A mögöttünk álló két-három esztendőben több - bár nyilvánvalóan nem elég - szó esett Ordass Lajos püspök 1956-os rehabilitálásáról s ezzel kapcsolatban egyházunkban bekövetkezett örvendetes tisztulásról, Ordass majd Túróczy Zoltán püspököknek a püspöki szolgálatba való visszatéréséről. Arról is, hogy ezután mintegy másfél évig - "mintegy a béke szigetén - virágzott a gyorsan és ügyesen átalakított egyházi élet?.(2) Ugyancsak szó esett arról, hogy 1957 végén és 1958 elején az állam miként kényszerítette visszarendeződésre a történelmi egyházak közül utolsóként egyházunkat is.(3) Ám ezekben még alig-alig szerepelt az, hogyan érintette az Állami Egyházügyi Hivatal (továbbiakban: ÁEH) által diktált eseménysorozat az Evangélikus Teológiai Akadémiát.
Az Ordass Lajos Baráti Körnek feladata, hogy ezt a hiányt pótolja, s összefoglalja az ötven esztendővel ezelőtt történteket, ugyanakkor - mint aki III-IV éves teológusként szenvedő alanya is voltam a Teológiai Akadémián és a Lelkésznevelő Intézetben történt változásoknak, szeretett professzoraink eltávolításának, kétszeresen is kötelességem - részben az akkor készült jegyzeteim alapján is - beszámolni az eseményekről. Arra törekszem, hogy írásom - ha ez egyáltalán lehetséges - egyszerre legyen tárgyszerű és személyes.(4)
Professzoraink 1956 őszén
Köztudott, hogy még az 56-os forradalom kitörése előtt részben a politikai enyhülés eredményeképpen, részben a Galyatetőn tartott nemzetközi ökumenikus gyűlés vezetőinek erőteljes fellépésére a Magyar Állam október 5-én, az Evangélikus Egyház október 8-án rehabilitálta Ordass Lajos püspököt, aki a Déli Egyházkerület püspöki székének betöltött volta miatt átmenetileg professzori kinevezést kapott a Teológiai Akadémiára. Beiktatása 1956. október 22-én volt, de a forradalmi események miatt egyetlen előadást sem tudott megtartani. Amikor azonban az események hatására Dezséry püspök október 30-án lemondott, Ordass a lemondott püspök kívánságára, valamint Horváth János AEH-elnök felszólítására átvette a Kerület - sőt Vető Lajos november 1-i lemondása után az Országos Egyház vezetését is.
Miután a hivatalába visszakerült püspök - saját bevallása szerint - nem óhajtott diktátorként hozzányúlni a megoldandó kérdésekhez,(5) november 3-ra tanácskozásra hívta össze az elérhető (elsősorban a Budapesten élő) lelkészeket és teológiai tanárokat, azokat, akik az általános országos közlekedési sztrájk ellenére gyalogosan be tudtak jutni a kerületi székházba. Ordass erre a "tanácsadó értekezletre? nem hívta meg azokat, akik megítélése szerint "a közelmúltban szélsőséges és az egyházra nézve káros politikai tevékenységet fejtettek ki.?(6) Ezen a tanácskozáson a külföldön tartózkodó Pálfy Miklós e.i. dékán(7) és Ottlyk Ernő intézeti tanár kivételével a teológiai professzorok valamennyien részt vettek. A későbbi időkben ezt a november 3-át "az Ordass-klikk ellenforradalmi összeesküvésének?(8) nevezte nemcsak az ÁEH, de az akkori "evangélikus egyházi ellenzék? is. A professzoroknak ezen az értekezleten való részvételét az ÁEH sohasem bocsátotta meg.
A teológiai professzorok - s köztük elsősorban Wiczián Dezső, Karner Károly és Sólyom Jenő "bűnlajstromát? sok minden más is terhelte, így pl. az Evangélikus Élet 1956. november 4-i számában megjelent nyilatkozat, melyben a teológiai tanárok - a budapesti lelkészekkel és teológiai hallgatókkal együtt jelentették ki, hogy - "az evangélikus egyház tanításához és hagyományaihoz hűen teljes szívvel azonosítjuk magunkat a magyar nép hősies szabadságharcával, amelyet hazánk függetlenségéért vív?. Az egyébként rövid és tömör nyilatkozatban van egy egyházunkra nézve is reményteljes mondat: "Meg vagyunk győződve arról, hogy a magyar nemzet kivívott függetlenségével együtt a teljes vallásszabadságot is elnyeri és az egyháznak teljes szabadság biztosíttatik arra, hogy Istentől rendelt mindenfajta szolgálatát korlátozás nélkül végezhesse?.
