Száz évvel ezelőtt: 1894. április 5-én Aknasugatagon született Zsedényi Béla, aki nevét nemcsak, mint az államfői jogokat is gyakorló nemzetgyűlés elnöke tette közismertté politikai szerepvállalásán keresztül, hanem tudományos munkásságával, egyházi közszereplésével is beírta a nevét a történelembe. Ezúttal az evangélikus egyházban betöltött szerepével szeretnék részletesebben foglalkozni.
Zsedényi Béla ősi evangélikus családból származik. Unokabátyja Zsedényi Ede egyháza jogainak védelme érdekében szembeszáll a császári pátenssel s ezért börtönbüntetésre, vagyon- és jogfosztásra ítélik. Harcát mégis sikerrel vívja meg a Bach korszakbeli császári pátenssel szemben. Végrendeletében százezer forintot hagyott az egyházkerületre, szegénysorsú néptanítók segélyezésére és az eperjesi tanítóképezde tápintézetének támogatására.1) Zsedényi Béla elődjéhez méltó módon folytatta harcát az elnyomó hatalom ellen, de az ő sorsa mártírsors lett.
Élete bizonyságtevés volt azok mellett az elvek mellett, melyekért egyedül érdemes élni, sorsa akárcsak a nemzeté, tele volt megpróbáltatásokkal. Nyelvtudása alapján diplomáciai pályára készült, de 1914-ben a frontra kerül, ahol meg is sebesül s hét kitűntetésben részesül. Mint Komárom főjegyzőjét a csehek a csehszlovák állameszme elleni izgatás címén letartóztatják és Prágába, majd Theresienstadtba internálják. Kiutasítása után Tolcsván telepszik le, majd 1925-ben a Maléter István lemondásával megüresedett miskolci jogakadémiai közjogi és nemzetközi jogi tanszékre választják meg professzornak. Hamarosan intenzíven belekapcsolódik az evangélikus egyház életébe is, 1925-ben már a tiszai egyházkerület helyettes jegyzője, két év múlva pedig világi főjegyzője. Ezt követően az 1934-37. évi zsinat tagjává választják meg, majd az egyetemes presbitérium tagjává és az egyetemes törvényszék bírájává, a jogügyi és külügyi bizottság tagjává és az utóbbi előadójává, a közös protestáns bizottság tagjává, a tolcsvai evangélikus egyházközség felügyelőjévé, a miskolci egyházközség presbiterévé, a jeruzsálemi szent János-rend lovagjává.2)
Egyházi tisztségeinek nagy száma is arra utal, hogy az evangélikus egyház életében elhatározó jelentőségű szerepet játszott. Ez kitűnt a zsinaton elhangzott alapvetően fontos megnyilatkozásaiból is. Több ízben is kifejtette véleményét a paritással kapcsolatban, szót emelt a kerületek összevonása ellen, kifejtette álláspontját a reverzális ügyben3) és előterjesztette a miskolci jogakadémia megújulását jelentő törvénycikket Bruckner Győzővel együtt, amely szerint "a jogakadémia az egyház egykarú főiskolája - a magyarországi evangélikus egyház szolgálatában álló, tanszabadsággal felruházott, a jog- és államtudományok, különösen az evangélikus egyházjognak önálló művelésére, a tudományos gondolkozásnak és eredményeinek az ifjúsággal való közlésére hivatott és jogi és államtudományi előképzettséget kívánó pályákra előkészítő intézet."4)
Hosszúra nyúlna, ha egyházi tevékenységének akárcsak jelentősebb mozzanatait is felsorolnám, mégis legyen szabad megemlítenem, hogy Túróczy Zoltán 1939. május 16-i nyíregyházi beiktatásán az egyházkerület és annak összes közigazgatási tagozatai nevében ő mondott üdvözlőbeszédet, ugyancsak 1939-ben ő folytatott számos megbeszélést a rozsnyói árvaház nemzetközileg tisztázatlan jogállásával kapcsolatban.
