) aláírták azt az iratot, amelyet közel fél éven keresztül fogalmaztak, készítettek elő. Címzettje az evangélikus egyház minden tagja. A nyílt levelet aláírások nélkül terjesztették abból a megfontolásból, nehogy személyi ellentétek terheljék meg a tartalom megítélését. Első lépésként azonban két aláíró, dr. Frenkl Róbert és Rőzse István április 9-én felkeresték dr. Nagy Gyulát, az Északi Egyházkerület akkori püspökét, és átadták az irat aláírásokkal ellátott példányát.
A csoport nyílt színrelépést egy bő hónapos csend követi. Hogy mi mindent történt ebben az időben, arra még következtetni sem tudunk egyelőre, bizonyos azonban, hogy léteznek még ismeretlen dokumentumok, amelyek felfedik majd az ekkor történteket.
Az áprilisban már beteg Káldy Zoltánt Sólyom Károly paksi esperes helyettesíti, az egyház vezetését gyakorlatilag Nagy Gyula látja el egyedül. Hogy őt hogyan érintette az irat, arról jól árulkodik, hogy egy később született írásában ?testvérietlen 'Testvéri szót'? emleget, és úgy véli, hogy ?a lelkészek döntő nagy többsége elutasítja a 'Testvéri szó' testvérietlen gyanúsításait, vádjait, főleg az időpontját?.(5)
Május közepén aztán mintegy varázsütésre, felgyorsulnak az események. Nagy Gyula vezércikket ír egyházi hetilapunk pünkösdi számába, amely konkrét utalás nélkül ugyan, de egyértelmű üzenet: ?Ne akarja és nem is tudja senki 'kézbevenni' az egyház megújítását. ... A Krisztus-hitből azóta is szeretet - nem vádaskodás, elkülönülés vagy szembeállás - születik. ... Ha valaki csak rosszat és hiányt lát, csak válságról tud beszélni, amikor Isten Lelke olyan gazdag termést adott egyházunk életében, az mélyen hálátlan Isten iránt. ... Pünkösd nem azokat igazolja ..., akik csak ítélni, bírói székbe ülni akarnak, de nem hálásak a sok jóért egyházunk mai életében, és nem készek végezni a maguk szolgálatát, a maguk helyén.?(6) Ezeket a sorokat persze csak az érti igazán, aki ismeri a Testvéri szót. Akik pedig még nem olvasták, azok számára elindul a ?hivatalos és helyes? értelmezési propaganda.
Május 16-ára Budapestre országos esperesi értekezletet hívtak össze, amelynek leglényegesebb napirendi pontja az Egyházunk belső helyzete címet viselte, előadója Nagy Gyula volt.(7) Értékelését az emlékeztető készítője, Tóth-Szöllős Mihály így foglalta össze:
?Két szilárd pont van, amiből semmiféle beszélgetésben nem engedhetünk. Ezek az alapjai minden beszélgetésnek:1./ A diakóniai teológiáról, mint alapról nem vitatkozunk. Az egyházban tiszta tanítás kell! A gyakorlati megvalósítás mikéntjéről lehet beszélgetni.
2./ Nem lehet kérdéses az egyház útja a mai magyar társadalomban. Az egyház és az állam mai viszonyát nem engedjük megrontani. Az utat nem veszélyeztethetjük. Gettó-egyházat nem akarunk. Isten előtt állva felelősen végezzük közéleti szolgálatunkat is!
Mindenképpen elutasítjuk az egyházszakadást, ellenzéki társulásokat és csoportosulásokat. Hajlandók vagyunk beszélgetni, de nem előzetes feltételekkel. A beszélgetésnek természetes módja, hogy az irat terjesztése leáll és az aláírókkal készek vagyunk beszélni.?(8)
Érdemes néhány felszólalást is idézni:
?Sólyom Károly: Ne felejtsük el az 1948-as egyezményt! Az 1966-os Egyházi Törvényt és annak Ünnepélyes Nyilatkozatát. Esküt tettünk rá? ...Keveházi László: Exponáltnak érzi magát, mert egyházmegyéjéből többen vannak az aláírók közül - ezt ők maguk fedték fel! Beszélgetni kell!
