Ordass Lajos Alapítvány

Már kisgyermekként megszerettem, amikor első segédlelkészi évét - 1940-1941-ben - Fóton töltötte apám mellett. Amikor pedig a lelkészi szolgálat tág területén egymás közelében szolgálhattunk két évtizeden át a Fejér-komáromi Egyházmegyében, atyai jóbaráttá lett, s közelebbről megismerve megtanultam becsülni, sőt tisztelni is. Hiszen Botta István is azok közé a lelkészek közé tartozott, akik életpéldájára mint hiteles tanúságra emlékezhetünk.

További segédlelkészi éveit Rákospalotán, majd Kelenföldön töltötte. 1943-ban az óbudai hitoktatói állást pályázta meg. Az iskolákban tartott órái mellett összefogta a gyülekezet ifjúságát is. Az önképzőkör-jellegű ifjúsági alkalmakra sokan jártak, ezen túl a fiatalokat országos és felekezetközi konferenciákra küldte, nyaranta pedig három-négy hetet táborozott velük. Ez 1948 nyaráig tarthatott, amikorra mindez már a tiltás kategóriájába került. Ekkor már javában folytak a harcok az egyházi iskolák államosítása körül. Az Országos Luther Szövetség Egyház és iskola címmel szervezett konferenciát. Ezen Ordass püspök kérésére Botta István Az egyházi iskola létjoga és hivatása címmel tartott előadást. Mondanivalóját Reményik Sándor versének visszatérő sorai foglalták össze: "Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!" Mindez ismételten konfliktushelyzetet jelentett számára.

Ugyancsak 1948 nyarán teremtett kiélezett helyzetet az óbudai lelkészválasztás ügye. A megüresedett gyülekezeti lelkészi állásra szeretett hitoktatójukként adta be pályázatát Botta István. Az öt pályázó között ott volt Dezséry László is, akinek megválasztása a legmagasabb szinten vált politikai érdekké. Botta Istvánt először a kerület tanácselnöke hívta fel telefonon, hogy a lelkészválasztás ügyében szeretne beszélni vele. Botta válasza: ez egyházi ügy, a tanácselnök nem tagja az egyháznak, nem megy. Majd egy miniszterhelyettes tájékoztatta: "Rákosi Mátyás barátom közölte velem, hogy Dezsérynek óbudai lelkésznek, és fél éven belül Ordass Lajos helyett püspöknek kell lennie". Botta határozottan válaszolt: "Ha rajtam múlik, Dezséry László sem óbudai lelkész, sem Ordass Lajos utódja nem lesz". A beszélgetőtárs próbálta meggyőzni: "Ha ezt tudomásul veszi, fényesen fogják kárpótolni, de az országos érdek, hogy Ordass helyett Dezséry püspök legyen". Amikor Botta továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy jelöléséről önként nem mond le, a fenyegetés sem maradt el: bár nekik is kényelmetlen lenne, ha lemondása erőszakkal történne, de gondolja meg, mit jelent számára az, ha harcba száll a párttal. "Ez nem pártügy" - zárta le a maga részéről a beszélgetést Botta István. Csupán annak a kornak még élő tanúi vagy a korszakot jól ismerők tudják, hogy ez a magatartás akkor milyen kockázatvállalást jelentett.

Jelöltségükről Botta István Dezséry Lászlóval előbb telefonon, majd személyesen beszélgetett. Azt a megoldást javasolta Dezsérynek, hogy mind a ketten lépjenek vissza, és Óbuda rajtuk kívül azt választja meg, akit akar. Jellemző volt Dezséry válasza: "Nem tehetem, a markukban vagyok." - "Ugorj ki a markukból!" - hangzott a tanács. "Kitöröm a nyakamat!" - volt rá a válasz. - "A nyakadat nem fogod kitörni, csak a lábadat" - folytatta érvelését Botta -, "az meg majd begyógyul, utána meg egy életen keresztül békén hagynak, mert rád nem lehet már számítani." Végül azzal váltak el egymástól, hogy egyikük se mond le. Ekkor azonban az óbudai gyülekezet tagjainak, presbitereinek zaklatása kezdődött el. Állásvesztéssel fenyegették őket, amennyiben nem Dezséry László lesz a lelkészük. Az viszont már lelkiismereti kérdéssé lett Botta István számára, ha miatta mások szenvednek. Visszalépése után már egyetlen pályázóként így Dezséry László lett az óbudai lelkész. Dezséry azonban annyit megígért még egy újabb beszélgetésben, hogy Ordass helyett nem törekszik a püspökségre. Végül nem így cselekedett.

Óbuda után, 1949 novemberétől Kelenföldön előbb helyettesítést vállalt Botta István, majd hitoktatói, később másodlelkészi beosztásban szolgált. Nehéz időszak volt. A gyülekezet lelkészét, Kendeh Györgyöt előbb internálták, majd családjával együtt kitelepítették. Botta más gyülekezeti tagokkal együtt a tiltás ellenére is látogatta, csomagok, élelmiszerek, gyógyszerek küldésével és más módon segítette a kitelepítetteket. Az istentiszteleteket megfigyelték, több alkalommal feljelentették. A szolgálatába visszatért Ordass Lapos püspök 1956-ban a sajtóosztály vezetésével bízta meg, utóbb ez is vádként terhelődött rá. Majd 1958. december 31-én délelőtt Vető Lajos püspök telefonon közölte vele, hogy a szilveszteri istentiszteletet még megtarthatja, de éjfélkor a kelenföldi állása megszűnik, s ha ezt akár egyetlen perccel is túllépi, letartóztatják. A püspök arról is tájékoztatta, hogy a döntést nem ő hozta, nem is egyházi hatóság, ezért megmásítására nincs hatalma. Végül a tordasi gyülekezetbe kerülhetett. Ezt Káldy Zoltán püspök úgy magyarázta, hogy "nem büntetés, hanem nevelés céljából".

Tordasi lelkészi munkája mellett folytatta egyháztörténeti kutatásait. Hétfői szabadnapjait nem csak Pesten maradt családja látogatására használta fel, hanem levéltári kutatómunkáira is. Nyári szabadságai idején pedig a londoni British Museum és a bécsi Staatsarchiv mellett a Felvidék összes levéltáráig eljutott. A reformáció időszakát, a magyar reformátorok életsorsát kutatta. S ha az egyházi közéletből ki is volt zárva, előadásokat az egyházban nem tarthatott, támogatást a munkájához nem kapott, szaktudományának világa felfigyelt kutatási eredményeire. Klaniczay Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének vezetője munkatársának hívta meg a humanizmus és reformáció korát kutató munkacsoportba. Nemzetközi konferenciákon tartott előadásokat, tanulmányai és könyvei jelentek meg, amelyek egyházunk múltjának forrásértékű, pótolhatatlan kiadványai.

A Budapest-Deák téri egyházközség 1995-ben megnyílt könyvesboltját arról a magyar reformátorról szándékoztunk elnevezni, aki nyomdászként is terjesztette a reformáció tanítását. Gryllus Vilmos felügyelővel akkor még felkereshettük Botta Istvánt Tordason. Kutatásai alapján biztosított bennünket arról, hogy a könyvesboltnak nevet adó Huszár Gál élete végéig megmaradt a lutheri irány követőjének.

Már nyugdíjas volt Botta István, amikor a rehabilitáció erkölcsi elégtételében részesítette az országos presbitérium. Ekkor vallotta: "Nem elégtételre, hanem a sebek begyógyítására van szükség. Ezt pedig csak Krisztus szeretetében érhetjük el".

Irodalom:

Megjelent a Híd magazin 2014.IV. számában 40-41.o.