A már emlegetett nov. 3-i tanácskozáson Sólyom Jenő professzor a Tanári Kar nevében azt kérte, hogy a Lelkésznevelő Intézet éléről lemondott Friedrich Lajos számára az egyházi vezetőség keressen megfelelő szolgálati helyet, s azt is kijelentette, hogy a külföldön tartózkodó Pálfy Miklós hazaérkezéséig a Teológiai Akadémia személyi kérdésekkel nem foglalkozik(9), ennek ellenére az ÁEH Sólyom professzort vádolta azzal, hogy ő mondatta le Ottlyk Ernő - akkor még ún. "intézeti tanárt? és Pálfy Miklóst is.
Az Egyházegyetem (ma: Országos Egyház) tanácsa 1956. december 11-én tartott ülése tudomásul vette, hogy dr. Pálfy Miklós a Teológiai Akadémia dékánja dékáni tisztségéről, sőt az esedékes prodékáni tisztségéről is lemondott, s az Akadémia tanári kara dékánná dr. Wiczián Dezsőt, prodékánná dr. Karner Károlyt választotta meg.(10) Tehát, ha valóban lemondásra szólította fel Sólyom professzor - mint prodékán - a nevezetteket, az mindenesetre az illetékes testületben, nem a hátuk mögött, hanem szemtől szembe történt.
Teológusként 1956-58-ban
Abból az öt esztendőből, melyet hallgatóként az akkori Teológiai Akadémián tölthettem, az 1956 őszétől 1958 nyaráig terjedő bő másfél esztendő a tanulás mellett a lelki feltöltekezésnek az időszaka volt. Jellemzésül csak néhány mozzanatot említek:
A forradalmi események miatt a Lelkésznevelő Intézet szakácsnője vidéken rekedt. Látva a szükséget, Wiczián Dezső felesége, Ilonka néni (Hegedűs Ilona, a KLE egykori titkára) megragadta a fakanalat, s lelkesen főzött nemcsak a teológusoknak, de sok esetben a ház lakóinak is. Ideiglenesen Wiczián professzor vette át az Intézet igazgatói feladatainak ellátását, s tulajdonképpen azokban a hetekben derült ki, hogy a nagy tudású professzornak mélyen érző szíve van. Wicziánék szeretetének egyik jele pl. az volt, hogy az egyik - egyébként félárva - teológustársunk tandíját éveken keresztül előre kifizették, s az illető, már nyugdíjas lelkészként talán még ma sem tudja, hogy ők voltak névtelen támogatói. S a cukorbetegségben szenvedő Ilonka néni pedig karácsony előtt több tucat magasütötte süteménnyel megtöltött szeretetcsomagot postázott nyugdíjas papnéknak, idős diakonisszáknak.
Wiczián professzor igazgatóként az otthonórákra Ordass püspököt illetve Túróczy püspököt hívta meg,(11) majd március 21-én átadta az igazgatói tisztet Veöreös Imrének, az egykori igazgatónak, az akkori kecskeméti lelkésznek. Veöreös Imre csak átmenetileg vállalta a feladatot, saját zsebből fizette a maga helyett Kecskemétre küldött segédlelkészt, s nagyszerű programot állított össze számunkra: kétnapos csendesnap volt Fóton Szabó József szolgálatával,(12) heteken keresztül tartalmas otthonórák sora következett,(13) de az Intézeten kívüli életünk is összehasonlíthatatlanul színesebb lett. Vasárnaponként Ordass, Turóczy és Ravasz László püspököket hallgattuk különböző szószékeken, de figyeltünk Keken, Kendeh, Hafenscher, Veöreös, Botta és Joó Sándor igehirdetéseire is. Ott voltunk a pesterzsébeti evangélizáción Sréter Ferenc és Balikó Zoltán szószéke alatt,(14) s Turóczy Zoltán evangélizációján is.(15) Sok áldást jelentettek számomra a fóti konferenciák,(16) lelkiekben életem leggazdagabb nyara volt (az otthoni, ház körüli feladatokat - permetezés, gyümölcsszedés, kapálás - elvégeztük kora reggelként vagy a déli szünetben).
Részt vettem az Evangélikus Evangélizáció Konferenciáján is,(17) amikor az evangélizáció munkásai számba vették a konferenciák és gyülekezeti evangélizációk újraindításából fakadó feladatokat. S hallottam mekkora figyelem kísérte Karner professzor hozzászólását, aki az előző időszakban tapasztaltak alapján a keresztség megbecsülésére hívta fel a jelenlévők figyelmét. Mondanivalójának lényege ezt volt: Az evangélium hirdetése és a keresztség nem választható el egymástól. A megtérés vagy a hitrejutás a keresztségben kapott kegyelem megismerése és elfogadása! Az evangélizáció tehát a keresztségben kapott kegyelem meghirdetése!