Bárány Gyula: Oda jutunk, hogy a szabadság szabadossággá lesz. Nem söpörjük le az asztalról, beszélgetni kell. A szekularizációnak az ateizmussal való kapcsolása teljesen félreérthető. ...
Szabó Gyula: Az irat legnagyobb bűne az időzítése. Testvérietlenséggel szemben mi nagyon 'evangéliumi módon' válaszolunk. Úgy érzem, azért írták, mert nem ők vezetnek.
Szebik Imre: Vannak, ahol a lelkészek a társadalomhoz jól viszonyulnak, jó kapcsolatot tartanak. Az irat mögött sértődöttség is áll. Inkább naivak, mint ellenségek. Szükségünk van belső önkritikára, őszintén, testvériesen beszélgessünk egymással.
Szirmai Zoltán is a beszélgetés fontosságára teszi a hangsúlyt, de ez a beszélgetés nagyon nehéz lesz. Vannak, akikkel nem lehet beszélgetni. Kimondanak nagy tételeket, de mit kellene kezdeni vele? Vannak keserű emberek, de saját keserűségüket ne vetítsék az egyház egészére.?(9)
És végül a határozatok:
?1./ Sem a diakóniai teológiáról, sem mai utunk kérdéséről a társadalom, népünk és hazánk vonatkozásában nem vagyunk hajlandók vitázni. Erről az alapról tárgyalunk.2./ Bár az időpont nem jó, de beszélgetünk. Egyesekkel a teológiai vagy gyakorlati kérdésekről. A szembenállás azonban nem párbeszéd!
3./ Az értekezlet Káldy püspök mellett nyilatkozik és érte imádkozik ebben a helyzetben is.
4./ A párbeszéd feltétele: leállítani az irat terjesztését.
Fentieket az értekezlet megszavazta egyhangúlag és azt is, hogy ezt az ismertetést a LMK ülése elé viszik az esperesek.?(10)
Mi tehát az egyházvezetés szerint a követendő módszer a Testvéri szóval, illetve az aláírókkal szemben? Meg kell próbálni megosztani a csoportot úgy, hogy csak egyesekkel tárgyalnak. Akadályozni kell az irat terjedését. A kommunikációban hangsúlyozni kell a személyi kérdéseket (sértettség, Káldy betegségére időzített megjelenés) a tartalmi értékelés hátrányára. Az irat leglényegesebb mondanivalója, a diakóniai teológia kizárólagosságának megkérdőjelezése azonban nem lehet a tárgyalások témája. A többi, szintén nem lényegtelen, de az egyházvezetésnek kevésbé fájó felvetésről pedig azt kell hirdetni, hogy az már az ő programjuknak is szerves része. Tökéletes, már-már politikusokat is megszégyenítő stratégia az irat mondanivalójának kilúgozására.
Az egyházmegyei lelkészi közösségek sorra napirendjükre vették az irat tárgyalását. Általánosnak mondható, hogy a május-júniusban megtartott értekezleteken jelenlévők nagy része még nem olvasta az iratot, hanem az ülésen olvasták csak fel. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint a felszólalások többségéből értetlenség, elutasítás tapasztalható. Ezek közül is érdemes néhányat idézni. ?Sikos Lajos: A veszprémi egyházmegye lelkészi kara döntött és egyöntetűen elutasította a zavart keltő próbálkozást. ... Időzített támadás volt ez, hiszen egyidejűleg az esztergomi érseket is megtámadták. Igen gyanús, hogy a magyar államrendszer ellen is dolgoznak.?(11) ?Deme Zoltán: Ha esetleg 'pusztul az egyház', én nem a felvetett kérdésekben látom az okát. A levélben hatalmi kérdés felvetését látom, amit elutasítok. Lászlóné Házi Magdolna: Ha egyházunk vezetősége nem így vezetett volna az elmúlt évtizedben, lenne egyáltalán kinek levelet írni??(12) ?Az Esperes [Bárány Gyula] ismertette a 'Testvéri szó' című beadványt és rámutatott annak hibáira. ... Az evangélium félreismerése az, hogy a világi dolgokban is csak az evangélium adhat egyedül eligazodást.?(13) ?A tegnapi - Borsod-Hevesiekkel közös - tokaji LMK ülésünkön nekem jutott - nem véletlenül - a 'Testvéri (-etlen) szó' ismertetése és a budapesti jegyzeteim alapján megejtett kommentálása. Megítélésem szerint 'szerencsés' volt, amennyire az efféle az lehet. Jó hangulatú gyűlés befejező része volt az ügy. Megnyugvással jelenthetem Püspök Úrnak, hogy a két egyházmegye jelenleg még 'fertőzéstől' mentes! Teljes egyhangúsággal osztották egyetértésüket az Országos Esperesi Értekezlet többségének véleményével. ... A két lelkészcsapat sértőnek tartja, hogy gyülekezeteinkben olyat hiányolnak és követelnek, amit bizony a többség lankadatlanul szívügyének tart. Ezt észlelni nem volt rossz! Ugyancsak jól érzékelték a bomba időzítését is!?(14)
