Túrmezei Erzsébet A kegyelem ege alatt című költeményének mottója Luther-idézet: "Isten az evangéliummal új eget von a hívők fölé. A kegyelem ege ez. Sokkal gyönyörűségesebb, mint a látható égboltozat." A vers egyes sorai segítségével kísérjük végig Erzsébet testvér életét és hitvalló szolgálatát.
"A kegyelem ege alatt... az életnek annyi szépsége van" - vallja a költő. Ezt élte át már gyermek- s ifjúkorában is. Gazdag családi örökséget kapott az Úristentől. Apai ágon a lelkész nagyapa az l848-1849-es szabadságharcban tábori papként szolgált, míg az anyai fegyverrel harcolt a szabadságért. Szerető édesapa, két teológus fivér vigyázta lépteit, s az evangéliumi lelkületű édesanya pedig már felnőttkora előtt olyan leányért imádkozott az Istenhez, aki versben "dalolhassa el, mit lelke érez, szíve gondol, / És dal legyen a kacagásból, / és dal legyen a fájdalomból." Ezért vallotta Erzsébet testvér: "egész költészetem meghallgatott imádság."
"A kegyelem ege alatt nem roskaszt bűn és fájdalom." Gimnazistaként egy ózdi vakáció alatt Túróczy Zoltán igehirdetései, majd egy Fébé-konferencia hatása nyomán lett hívő keresztyénné, majd konfirmációja alkalmával tudatos evangélikussá. Pál apostollal vallotta, hogy ahogyan Krisztus meghalt, nekünk is meg kell halnunk a bűnnek, s ahogyan ő feltámadt és él, nekünk is új életben kell járnunk. Ezt így foglalta össze: "mindennap sírba temethetem régi magam, bűnös életem, s Krisztussal járhatok. Halleluja!"
"A kegyelem ege alatt szolgálhatunk egymásnak szabadon" - olvasunk tovább. Érettségi után beiratkozott a budapesti bölcsészkar magyar-német tanári szakára, és felvételt nyert a Fébé Diakonissza Egyesület főiskolás leányok számára fenntartott internátusába. Az ottani szerető légkörben kapott elhívást a diakonissza szolgálatra. Egyetemi diplomáját már szürke próbatestvéri ruhában vette át. Ám jól tudta, hogy Jézus áldó szava figyelmezteti őt: "Szürke ruhád alatt / Verjen a szíved piros örömtől!"
Diakonisszaként számos feladat várta. Énekeket szerzett és fordított a Fébé énekes füzete majd az Énekem az Úr számára. Verseket, meséket és színdarabokat írt a Fénysugár és a Kis Harang folyóiratokba. A Fébé vezetősége rábízta az éppen induló, több hónapos, bentlakásos leány-népfőiskola vezetését. Ezen nem csak ismereteket tanítottak a történelem és az irodalom, a természet és a mindennapi élet területéről. Azt is el akarták érni, hogy a jelentkezők magukba szívják az evangélium életformáló erejét. "Emberi munkával ezt soha el nem érhetnénk, de elvégzi az evangélium és az evangélium Ura" - vallották. Egy-egy tanfolyam befejezése után Erzsébet testvér nem engedte el volt növendékei kezét, havonta írta körleveleit, imádságos szeretettel tartotta számon mindnyájukat. Azt tette, amit leírt: "A kegyelem ege alatt szeretetet sugárzik életünk."