Ezt az időszakot Zeuten Mogens dán lelkész, egykori soproni teológus, aki egy időben az LVSz Ifjúsági Bizotságának titkára volt így jellemezte az Evangélikus Életben megjelent interjúban: a Magyarországi Evangélikus Egyház életében a veretes lutheri teológia és az egészséges ébredés ötvözetét fedeztem fel. Ennek a csodálatos másfél esztendőnek vetett véget a visszarendeződés egyházunkban s azon belül a Teológiai Akadémián. Ismételten ránk köszöntött az az időszak, amikor más a levegő az egyházban s más szelek fújnak a Teológián, és amikor napról-napra meg kell köszönnünk államunknak a vallásszabadságot, pedig annak az ellenkezőjét tapasztaljuk.
Még 1957. november 12-26 között zajlott le egy tárgyalássorozat egyházunk s az ÁEH képviselői között, s miután nem hozta meg az államiak által kívánt eredményt, november 26-án a művelődésügyi miniszter - Grnák Károly személyében - miniszteri biztost nevezett ki az evangélikus egyház ellenőrzésére. Túróczy püspök lemondott, december 4-én ismét Vető Lajos lett az Északi Kerület püspöke, s az Egyetemes Közgyűlés lelkész-elnöke. S a harc a törvényességét harcoló Ordass , s a visszarendeződést követelő ÁEH, s a vele szövetséges egyházi baloldal között tartott 1958 első felében is. Végülis az állam érvényesítette Ordass püspökre az 1957. évi 22. sz. törvényerejű rendeletet, egy napra Dezséry lett a püspök, majd lemondott, s június 19-én Ordasst felszólították a püspöki hivatal átadására...(18)
1958. januárjában, a vizsgaszünetben összehívta az elérhető teológusokat Lackner Aladár szenior: baj van, Veöreös Imrének le kellett mondani az igazgatói tisztről, s helyette Fekete István hévizgyörki lelkész lesz a Lelkésznevelő Intézet igazgatója. Másnap minden professzort felkerestünk az ifjúság kérésével, arra kértük őket, ne szavazzák meg Fekete Istvánt megválasztását, akiről csak annyit tudtunk, hogy ég lába alatt a talaj a hévizgyörki gyülekezetben. Karner professzorhoz nekem kellett ezzel a kéréssel bekopogtatnom. Akkor nem értettem, nem is esett jól elutasító válasza: "az ifjúság ne ártsa be magát ebbe a választásba, erre nincs jogotok!? Csak később derült ki, hogy Fekete megválasztását Vető javasolta, s a tanári kar mégsem az ő megválasztása mellett tette le a voksát: hárman Pálfyra, ketten Feketére szavaztak, s két tartózkodás volt. Végül Feketét a "lelkésznevelő-intézeti bizottság? január 17-én választotta meg a négyből kettő szavazattal (egyet kapott Pálfy, egy bizottsági tag pedig nem szavazott).(19) A megérkezett Feketével szeniorunk közölte az ifjúság egyhangú határozatát: miután fiatal, kérjük, ne tegezzen minket, amennyiben megteszi, mindnyájan visszategezzük. Megjegyzem: minden professzorunk természetesen tegezte a fiúkat, s magázta a leány-hallgatókat. Ennek a ma nevetségesnek tűnő, akkor cseppet sem veszélytelen "ellenállásnak? üzenetértéke volt mind az egyházi baloldal, mind az ÁEH felé.
A Teológiai Akadémia az ÁEH értékelésében
Ebben az időszakban az ÁEH-ban Grnák Károly volt az evangélikus ügyek osztályának vezetője. Ezt írta 1958. április 29-én kelt jelentésében: "A tanári kar többsége reakciós, konzervatív, bigott egyén, akiknek politikai felfogása, származása és a felszabadulás előtt betöltött társadalmi tevékenységéből adódóan államunkkal ellenséges (sic!)?... Bár 1945 s főleg "a Budapestre költözés után a professzorok óvatosabb lettek, velük még a Dezséry-Vető vonallal összefogva sem sikerült semmit elérni. Mindössze Pálfy és Ottlyk haladók, de a többiek - Karner, Wiczián, Sólyom, Nagy Gyula és Prőhle Károly - "kisebb ügyeskedést leszámítva mozdíthatatlanok?. Itt olvasható az a konkrét vád, hogy Sólyom Jenő mondatta le Ottlykot, majd Pálfy Miklóst is, Wiczián mint "üldözött? jött divatba, Karner professzor pedig 1958. május 20-án, amikor pedig a tanári karnak el kellett volna ítélnie Ordasst, a következőket mondta: "... Ordass most a hitvallástétel állapotába került, s ha az egész egyház nem is ért egyet vele, de tisztelni kell őt hősies vértanú magatartásáért.?(20)
Dr. Wiczián Dezső nyugdíjaztatása
Wiczián Dezső hazai teológiai tanulmányai befejezése után Berlinben, Erlangenben és Lipcsében tanult. Sopronban "Luther mint professzor? címen szerzett doktori fokozatot. Sólyom Jenővel együtt írt kétkötetes egyháztörténetén (1948. 3. kiad) kívül számos tanulmánya jelent meg külföldi és hazai történeti folyóiratokban. Budapesten 1961. december 7-én hunyt el.