Felbukkan itt-ott azért néhány támogató vagy legalábbis nem elutasító hozzászólás is: ?Szeverényi János: Én most magamról gondolkodom. Isten óvjon minket attól, hogy a felvetett kérdések ne indítsanak minket bűnbánatra. Érzésem szerint volt itt feszültség is. Nagy higgadtságra van szükség ahhoz, hogy ismeretlen emberekről ne ex katedra nyilatkozzunk. Mert elképzelhető, hogy az írók között is vannak olyanok, akik nem látják tisztán a dolgokat.?(15) ?Bolla Árpád: ... Az iratról beszélgetni kell, mert én úgy látom, hogy nagy baj van az egyházunkban, ezért változást kell végrehajtanunk. Hívjuk meg az aláírókat akár az LMK-ra is, és beszélgessünk velük. A testvéri kezet meg kell fogni. Nagyon papos egyház lettünk.?(16) ?Roszik Gábor: mi lenne, ha bizalommal és jóindulattal úgy tekintenénk a levél íróira, hogy felelősséggel szóltak?! A levél tartalmát illetően több mindennel egyetértek. Véleményem szerint nem országos szinten, hanem LMK-szinten, testvéri légkörben kellene beszélgetni. Javaslom, hogy a Testvéri szó jelenjen meg a Lelkipásztorban.?(17)
A Testvéri szó utóéletét, hatását és az egyház vezetőinek a felvetett kérdésekhez, valamint az aláírókhoz való viszonyulását vizsgáljuk meg négy szempont mentén.
Az aláírókkal szemben - mint fent már említettük - az egyik leglényegesebb elvárás az volt, hogy állítsák le az irat terjesztését. Nagyon megfontolt stratégiára vall az aláírók részéről az, ami az LMK-jegyzőkönyvekből kiderül, hogy a lelkészek jelentős része az aláírást követő két hónap múlva sem ismerte még az egyház minden tagjához címzett nyílt levelet. A legnagyobb felháborodást és sértődést a Testvéri szó nyugatra kerülése okozta. Ezt Nagy Gyula is erősen nehezményezte: ?A legutóbbi hetek során a Nyugat egyes egyházi és világi sajtóorgánumaiban és rádióadásokban is (Szabad Európa, stb.) szélesedően teret kapott az ú.n. 'Testvéri szó' és a vele kapcsolatos híresztelések 'bizalmi válságról' vagy általában 'válságról' a Magyarországi Evangélikus Egyház vezetői és a 'vezetettek', köztük lelkészek és világiak között. Ebben a svájci EPD, a nyugatnémet epd és skandináv egyházi sajtószolgálatok, továbbá a Keston College ismert köre jártak elől. Legutóbb az észak-amerikai 'Erős Vár' c. egyházi lap közölte szenzációs tálalásban, rosszindulatú kommentárral és a Fasori Gimnázium ügyével is összekapcsolva ezt a testvérietlen 'Testvéri szót'.?(18) Valóban, az USA-ban megjelenő Erős Vár közölte az iratot.(19) A felháborodás erősségét érzékelteti, hogy a már idézett Pro memoria feljegyzéssel egyazon napon Nagy Gyula levelet írt Cleveland-be, a lap szerkesztőségének. Az írás általános dicsérete a hazai egyházi helyzetnek és erős támadás a nyugaton élők kritikai magatartása ellen, oly módon, hogy saját véleményét a hazai közvélemény hangjának minősíti. A közel kétoldalas írásból - terjedelmi okok miatt - csak néhány szemelvényt idézek: ?Megdöbbenéssel és mély szomorúsággal olvastuk itthon az 'Erős Vár' most érkezett júniusi számát, amely egyoldalú információk alapján, a hazai egyház felelős vezetőit meg sem kérdezve ismerteti - hidegháborús hangvétellel - néhány hazai lelkész és gyülekezeti presbiter ú.n. 