De nem feledkezhetünk meg azokról az erőfeszítésekről sem, melyeket a miskolci jogakadémia érdekében kifejtett. A háborús események lezárulása után 1944-ben ő volt a jogakadémia ideiglenes vezetője, addig, amíg a nemzetgyűlés elnökévé nem választották és rendelkezésre bocsátotta a Zsedényi-Pazár lakást, ami lehetővé tette a jogakadémiának már 1945 január közepén való megindulását. Később résztvett azokon a megbeszéléseken, melyek a jogakadémia jövőjének a biztosítására irányultak. Az ő érdeme, hogy legalizálódott a női hallgatóknak a jogakadémián való tanulási lehetősége.5)
Több ízben eljárt Ordass püspökkel együtt Túróczy Zoltán pertörlése ügyében, amely végül is eredményre vezetett.
Külön kellene méltatni azt az áldozatos tevékenységet, melyet az ideiglenes nemzetgyűlés elnökévé 1944. dec. 21-én történt megválasztása után, mint az államfői tevékenységet is ellátó Nemzeti Főtanács elnöke a demokrácia megmentése érdekében az egyre elhatalmasodó önkényuralom ellen folytatott. Langlet Valdemar a Svéd Vöröskereszt megbízottja "Var och dagar i Budapest" c. könyvében (1946, 168. l.) igen nagy elismeréssel emlékezik meg a vele való találkozásról és őt "igen bölcs" embernek nevezi elsősorban az üldözöttek érdekében kifejtett igen eredményes tevékenységének az értékeléseképpen.
De a pártállami önkény neki sem kegyelmez. Koncepciós perben kémkedés, háborús és népellenes bűntett miatt életfogytiglani fegyházra ítélik. Ez az ítélet számára halálos ítéletnek bizonyult, mert 1955. febr. 8-án a Gyűjtőfogházban meghalt. Hosszú ideig a 301-es parcellában névtelen sírban pihent s csak 1990. december 22-én került sor méltó keretek között újratemetésére.
Bár földi életének vége szakadt, életműve, köztük egyházi vonatkozású írásai ma is utat mutatnak egyházunk számára a jövő bizonytalan útvesztői, Scyllái és Charibdisei között.
Alapvető jelentőségű a több, mint száz oldalas "Hierarchia és Kyriarchia a magyarhoni ág. hitv. egyház alkotmányfejlődésében" címmel az Ágostai Hitvallás négyszázados évfordulójára a jogakadémiai tanárok által írt emlékkönyvben megjelentetett tanulmánya.6)
Zsedényi Béla ebben az alapvető tanulmányában a magyar protestáns egyházak sajátos nemzeti bélyegével: az egyházi és világi elem egyházkormányzati érvényesülésének paritásával foglalkozik s megállapítja, hogy a paritásban olyan egyházjogi elvet állítanak fel, amely mind elvi alakjában, mind gyakorlati megtestesülésében egyedülálló. Ez az alapelv a protestáns egyházak alkotmányának egyik sarktétele, amely nem a külföldi példák kópiája, nem is az életre rákényszerített alapelv, hanem a történeti fejlődés lassú, fokozatos és logikus kikristályosodása.
A hierarchia és kyriarchia jelentkezését a protestáns alkotmányfejlődés tükrében koronként részletesen vizsgálja és megállapítja, hogy az 1860-ban ülésező egyetemes gyűlés vezeti be a paritást az egyház legfelsőbb fokozatába: az egyetemes gyűlésbe. A paritás nem áll meg csak az elnökségre, hanem egyetemes és fundamentális alapelvként a törvényhozásban és kormányzásban is érvényesül. Mert azok az aggályok, amelyek az egyetemes felügyelői intézmény kapcsán a világi elem túlzott érvényesülése vonatkozásában jelentkezhetnek, nem eléggé alaposak. Az egyetemes felügyelő képviseleti joga ui. csak subsidiárius jog; bár nem kétséges, hogy az egyetemes egyház közigazgatása világi kézben van, de ha egységesen vizsgáljuk a hierarchia és kyriarchia kérdését, nyilvánvaló, hogy a püspöknél mutatkozó többlet jogok kiegyenlítik, a paritás helyreáll.