Az ETA Tanári Karának 1958. január 31-i ülésének jegyzőkönyve szerint Wiczián professzor az 1957/58-as tanév második félévére a következő előadásokat jelentette be: Szimbolika II. heti 2 órában az V. évfolyamnak; Egyetemes Egyháztörténet II. heti 3 órában a II-III. évfolyamnak; Egyháztörténeti szeminárium heti 2 órában a III. évfolyamnak; Latin nyelv heti 4 órában a II. évfolyamnak. Ez összesen heti 11 óra.
A második félév rendben el is kezdődött. S bár az országos ügyekről - lemondatásokról, vitákról, az ÁEH egyre keményebb magatartásáról érkeztek hírek, - Wiczián professzor félreállítása váratlanul érte őt is, mindnyájunkat is. Április elején minden indoklás nélkül szólította őt fel Grnák Károly, hogy mondjon le állásáról és vonuljon önként nyugalomba.(21) Igaz, hogy előzőleg is voltak az 1956. őszi magatartása miatt kifogások ellene, ám azokat nem konkretizálták. A felszólítás azért is értehetetlennek tűnt, hiszen az előző nyáron a Minneapolisba utazó küldöttségi tagsága ellen nem merült fel kifogás.
Wiczián márc. 24-én lemondott könyvtárbizottsági tagságáról, ugyanezen a napon másik levélben lemondott prodékáni tisztségéről,(22) s miután e két lemondás nem volt elegendő, április 9-én kelt, a MEE Egyetemes Közgyűlése Elnökségének szóló levelében a következőket írta: "alulírott teológiai tanár kérem azonnali hatállyal szabadságoltatásomat, fizetésem meghagyásával. Egyúttal kérem, tessék nyugdíjaztatásom feltételeit és részleteit a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatalával letárgyalni...?(23) Levele mellett a dékánnak címzett kísérő levelet is írt, melyben a fenti levél továbbítását kéri, s hozzáteszi: "Beadványom tárgya: azonnali hatályú szabadságoltatásom. Miután ez az Akadémia munkájából történő kiválásomat jelenti, szerettem volna kartársaimtól személyesen, élőszóval búcsút venni. Mivel ez az ismert okok miatt nem lehetséges, ezúton mondok búcsút összes kartársaimnak, és külön őszinte köszönetet mindazoknak, akik munkámban jóakaratú tanácsaikkal, szeretetükkel támogattak. Kérek mindenkit, bocsássa meg mindazt, amit emberi gyarlóságból, szándékom ellenére is vétettem ellene. Isten kegyelme legyen velünk! Ő oltalmazza és segítse meg Akadémiánkat!?(24)
A Tanári Kar 1958. ápr. 14-i jegyzőkönyvéből az is kiderül, miért is volt Wiczián professzor eltávolítása olyan sürgős. A professzor levelének elkészülése másnapján az "ÁEH részéről Horváth János elnök és Grnák Károly főelőadó meglátogatták az Akadémát és részt vettek a tanári kar megbeszélésén amely a lelkésznevelés időszerű kérdéseivel foglalkozott.?(25) Az eseményről hírt adott az Evangélikus Élet is,(26) s a fenti szöveget még a következőkkel meg is toldotta: "A megbeszélés során kifejezésre jutott a tanári kar tagjainak az a közös meggyőződése, hogy az Akadémiáról kikerülő fiatal lelkészek olyan nevelést kapjanak, hogy szívesen és jól végezzék egyházi szolgálatukat a szocialista társadalomban...? Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy a jegyzőkönyv szerint Vető püspök az értekezleten nem volt jelen, az Evangélikus Élet szerint - mint aki egyúttal a vallástudományi tanszék tanára - részt vett azon. A Kari Ülés határozata szerint Nagy Gyula dékán Horváth János elnöknek címzett levélben mondott hálás köszönetet az Akadémián tett látogatásért, felszólalásaikért is, s azt "nagy jelentőségű hozzájárulás?-nak nevezte "lelkészképzésünk időszerű feladatainak felismerésében, az egyháznak a szocialista társadalomban való szolgálata kérdéseiben.?(27)
Természetesen az Egyetemes Egyház Elnöksége azonnal hozzájárult mind a három hónap fizetett szabadsághoz, mind a professzor nyugdíjazásához, jóllehet Wiczián professzor még 57 éves sem volt. S miután 1950-ben szűnt meg az állami egyetemem betöltött státusza, 1951-54 között pedig nyugdíjintézet hiányában nem volt öregségi biztosítása, ezért még nagylelkű javaslatot is tettek az ún. "kivételes nyugdíj? megállapítására is. Mindennek ellenére nyugdíja mindösszesen 1.084.08 Ft volt, ám ehhez még - írd és mondd! - havi 102,- Ft házastársi pótlék is megillette.