'Testvéri szavát'. ... Maga az irat nagy részében senki által nem vitatott és közösen vallott teológiai tételeket sorol föl, együtt egy sor olyan 'követeléssel', amelyek legnagyobb részét éppen a kritizált egyházi vezetőség vette föl programjába és fáradozik megvalósításukon. ... A Magyarországi Evangélikus Egyház vezetői ... a leghatározottabban elítélik azok ismételt, konfrontációs próbálkozásait, akik ezt már két évvel ezelőtt is megtették a világgyűlés előtt és alatt, s akik most Káldy Zoltán püspök, a LVSZ elnöke betegségét akarják újra felhasználni külföldön, de itthon is egyházunk hitelének, becsületének rontására, mások által megbecsült teológiai munkájának és egyházi életének diszkreditálására.?(20) Az USA-ban élő magyar evangélikus testvérek természetesen másként értelmezik a sajtószabadság kérdését. Másként látják a hazaiak helyzetét, és a püspöki szolgálatból eredő kötelezettségeket is. ?Úgy látszik, hogy az óhazai egyház szemszögéből mi itt csak azt tehetjük - hasonlóan az otthoni szolgatársakhoz, hittestvérekhez -, ami az egyházvezetés kifejezett tetszésére van. ... Mint ismeretes, mi itt más politikai rendben és más egyházi szervezetben, tehát más felelősségi keretben élünk. Ez is adottság. Ezért Püspök úr nem vetheti szemünkre, hogy az 'Erős Vár' az Önök megkérdezés nélkül közöl ilyen vagy olyan hírt. Először is, Önök nem egyházi hatóságaink. Másodszor, minket hozzászoktattak, hogy nekünk nem kell megkérdezni espereseinket, püspökeinket, hogy mit szabad vagy nem szabad publikálni, mihez és hogyan szabad hozzászólni, anélkül, hogy ezért hátrányunk keletkeznék. ... Természetesen rendkívül érdekfeszítő volna a 'Testvéri szót' az Evangélikus Életben olvasni. Úgy látszik, az óhazai ev. egyház Csernobilja ez; igaz, az ottani eseményeket csak két napig titkolták. ... Alig értjük az imádságra vonatkozó kérdését, hogy mi miért imádkozunk a 'Testvéri szó' szerzőiért. Talán Püspök úr nem imádkozik értük, mikor Önnek éppen mint püspöknek, a pásztorok pásztorának volna kötelessége, hogy ezeket a testvéreinket, akik oly súlyos kérdésekben álltak az egyház nyilvánossága elé, imádságban hordozza és hordoztassa és azért imádkozzék, hogy őket kellőleg meg is értse? Mert a mi imádságunkban ez a vonatkozás is érvényesül. Hosszabban már nem érdemes írni, legfeljebb még csak kérését illetően, hogy adjunk helyet 'a hazai egyház vezetősége és közvéleménye hangjának is'. Ilyen óhajnak készséggel adtunk eddig is és adunk ezután is helyet, ti., mind az egyház vezetősége, mind az egyház közvéleménye hangjának. Engedje meg meggyőződésünket, hogy a kettő nem szükségszerűen azonos!?(21)
A Budapesten megjelenő IDL az 1986. évi 6. számában hírt adott a Testvéri szóról. Nagy Gyula ezt is nehezményezte, és választ közöltetett ebben a lapban is. A belső élet dicsérete és a kritika elutasítása mellett itt egy új motívumot is felfedezhetünk nála. Ez talán a kifelé mutatott békülékeny arc? ?Az őszinte párbeszéd mindig szükséges és gyümölcsöző, mivel senki - egyetlen egyház sem - tökéletes. A türelmesen folytatott dialógus bizonyosan tovább oldja majd a Nyugat és a Kelet egyházai között még a 'hidegháború' idejéből fennmaradt görcsöket. Valamennyiünk közös érdeke, hogy a megértésért és az együttműködésért fáradozzunk, ne pedig a konfrontációra törekedjünk. Azok, akik ezt nem akarják belátni, mindenütt fokozatosan elszigetelődnek és mind Keleten, mind Nyugaton önmagukat zárják ki egyházaink teológiai és gyakorlati, eleven életéből.?(22)
Megfigyeléseink második tárgya a középiskola kérdése. Ez talán a Testvéri szó legkonkrétabb követelése. Az év folyamán konkrét beadványok is születtek a Fasor visszaállítása érdekében, amelyek említésre kerültek a 1986. november 20-án tartott Országos Közgyűlés előtt is: ?Javaslat érkezett ... az északi egyházkerületi közgyűlés egyik lelkésztagjától [Zászkaliczky Pétertől], kérve a Fasori gimnázium visszaállítását és egy tárgyalóképes bizottság kijelölését a kérdés megvitatására. A másik, hasonló javaslat a napokban érkezett a 'fasori öregdiákok' három képviselőjétől, mely szintén a Fasori gimnázium újjászervezésének napirendre tűzését kéri.?