1914. április 22-én született Orosházán földműves szülők nyolcadik gyermekeként. Elemi és polgári iskolai tanulmányait Orosházán végezte, majd a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Főgimnáziumban érettségizett. 1934?38 között volt a soproni Evangélikus Hittudományi Kar hallgatója. Már egyetemi évei a finn barátság jegyében teltek, megtanulta a finn nyelvet, és nyelvvizsgát is tett. Lelkésszé szentelése után a helsinki egyetemen tanult: az 1938/1939-es tanévben mint egyházi, a következő évben mint állami ösztöndíjas. 1939 novemberében azonban ? a közelgő finn?orosz háború miatt ? finnországi tanulmányai félbeszakadtak.
Hazatérése után az itthon meginduló népfőiskolai munkában dolgozott. 1940 januárjától a Nagytarcsai Tessedik Sámuel Evangélikus Népfőiskola nevelője; 1940. októbertől az Orosházi Evangélikus KIE Népfőiskola megszervezője, vezetője; az Országos Népfőiskolai Tanács titkára. 1941 szeptembertől 1953 júniusig a bányai (majd déli) egyházkerület missziói lelkészeként az országos hitébresztő és hitmélyítő munkát, az evangélizációt szervezte és vezette. Miután e munka folytatása lehetetlenné vált, 1953 júniusában Sárszentlőrincre került, és a gyülekezet lelkésze volt egészen 1985 augusztusáig, nyugdíjba vonulásáig.
Medgyaszay Piroskával 1943-ban kötött házasságukból 9 gyermekük született.
A finn egyházi kapcsolatok építése és mélyítése szinte egész pályáját végigkísérte. Finn nyelvű igehirdető körutakat tett (1939, 1947, 1969, 1994), kiemelkedő évfordulókon ünnepi megemlékezésekre kérték fel (Oulu, 1956; Kaleva 1985). Nevéhez fűződik az első evangélikus finn?magyar testvérgyülekezet (Kaleva ? Sárszentlőrinc) megszervezése (1982). 1992-ben Mauno Koivisto köztársasági elnök a finn?magyar egyházi, kulturális és népfőiskolai kapcsolatok fejlesztéséért a "Finn Fehér Rózsa Lovagrend I. osztályának aranykeresztjével? tüntette ki. A Finn Rádió több alkalommal interjút, áhítatsorozatot sugárzott tőle, 1994-ben a Finn Televízió dokumentumfilmet készített életútjáról.
Teológiai, irodalmi, helytörténeti, lelkigondozói írásai, publikációi nagy számban jelentek meg egyházi lapokban és a világi sajtóban. 1947-1951 között az Élő Víz c. lap szerkesztője és kiadója volt, az 1980-as években az Evangélikus Élet Élő Víz rovatának vezetője. Igehirdetéseit finn lapok, prédikációs kötetek is közölték.
Csepregi Béla 2004. április 29-én hunyt el.
Főbb művei:
Tárt ajtó ? tárt karok Evangéliumi Könyvkiadó, Bp., 1944.
Keskeny út vándora (Kilpi Kylälä után finnből ford.) Evangéliumi Könyvkiadó, Bp., 1945.
Erőforrás (Eino Sormunen után finnből ford. ) Evangéliumi Könyvkiadó, Bp., 1945.
Két ember Jézusnál Evangélikus Evangélizáció, Bp., 1948.
Hogyan kaphatok bűnbocsánatot? (Uuras Saarnivaara után finnből ford.) Evangélikus Evangélizáció, Bp., 1948.
Petőfi Sárszentlőrincen I. kiadás Tolna Megyei Tanács, Szekszárd, 1973.
Sárszentlőrinc helynevei In: Tolna megye helynevei Akadémiai Kiadó, Bp., 1981.
Isten nem személyválogató Fébé, Bp., 1996.
Megjelent: Mirák Katalin (szerk.): Nem voltam egyedül II. kötet, MEVISZ 1999. (43-93.o.)