A tanév végi dékáni jelentésében(28) Nagy Gyula búcsúzott a tanév során "kivált? tanártárstól, aki "évtizedeken keresztül hűséggel szolgálta a magyar evangélikus lelkészképzés ügyét és főleg Luther-kutató munkájával egyházunk szűkebb határain túl is megbecsült, elismert tudományos eredményeket ért el.?(29)
Érdemes Vámos József megjegyzését is idézni: "az ember elgondolkozhat azon, hogy olyanok (sic!) vették tudomásul dr. Wiczián Dezső nyugdíjazását, akik maguk is egy olyan létező listán szerepeltek, amely szerint velük is el kell járni, mert - főleg Ordass püspökkel való együttműködésük miatt - 'kompromittálták magukat' ... a helyzet olyan abszurd volt, amit ma már szinte lehetetlen bemutatni... Hogy azután a tanári kar tagjai - személy szerint - hogyan és miképpen élték meg a dolgok passzív tudomásulvételét és egyúttal a maguk fenyegetett voltát, azt (ma) már lehetetlen kideríteni.?(30)
Mindenesetre Wiczián Dezső nyugdíjazásával az egyetemes egyháztörténet órákat Sólyom professzor vette át, júniusban még ő kollokváltatott. Ám azok a hallgatók, akik az őszi félév elejére hagyták a kollokviumot, már ott Ottlyk Ernő - akkor még intézeti tanárral - találkoztak, mert időközben Karner Károly és Sólyom Jenő professzorokat is eltávolították.
Dr. Karner Károly nyugdíjazása
Karner Károly hazai teológiai tanulmányai befejezése, segédlelkészi és hitoktatói éveket követően teológiai és bölcsészettudományi tanulmányokat folytatott Lipcsében, 1925-ben bölcseletből doktorált Budapesten, majd Lipcsében szerzett teológiai licenciátusságot, 1927-ben pedig magántanári fokozatot szerzett. 1934-től a Keresztyén Igazság szerkesztője. Kommentárjai jelentek meg Máté és János evangéliumáról, a Római levélről és az Apokalipszisről. Teológiai munkásságának elején megfogalmazott hitvallásához egész életében ragaszkodott: "A teológiai kutatás eredményeinek lelkiismeretes gyümölcsöztetése véd meg attól, hogy saját egyéni nézeteinket vagy akár valamiféle pártállásunkat is beleolvassuk az Írásba.?(31) Nagyszerű jegyzeteiből tanultunk: "Bevezetés a Teológiába?, illetve: "Az Újszövetség korának világa?, ezek később könyvalakban is megjelentek, az utóbbi "Hellenizmus, Róma, zsidóság? címen Kovács Károly álnéven (Útitárs, Köln-Bécs, 1969). Sopronban halt meg 1984. október 25-én.
Karner Károly eltávolítása hasonló módszerrel történt. 1958. szeptember 9-i keltezéssel minden előzetes jelzés nélkül Karner professzor levelet kapott az Egyetemes Közgyűlés elnökeitől, Vető Lajos püspöktől és Mihályfi Ernő egyetemes felügyelőtől. A levél "az illetékes püspök javaslatára? hivatkozik, megállapítja, hogy a professzor elérte a nyugdíjkorhatárt, s az 1953. évi VIII. tc. 35.§-a alapján szept. 1-től 1959. jan.1-ig terjedő időszakra felmentette tanári működése alól, s arra az időre szabadságolta.(32) Mellékletként (ilyenkor milyen gyorsan őrölnek a Egyház malmai!) már ott volt a nyugdíjazáshoz szükséges működési bizonyítvány is, valamint Vető püspöknek az egyházi Nyugdíjosztályhoz címzett levele(33), melyben javasolja a professzornak 1959. jan.1-i hatállyal "egyházi közérdekből? történő nyugdíjazását. Október 17-ére lett készen a Nyugdíjosztály határozata, a professzor havi nyugdíja 1.121,- Ft. Házastársi pótlék nem járt, mert felesége még nem érte el a nyugdíjkorhatárt.
A családtagok emlékezetében él egy levélváltás. Virág Jenő könyvtáros kérte vissza az Akadémia Könyvtárának könyveit. Karner professzor válasza az volt: valamennyi könyvtári könyv bent van az Akadémián, a professzori szobámban megtalálhatóak. Hiszen "többet nem tehettem be a lábamat oda, arra sem volt alkalmam, hogy kedves tanítványaimtól elbúcsúzzam!?