(23) Nagy Gyula a jelentésében a Budai Szeretetotthon bővítését, a soproni templom renoválását és a Teológiai Akadémia és Otthon bővítését a gimnázium ügye elé sorolta, ezért ?időnyerésre játszott?: ?Kérem, bízza meg országos közgyűlésünk ezt a bizottságot azzal, hogy részletes jelentését és javaslatait a döntésre illetékes, legközelebbi országos közgyűlés (1989) elé terjessze. Időközben az előbb említett három, sürgető feladat egész egyházunk lelki és anyagi erejét nagyon komoly próba elé állítja.?(24) Nincs is probléma azzal, ha az erők és lehetőségek reális felmérése miatt egyes feladatok későbbre sorolódnak. Megdöbbentő azonban, hogy a közgyűlés előtt 10 nappal Nagy Gyula egészen más tartalmú levelet intézett az ÁEH elnökéhez, amelyben összecsúsztatta a gimnázium és a fasori épület kérdését. A gimnáziumról mint oktatási intézményről egy szót sem ejtett, az épület státuszának rendezésétől viszont pénzügyi bevételt várt. (Jelentősége miatt a levelet teljes terjedelmében közlöm.) ?Egyházunkban az elmúlt évek során többször is felvetődött a volt Fasori Evangélikus Gimnázium épületének ügye. Az épület telekkönyvileg ma is a Magyarországi Evangélikus Egyház tulajdona, de az elmúlt több mint három évtized során az épület bérlete vagy állami megvétele még nem nyert végső rendezést. Egyházunkban ma újból felvetik sokan a kérdést: miért nem tesz az Evangélikus Egyház vezetősége lépéseket az épület rendezetlen helyzetének megoldására? Jól ismerem és ismeri egyházunk vezetősége is kormányzatunk őszinte jóakaratát, amellyel a Teológiai Akadémiának a fasori épületben történt ideiglenes elhelyezése után az épület helyett a Lendvai utcai épületet bocsátotta rendelkezésre egyházunk teológiai főiskolájának elhelyezésére; majd jelentős segítséget adott a Teológiai Akadémia végleges elhelyezésére Zuglóban. Tudatában vagyunk országunk jelenlegi nehéz gazdasági helyzetének is. Mégis legyen szabad egyházunk vezetősége nevében tisztelettel előterjesztenem kérésünket: lehetséges volna-e valamilyen, esetleg hosszabb távra szóló rendezést találni erre a régóta megoldatlan kérdésre, akár az épület állami megvétele, akár az egyháznak való visszajuttatása, akár egy bizonyos bérleti összegnek az Evangélikus Egyház részére való folyósítása útján? Elnök Úr eddig sokszor megtapasztalt jóakaratát és segítségét megköszönve, maradok őszinte tisztelettel.?(25)
Tipikus kelet-európai jelenség volt a szerzői jogok semmibe vétele. A Testvéri szó által felvetett kérdések sokakat foglalkoztattak(26), és ezt az egyház vezetősége is felismerte. Az irányítást azonban nem engedte ki a kezéből. Nagy Gyula erről így ír: ?Rövidest indul az 'Evangélikus Élet' címoldalán egy elvi jellegű, 16 cikkből álló sorozat, amely az említett iratban felvetett és más fontos kérdésekkel foglalkozik (nem az iratra hivatkozva!). A tervet Vámos József dékán és Cserháti Sándor professzor készítették el júniusban.?(27) Az Evangélikus Élet valóban elkezdett ?elvi jellegű? cikkeket közölni, de hogy ezek közül melyek tartoznak a tervezett sorozatba, arra csak a tördelés formai elemeiből és a cikkek elhelyezéséből következtethetünk. Így is csak 6 írást sikerült feltételesen ?azonosítani?.(28) (Ha valamelyik cikk mégsem az említett sorozat része vagy esetleg valamit kihagytam a felsorolásból, akkor mind a sorozat összeállítóitól, mind a szerzőtől elnézést kérek.) Ez a - torzóban maradt - cikksorozat is csak jele annak a hozzáállásnak, amelyet az egyház vezetői több alkalommal hangsúlyoztak, hogy a Testvéri szó nyitott kapukat dönget, a benne felvetett követelések a vezetők programjának szerves elemei. Az irat érdektelenségbe fullasztásának, jelentősége csökkentésének jól végiggondolt taktikai eszköze volt ez.