Ám jöttek a nehezebb napok. Urunk kegyelméből azonban "a kegyelem ege alatt könnyűvé válik a nehéz." A fordulat éve után a baloldali állami vezetés egyre erőteljesebben korlátozta az egyházak szolgálatát. Koncepciós perekkel börtönbe zárt papokat, betiltott egyházi újságokat, majd a népfőiskolákat, sőt követelésére fel kellett oszlatni a diakonissza anyaházakat. A testvérek öregotthonokban vagy kórházakban dolgozhattak, a gyülekezetekben legfeljebb irodai és kántori feladatokat végezhettek. 1951 lett a Fébé szétszóratásának ideje is. Erzsébet testvér ekkor írta a Tedeum fordítás című versét. Verse szerint két feladattal foglalkozik egyszerre: fordítja a másfél ezer éves himnuszt - "Dicsérünk, Úristen!" - és fejti a testvérruhát. A két feladat nem zárja ki egymást, könnye hull a ruhára és dicséri az Urat. Ezzel az akkor csak gépírással és kézből kézbe terjedő verssel sokakat, egyházunk papjait és hívő népét tanította: ha a jót elfogadtuk az Isten kezéből, a rosszat is el kell fogadnunk! Akkor is az Úristen a legjobb Gazda, amikor visszakéri a testvérruhát, s akkor is van köszönnivalónk: "Nem ismerek jobb gazdát nálad, / és amikor most visszakéred / kedves testvérruhámat, / köszönök minden boldog percet, évet, / Dicsérlek, Úristen, / Dicsérlek Téged."
Túrmezei Erzsébet szolgálata átalakult, a balassagyarmati szeretetotthon vezetője lett. Az otthon öregjei között és a gyülekezetben "a kegyelem ege alatt könnyet törölhetett." A helyi vezető lelkész, a már nyugdíjas Szabó József püspök az egyházi munkára vonatkozó tiltás ellenére munkatársának tekintette. Rábízta a gyermekmunka vezetését, a betegek látogatását, valamint bibliaórai, sőt olykor istentiszteleti szolgálatokat is. Ott, Balassagyarmaton készült el Erzsébet testvér legjelentősebb versciklusa Jézus édesanyjáról, Máriáról. A római katolikusok által is örömmel fogadott versciklushoz segítséget kapott a püspöktől, aki akkor készítette teológiai dolgozatát Máriáról, az evangélikus-lutheri mariológiáról. Kettejüknek a Szentírásból fakadó szolgálata segít megértenünk az "Úr alázatos szolgálóleányának" alakját. Így valljuk mi is a költővel együtt: "Szívemtől oly messze voltál / názáreti liliomszál, / míg Fiad elé hajoltál [?] de az Ige fénye mellett / most már látlak, énekellek, /énekemmel átölellek, [...] Kísérlek, mert Őt kíséred, / dicsérlek, mert Őt dicséred, / Őbenne dicsérlek Téged!" Ez az evangélikus mariológia! Máriához nem imádkozunk, de vele együtt igen, hiszen ő maga is Fiát, az Urat dicséri!
1975-ben meg kellett válnia Balassagyarmattól és a hivatalos egyházi szolgálattól. Ám "a kegyelem ege alatt Jézusunk jár velünk" - vallotta Erzsébet testvér, s a méltatlan bánásmódot ismét Ura kezéből fogadta. Folytatta, sőt bővítette szolgálatát: gyülekezeti előadásokat vállalt, százszámra írta a leveleket papcsaládoknak, diakonissza társainak, volt népfőiskolásainak. Egymásra is bízta őket, s elutazott esküvőkre, keresztelőkre, meg "névnapnak" nevezett összejövetelekre. Gubek Mária hosszú évekre fogadta be csömöri otthonába, majd a Karácsony Sándor utcai szeretetotthonban lakott. Urunk kegyelméből a Fébé 1990-ben újra indulhatott. A diakonisszák örömmel választották meg főnökasszonynak. Megélte, sőt megénekelte az Anyaház kialakítását, a fogyatékkal élők piliscsabai otthonának indulását, a bagolyirtási Názáret-templom és pihenőhely felszentelését, majd hosszas betegség, kórházi kezelés után 88 évesen megpihent. Többször idézett költeménye utolsó két sora teljesedett be rajta is: "a kegyelem ege alatt az Ő nyomában hazaérkezünk".
Irodalom:
Szabó József: Az assumptio-dogmához. Az alázatos szolgálóleánytól a "corredemptrix assumpta"-ig. Lelkipásztor, 1954/9.Ancilla Domini - Túrmezei Erzsébet-emlékkönyv. Luther Kiadó - Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület, 2012
Túrmezei Erzsébet Összegyűjtött művei. Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület, Budapest, 2007-2011
Megjelent a Híd magazin 2015.III. számában 52-53.o.