Ezt az eltávolítást a szeptember 24-én tartott Kari Ülés jegyzőkönyve erősen "kozmetikázva?, hazug módon örökítette meg. Az újonnan választott Pálfy Miklós dékán bejelentette, hogy "az elmúlt hetekben két kartárs kivált az Akadémia tanári karából. Dr. Karner Károly nyugdíjazását kérte. Kérését egyházunk vezetősége a nyugdíjosztály elé terjesztette. Dr. Sólyom Jenő ügyében egyházi és állami egyetértéssel az az intézkedés történt, hogy bár még nyugdíjazásra nem érett, nyugdíjazását kéri, vagy más egyházi szolgálatban nyer elhelyezést... Mindkét kartárs egyúttal fizetéses szabadságot kért és kapott, ügye elintézéséig. Ezért nem jelentek meg a kari ülésen. Ennek alapján a dékán megállapítja, hogy a kari ülés teljes számú és határozatképes.?(34)
Pálfy dékán december 16-án küldte meg a nyugdíjazásának aktáit Karner professzornak, s ugyanakkor a professzorok, az alkalmazottak és a hallgatók nevében "őszinte köszönetet? is mondott a több évtizedes professzori működéséért.(35)
Dr. Sólyom Jenő eltávolítása
Sólyom Jenő a teológiai tanulmányainak befejezése után egy évig Erlangenben tanult, majd segédlelkész és 1931-38 között a fasori Evangélikus Gimnázium vallástanára. Közben Sopronban doktori fokozatot szerzett "Luther és Magyarország - a reformátor kapcsolata hazánkkal haláláig? címen. Wiczián Dezsővel együtt írt kétkötetes egyháztörténetén kívül (1948. 3. kiad). több száz tanulmánya jelent meg elsősorban irodalomtörténeti folyóiratokban. Budapesten hunyt el 1976. december 24-én, Kolozsvárott nyugszik a házsongárdi temetőben.
Dr. Sólyom Jenő professzor eltávolítása ügyében is ugyanaz a dátum: 1958. szeptember 9-e. Kérvényt írt ezen a napon az Egyetemes Közgyűlés Elnökségéhez. (E kérvényírás előzményeiről fia - Dr. Sólyom Jenő - nyilván többet tud, s azt mintegy korreferátumban hamarosan megosztja velünk.) A kérvényben a professzor "más munkakörbeli egyházi szolgálatának elrendeződéséig, ill. esetleges nyugdíjaztatásáig? fizetéses szabadság engedélyezését kérte az Egyetemes Elnökségtől. Olyan egyházi munkát szeretne végezni, amely "tudományos téren való munkakészségének megfelel?, s kellő díjazással jár, hiszen még csak 55 éves. Részletesen leírta felesége egészségi állapotát, s azt, hogy hat gyermeke közül még csak egy keres, a többiek valamennyien tanulók, s feleségének betegsége valamint a gyermekek iskoláztatása is a Budapesten maradást javallja számukra.
Az Elnökség megint csak igen gyorsan, s a már említett Kari Ülés előtt szeptember 18-án engedélyezte a fizetett szabadságot. Sorsáról hosszú tárgyalások folytak, s a végső megoldást - az Országos Evangélikus Levéltárba való beosztást - végül is neki magának kellett kérnie december 29-én,(36) s erre megszületett dec. 31-én Vető püspök válasza: "Folyó hó 29-én kelt ... beadványára hivatkozással mellékelten megküldöm az ... alkalmaztatási levelet, melynek értelmében, kívánsága szerint, az Evangélikus Országos Levéltárba beosztottuk.(37) Ezek után még február 20-án Pálfy dékán piszkálta meg az ügyet, s levélben azt kérdezte Vető püspöktől, hogy "dr. Sólyom Jenő hallgatólagosan továbbra is professzora-e az akadémiának?, illetve írásban lemond-e akadémiai tanári tisztéről.(38)
Az eltávolítások következménye és tanulságai
Néhány hónap alatt megfeleződött az Evangélikus Teológiai Akadémia tanári kara. Három nagytudású, európai szintű professzornak kellett távoznia nem szakmai, hanem politikai okokból úgy, hogy a kellő mértékű utódlás egyszerűen nem volt biztosított. Egyik tanszéken sem volt tanársegéd vagy más tudományos munkatárs, aki a kutatás és az oktatás munkáját folytatta volna. Kérdés, hogy ezt a veszteséget mikorra heverte ki lelkészképzésünk. A két egyháztörténeti tanszéket összeolvasztották, s arra a tanszékre Ottlyk Ernőt választották meg, aki ugyan bármiről kapásból sokat tudott beszélni, de hol volt tőle Wiczián alapossága, vagy Sólyom Jenőtől megszokott széles látókör, aki a magyar protestáns egyháztörténet alakjai és eseményei mögött a teológia-történeti és kegyességi vonásokat is ismerte és tanította. Prőhle professzor átment az Újszövetségi Tanszékre ("Igy tudtam Prőhlét megmenteni? - dicsekedett nekem akkor Pálfy dékán), s így a veszteséget szenvedő tanszékek száma négyre nőtt.