Negyedik pontként az egyházvezetés stratégiájának azt az elemét vizsgáljuk meg, amely a Testvéri Szót aláírók közösségének megbontására törekedett. Létezik olyan vélemény is, hogy a csoport már kezdettől fogva nem volt egységes.(29) Ma már látszik azonban az is, hogy a csoport megosztására Nagy Gyula is folyamatosan törekedett. Az iratot számára április elején átadó két küldöttel külön találkozott még május végén is(30), és júliusban újabb meghívásukat fontolgatta(31), amelynek megtörténtéről nem találtam dokumentumot. A nyár közepére jutott el odáig, hogy már a sajtóban folytatott viták tartalmi elemévé teszi a csoport megosztottságának hangsúlyozását: ?Szükségesnek tartanám egy helyreigazító, tisztázó nyilatkozat közlését az LVSZ sajtószolgálatában és az IDL-ben is, a következő lényeges pontokkal: 1. A 'Testvéri szó' igazi háttere és a maroknyi kis csoport differenciált értékelése (rosszindulatúak, és rosszul tájékozottak, akikkel lehet beszélni); 2. ...?(32)
Nagy Gyula ötlete volt az is, hogy az irat által felvetett tartalmi munka az egyházvezetés és az aláírók között egy 4+4 fős munkacsoportban folyjék. ?Komolyan gondoljuk a párbeszédet. Csak kezdésre javasolunk egy vegyes 'csoportot'.?(33) Ő az, aki mindkét oldal képviselőit megnevezi: dr. Prőhle Károly és dr. Fabiny Tibor teológiai tanárok, Szebik Imre és Tóth-Szöllős Mihály esperesek az egyházvezetés, valamint Ittzés Gábor és Zászkaliczky Pál lelkészek, dr. Frenkl Róbert és dr. Gadó Pál világiak az aláírók részéről. A munkacsoport háromszor ülésezett, az alkalmakon átvették a Testvéri Szó által felvetett kérdéseket, de egyéb témák is felmerültek. A sorozat végén dr. Prőhle Károly megfogalmazta az Egyházunk Belső Megújulásáért című nyilatkozatot(34), amelyet csak heten írtak alá, Ittzés Gábor kézjegye hiányzik. Ekkorra már az aláírók csoportjában megtörtént a szakítás az egyházvezetés politikájával radikálisan szemben állók, és a kiegyezést keresők között. Ennek a jele az az írás is, amely két aláíró tollából jelent meg a Lelkipásztorban.(35) A Testvéri szó néhány pontjának tárgyalásra való kiválasztásával, az eredeti szöveg relativizálásával (?talán szerencsésebb lett volna úgy fogalmazni, hogy?, ?csak annyit hangsúlyozunk, hogy mondanivalónk lényege ez esetben is a kérdés fölvetése?), az irat 4. pontjával szemben a politikai szerepvállalás hangsúlyozásával (?az egyháznak mint intézménynek is részt kell vennie, állást kell foglalnia a maga sajátos módján a társadalmi-politikai életben?) a cikk szerzői a csoport szétesésének félreérthetetlen jelét adják.