Sokan azt mondják, hogy csak a reformátusoknál van igazi paritás. A tények mást mutatnak. A reformátusoknál a közigazgatás minden fokozaton a lelkészi elemnél van, a hierarchikus színezet ott erősebb.
A paritás négy évszázados csírából bontakozott ki s vált a harcok, küzdelmek és szenvedések tűzében, homlokára égetett sajátos, nemzeti bélyegévé, törvényévé a magyar protestantizmusnak. Sajátos, különös és eltérő minden más egyházalkotmánytól a világi elemnek a lelkészi elemmel egyenjogú befolyása. Szinte fenséges a harmónia a harcban, küzdelemben, szenvedésben, megpróbáltatásban és törhetetlen hitben mindenkor egyenlő mértékben való osztozkodásnak legszebb tanúságtétele.7) A másik, közel félszáz oldalas tanulmánya az evangélikus egyház főtisztviselőinek a parlamentben való részvételéről szól, ahol hevesen kritizálja a felsőházi törvényt, megállapítja, hogy a jogfolytonosság elve sérelmet szenvedett azzal, hogy evangélikus egyház felsőházi képviselete két fővel csökkent.8)
Figyelmet érdemel még a főkegyúri jogra vonatkozó megállapítása, amelyre nézve kifejti, hogy a főkegyúri jog is átruházott jog, integráns része a nemzeti jogrendszernek. Ez a jog nem egyházhatalmi jogosítvány, mégha egyházi eredetű is.9)
Zsedényi Béla hű maradt az újratemetésére szóló meghívón ékeskedő horatiusi szavakhoz: "Ha összedől is a világ, hívek maradunk önmagunkhoz, egymáshoz." Zsedényi Béla hű maradt Istenéhez, nemzetéhez és nem utolsó sorban evangélikus anyaszentegyházához. Ezt a hűséget mártírhalálával pecsételte meg. Mit írhatnék még. Inkább a költőt idézem: "A derék nem fél az idők mohától, a koporsóból kitör és eget kér."
Jegyzetek:
1) Haán Lajos: A magyarországi ágostai hitvallású evangélikusok egyetemes gyűlései és az egyetemes világi felügyelői hivatal. Budapest, 1882. 156-161. l.2) A tiszai evangélikus egyházkerület miskolci jogakadémiájának 1938/39. tanévi almanachja. Miskolc, 1939, 21. l.
3) Kiss Antal: Az 1934-37. évi budapesti országos evangélikus zsinat előzményei, lefolyása és joganyaga. Miskolc, 1941, 69., 74., 75., 104., 153. l.
4) 1934-37; évi Törvények V. tc. 73. §.
5) L. szerző: Zur Geschichte der juristischen Hochschule des evangelischen Kirchendistrikts an der Theiss in Miskolc (Ungar) und ihre Rolle im Rechtsunterricht. Zeitschrift der Savigny Stiftung für Rechtsgeschichte. Kanonistische Abteilung. LXXIX. 1993, 417-418. l.
6) Zsedényi Béla: Hierarchia és kyriarchia a magyarhoni ág. hitv. ev. egyház alkotmányfejlődésében. klny. Miskolc, 1930, 17. l.
7) Zsedényi Béla i. m. 112. l.
8) Zsedényi Béla: A magyarhoni ág. hitv. ev. egyház főtisztviselőinek részvétele az országgyűlés felsőházában. Miskolc, 1926.
9) Zsedényi Béla: Molnár Kálmán Magyar közjoga. Miskolc, 1931. és lásd. még Zsedényi Béla: Vitás közjogi kérdések. Miskolc, 1931.
Megjelent a Keresztyén Igazság 21. számában (1994. tavasz)