A három professzor eltávolítása mögött az állami akarat érvényesült az egyházi baloldal tevékeny közreműködésével. Mindezekben tetten érhető az állam módszere is. Az ÁEH csak szóban vagy telefonon utasított a püspökön esetleg a dékánon keresztül, s az általa megkívánt intézkedést utólag mintegy jóváhagyásra terjesztette fel az illetékes egyházi hatóság. Ez játszódott le más esetekben is, többek között az egyházi javadalmi földek vagy a két pesti gimnázium felajánlásánál. S ami a leginkább megalázó, hogy - jelen esetben eltávolításra, de mondjuk így: kirúgásra ítélt, sakkban tartott és kiszolgáltatott professzoroknak maguknak kellett kérniük nyugdíjaztatásukat.
S ami utána történt.
Karnerék Sopronba költöztek, a pesti lakás átadásával kapcsolatos költözködési segély utolsó részét azonban több sürgetés ellenére nem kapták meg, s amikor a professzor ezért Káldy püspökhöz fordult, ő nem tudott vagy nem akart kellő mértékben segíteni. Indoklásul a következőt írta: "... én nem tudom jóvátenni azt, amit Te magad adott helyzetedben nem tettél jóvá. Amikor én püspök lettem, a Te ügyed már lényegében 'legördült'. Azon változtatni nem lehetett. Azt is szeretném világosan megmondani, hogy személyed megítélésénél - tudomásom szerint - nem pusztán az játszott szerepet, hogy Téged egyesek 'rosszul állítottak be', hanem az is, hogy bizonyos okokat adtál az ilyen beállításra.?(39) Ennek ellenére a professzor kész volt lektori segítséget nyújtani Káldy püspöknek, sőt a külföldi konferenciákon tartandó előadásait korrigálni vagy akár meg is írni. Ezen kívül gyülekezeti előadásokat tartott Sopronban, s más jelentős tudományos munkát végzett, itt-ott külföldi folyóiratokban jelentek meg írásai.
Sólyom professzor az Evangélikus Országos Levéltárban először beosztottként, majd annak vezetőjeként végzett igen jelentős munkát. Tette ezt csendes visszahúzódással, éppen az Üllői út 24-ben, olyannyira, hogy nem egyszer előfordult, hogy ő itt kevesebbet tudott az "egyházi eseményekből?, mint azok, akik nem itt dolgoztak.(40)
A két eltávolított professzor egyházhűségét hadd jellemezzem a harmadik, Wiczián Dezső halálával kapcsolatos levelezés néhány részletével. Sólyom professzor táviratban tudatta Wiczián halálhírét, majd levelet írt: A temetéssel kapcsolatban még nincs minden rendezve - írta -, mert Káldy püspök és Ottlyk dékán másnap érkeznek haza Indiából. Majd így folytatta: "Magunk között szólva, én Dezsőre nézve nem érezném bántónak, ha a Teológiai Akadémia nem tenne virágot a koporsójára... Legalább is, ami engem illet, azt mondom: az én koporsómra senki se tegyen egy szál virágot sem, aki nem teszi jó lélekkel.?(41) Karner professzor válaszából kiderül, hogy felesége éppen Pesten van, ő fogja képviselni a családot a temetésen. "Szerettem volna magam is megadni a végtisztességet azzal, hogy részt veszek a temetésen, bármennyire is fázom a Pestre utazástól. De nemcsak most decemberben, hanem máskor is igen nehezen tudnám a vasúti költséget előteremteni?. Majd szót ejt a hivatalos koszorúkról is: "azt én is aláírom, hogy ne tegyen senki virágot a koporsójára, aki azt 'nem teszi jó lélekkel'. Mégis úgy érzem, hogy az Akadémia és az Egyetemes Egyház semmiképpen sem menthető fel az alól a kötelezettség alól, hogy koszorúját odahelyezze annak a professzornak a sírjára, aki évtizedeken keresztül nevelte a lelkésznemzedékeket... Engem máig is bánt, ami Budaker és Deák koporsójánál hiányzott. Bánt azért is, mert sem az Akadémiától, sem egyházunk vezetőségétől nem tudok úgy elszakadni, hogy viselkedésüket idegennek érezzem.?(42)
Magatartásukból irigylésre méltó alapállás mutatható ki: "Az egyház akkor is az édesanyánk, ha mostohán bánik velünk!? Igen, mert aki az Úristenbe kapaszkodik, az a mostoha sorsot is URA, Teremtője, Megváltója és Megszentelője kezéből veszi!
Jegyzetek
(1) Az Ordass Lajos Baráti Kör 2008. május 29-i összejövetelén elhangzott előadás szerkesztett változata(2) Ifj. Fabiny Tibor: Ordass Lajos és 1956. (In: A megállás szimbóluma, Bp. 2001. 40. old.)