A Testvéri szó jelentőségéről írni még nem látom elérkezettnek az időt. Jelenleg még az adatgyűjtés, a dokumentumok elemzése a feladatunk. Annál is inkább, mert jó reménységgel lehetünk a tekintetben, hogy a Magyar Országos Levéltárból az ÁEH, és az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltárából a titkosrendőrség iratai közül még értékes adatok, dokumentumok kerülnek napvilágra, amelyek még formálhatják, bővíthetik, árnyalhatják ténybeli tudásunkat is. Ebben a fontos munkában fáradozik - több más kutató mellett - egyházunk múltfeltáró bizottsága is.
Jegyzetek
(1) Testvéri szó a Magyarországi Evangélikus Egyház minden tagjához című irat több alkalommal is megjelent nyomtatásban: Erős vár 1986/3.; Evangélikus Élet (EvÉl) 1989.11.12., Keresztyén Igazság (KerIg) 1989/4.: 21-23.(2) A Testvéri szó aláírói: Bence Imre, Botta István, Csepregi Zsuzsa, Dóka Zoltán, Dóka Zoltánné, ifj. Fasang Árpád, dr. Frenkl Róbert, Gadó György, dr. Gadó Pál, Ittzés Gábor, Ittzés Nóra, Kendeh György, dr. Koczor Miklós, Koczor Zoltán, Rőzse István, Thurnay Béla, Virágh Szabolcs, Zászkaliczky Pál, Zászkaliczky Péter.
(3) Erre tettem kísérletet két évvel ezelőtt: ifj. Zászkaliczky Pál: Dóka Zoltán Nyílt levelének körülményei és utóélete a reformiratokban in: KerIg 2004/63.: 23-26.
(4) Pl.: Ittzés Gábor: Néhány személyes szó a Testvéri szó történetéhez in: KerIg 1989/4.: 25-28.; ifj. Zászkaliczky Pál beszélgetése Dóka Zoltánnal in: Mirák Katalin (szerk.): Nem voltam egyedül II. kötet MEVISZ, Bp., 1999.: 138-139.
(5) Dr. Nagy Gyula 1986. július 19-én kelt Pro memoriája EOL Nagy Gyula Iratai (NGyI) 31.d.
(6) Dr. Nagy Gyula: Pünkösdi gondolatok az egyház megújulásáról in: EvÉl 1986.05.18.
(7) Az esperesi értekezletről készített feljegyzést lásd: EOL ÉEEK Lt. 92/1986.
(8) Uo.
(9) Uo.
(10) Uo.
(11) Jegyzőkönyv a veszprémi és a somogy-zalai egyházmegyék Lelkész Munkaközösségeinek 1986. június 4-én, Gyenesdiáson tartott közös értekezletéről. l.: EOL ÉEEK Lt. 92/1986.
(12) Jegyzőkönyv Készült a Kelet- és Nyugat-Békési egyházmegyék közös LMK ülésén Orosházán 1986. május 21-én. l.: EOL ÉEEK Lt. 92/1986.
(13) Jegyzőkönyv a Győr-Soproni Evangélikus Egyházmegye Lelkészi Munkaközösségének Téten, 1986. május 28-án tartott értekezletéről l.: EOL ÉEEK Lt. LMK jkv. 13/X/1986.
(14) Szabó Gyula esperes Debrecenben, 1986. május 22-én kelt, bizalmas minősítésű levele Dr. Nagy Gyulának. EOL ÉEEK Lt. 92/1986.
(15) Jegyzőkönyv Készült a Kelet- és Nyugat-Békési egyházmegyék közös LMK ülésén Orosházán 1986. május 21-én. l.: EOL ÉEEK Lt. 92/1986.
(16) Jegyzőkönyv, melyet felvettünk a Cinkotai Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termében 1986. június 11-én, a Pesti Evangélikus Egyházmegye LMK ülésén. l.: EOL ÉEEK Lt. LMK jkv. 22/X/1986.
(17) Jegyzőkönyv Felvettük a Pest megyei Evangélikus Egyházmegye Lelkészi Munkaközösségének Tápiószentmártonban, 1986. május 21-én megtartott, az esztendő 5. ülésén. l.: EOL ÉEEK Lt. LMK jkv. 23/X/1986.
(18) Dr. Nagy Gyula 1986. július 19-én kelt Pro memoriája EOL NGyI 31.d.
(19) A Testvéri szó az Erős Vár 1986. évi 3., júniusi számában jelent meg. Ez az irat első magyarnyelvű sajtóközlése.
(20) Dr. Nagy Gyula Budapesten, 1986. július 19-én kelt levele az Erős Vár szerkesztőségének. EOL NGyI 31.d. A levél megjelent az Erős Vár 1986/4., augusztusi számában.
(21) Bernhardt Béla: Szabad egyház szabad sajtója - Nyílt levél dr. Nagy Gyula ev. püspökhöz in: Erős Vár 1986/5.
(22) Bischof Nagy über das ?Brüderliche Wort? in: IDL 1986.07.25. A cikk magyar fordításban: EOL NGyI 31.d.
(23) Dr. Nagy Gyula jelentése: Egység és megújulás Püspöki jelentés a Magyarországi Evangélikus Egyház közgyűlésének 1983. november - 1986. november l. EOL NGyI 31.d.
(24) Uo.
(25) Dr. Nagy Gyula Budapesten, 1986. november 10-én kelt levele Miklós Imrének, az ÁEH elnökének. EOL NGyI 31.d.
(26) ?Weltler Sándor: Nem írta alá a levelet, de tény, hogy a levél azokat a problémákat érinti, amivel a lelkészek 90%-a foglalkozik.? Jegyzőkönyv, mely készült a Vasi Evangélikus Egyházmegye Lelkészi Munkaközösségének Szombathelyen, 1986. június 27-én tartott ülésén. l. EOL ÉEEK Lt. LMK jkv. 16/X/1986.
(27) Dr. Nagy Gyula 1986. július 19-én kelt Pro memoriája EOL NGyI 31.d.
(28) Szebik Imre: Húsz évvel az Ünnepélyes Nyilatkozat után in: EvÉl 1986.10.12.; Keveházi László: Miért van egyház? in: EvÉl 1986.10.19.; Pintér János: Kiket tekintünk egyházunk tagjainak? in: EvÉl 1986.10.26.; Tekusné Szabó Izabella: Nők a lelkészi szolgálatban in: EvÉl 1986.11.02.; Detre János: Van-e magyar evangélikus teológia? in: EvÉl 1986.11.09.; Göllner Pál: Nem hivatalos szolgálók a gyülekezetben in: EvÉl 1986.11.23.
(29) ?Kezdettől fogva olyanok keveredtek közénk, akik fékezték a munkánkat, és belülről szétzilálták a közösséget.? ifj. Zászkaliczky Pál beszélgetése Dóka Zoltánnal in: Mirák Katalin (szerk.): Nem voltam egyedül II. kötet MEVISZ, Bp., 1999.: 139.
(30) Dr. Nagy Gyula, valamint dr. Frenkl Róbert és Rőzse István 1986. május 23-i találkozójáról Nagy Gyula kézzel írt feljegyzését lásd EOL NGyI 31.d.
(31) ?Szükségesnek látok egy újabb megbeszélést - lehetőleg még július végéig - Frenkl Róberttel és Rőzse Istvánnal - a fentiek [értsd az addig kialakult helyzet] tisztázására, és álláspontjuk megismerésére.? Dr. Nagy Gyula 1986. július 19-én kelt Pro memoriája EOL NGyI 31.d.
(32) Uo.
(33) Dr. Nagy Gyula kézzel írt feljegyzése dr. Frenkl Róberttel és Rőzse Istvánnal 1986. május 23-án folytatott találkozójáról. EOL NGyI 31.d.
(34) Az 1986. november 11-én kelt nyilatkozatot lásd EvÉl 1987.01.18. Ez a szám közölte dr. Nagy István interjúját dr. Prőhle Károllyal ?Új Lélekért - újult akaratért? címmel.
(35) Dr. Frenkl Róbert - Ittzés Nóra: Egyházunk útján Gondolatok a megújulásról in: Lelkipásztor 1987/3.: 149-154.
Megjelent a Keresztyén Igazság 70. számában (2006. nyár) 35-43.o.