(3) Böröcz Enikő doktori disszertációja, TV műsorok, Czenthe Miklós cikkei
(4) Munkámban saját akkor jegyzeteimen túl az események pontos datálása érdekében használom Ordass Lajos Önéletrajzi Írások (folytatás) c. művét (Válogatta, sajtó alá rendezte és az utószót írta Szépfalusi István, EPMSZ, Bern, 1987.), ezen kívül Dr. Vámos Józsefnek Az Evangélikus Teológiai Akadémia Története XII-XIII. kötetét. Ez a különös mű tkp. az ETA jegyzőkönyveinek és fontosabb levéltári darabjainak fénymásolata, azok sorrendbe állítása, s benne itt-ott Vámos néhány soros - az egészhez képest jelentéktelen mennyiségű - megjegyzése. Számomra döbbenetes, s ez nemcsak Vámosra, de elsősorban egyházunk kiszolgáltatott helyzetére vonatkozik, hogy ezeken az oldalakon az ÁEH szerepéről egyáltalán nem vagy csak alig-alig esik szó. (EOL Vámos: ETA - 5 /XI-XII, ill. 6/XIII-XIV.)
(5) Ordass, Önéletrajzi Írások (folyt.) 579.
(6) Ordass, 581.
(7) "E.i. - rövidítés, jelentése: ez idei dékán. Mi teológusok egymás között i.i. dékánt emlegettünk, mondván: ő már "időtlen ideje? dékán.
(8) Ordass, 581.
(9) Evangélikus Naptár az 1957. évre, 43-46. old.
(10) Ordass, 601.
(11) 1957. febr. 14, illetve febr. 21.
(12) "Péter apostol útja? - 1957. márc. 25-27.
(13) Veöreös Imre: "Az egyház helyzete? (1957. április 11.) - Hafenscher Károly: "A misszió mai helyzete? (1957. május 3.) - Veöreös Imre: "A lelkészutánpótlás kérdése? (1957. május 9.) - Dr. Keken András: "Tapasztalataim emberek között? (1957. május 16.) - Veöreös Imre: "A teológus ifjúság önarcképe? (1957. június 6.)
(14) 1957. május 5-7.
(15) "A padok, a persely és a harangok prédikációja?, Budavár, (1957. május 9-11.)
(16) Ifjúsági konferencia, 1957. július 9-14. Keveházi László, Schulek Tibor, Károlyi Erzsébet szolgálatával, - Papnékonferencia, Túróczy Zoltán: Rúth könyve papnészemmel olvasva, július 16-19. - Hitmélyítő konferencia, 1957. aug. 7-11. Scholz László, Balikó Zoltán, Győri János szolgálatával - Papgyerekek konferenciája, 1957. augusztus 24-26. Túróczy Zoltán, legid. Zászkaliczky Pál, id. Magassy Sándor szolgálatával. Erről a konferenciáról 4-5 papfi indult a Teológiára! - Az Evangélikus Egyetemes Egyház Ifjúsági Bizottságának konferenciája, 1957. szeptember 23-25.
(17) Fót, 1957. április 24-26. Túróczy, Ordass, Szabó, Veöreös, legid. Zászkaliczky Pál szolgáltak.
(18) Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem, 451-1958. Mihály Ernő egyetemes felügyelő aláírásával
(19) Ordass 778.
(20) MOL XIX-A-21 a 7. d. 9. csomó 44/1958. sz. Grnák Károly: A lelkészképzés mai jelenségeinek értékelése, 1., 4., 8. old. (Dr. Böröcz Enikő kutatásából)
(21) Ordass 847.
(22) Vámos, i.m. XII. 322, 323.
(23) Vámos XII. 324.
(24) Vámos XII. 325.
(25) Vámos XII. 309.
(26) 58. évf. 17. szám - 1958. április 27.
(27) Vámos XII. 313.
(28) 1958. június 20. Egyébként ez a Kari Ülés vette tudomásul azt, hogy Pálfy Miklós dékánná választásához mind az Egyetemes Egyház, mind a Művelődésügyi Minisztérium hozzájárult.
(29) Vámos XIII. 13.
(30) Vámos XII. 337.
(31) Máté evangéliuma. Fordította és magyarázta Lic. Dr. Karner Károly, Sopron, 1935. Előszó, VII. old.
(32) Vámos XIII. 33.
(33) 624/1958.
(34) Vámos XIII. 26.
(35) Vámos XIII. 38.
(36) Vámos XIII. 51.
(37) Vámos XIII. 50.
(38) Vámos XIII. 56.
(39) Déli Püspöki Hivatal, ad 251/1963. április 16.
(40) V.ö. 1963. január 5-én Karner Károlynak írt levelét. A levél a Karner család tulajdonában.
(41) Kelt Bp. 1961. december 10. A Karner család tulajdonában.
(42) Kelt Sopronban 1961. december 13-án, az eredeti levél indigós másolata a Karner család tulajdonában.
Megjelent a Keresztyén Igazság 79. számában (2008. ősz) 28-37.o.