Az élete volt bizonyságtevés az evangélium örök igazsága mellett. Egész életére ráillenek a családban apáról-fiúra szálló, a missziói útjára induló Pál apostol szavai, melyek életének vezércsillagává váltak:
"De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek Isten kegyelmének evangéliumáról". (ApCsel 20,24)
Lezárult életének kilenc évtizedét alig lehetne teljesebben és igazabban összefoglalni, mint ebben a bibliai versben, amely egyrészt ráveti fényét az ő önfeláldozó életére, másrészt megjeleníti annak titkát is. Drága arany keret ez az ige, amely átöleli egész életét.
Semmivel sem gondolok,... életem sem drága nékem. Egész életét feltette Jézus Krisztus és embertársai hűséges szolgálatára. Ha egy szóval akarnánk jellemezni, legfőbb jellemvonásának a tántoríthatatlan igazságkeresést nevezhetnénk meg. Nem emberek, hanem az örökkévaló Isten titkait kereste, őt szolgálta szívvel-lélekkel. Az evangélium igazságáért vállalt minden megpróbáltatást, amely élete során bőven kijutott számára.
1912. január 22-én Késmárkon született lelkészi családból. Középiskoláit Kolozsváron kezdi, de mivel a családot onnan kiutasítják, Budapesten fejezi be. Édesapja kiváló lelkészi adottságai a soproni hittudományi kar felé irányítják, ahol 1935-ben nyer lelkészi oklevelet. A másfél éves ceglédi szolgálat alapozza meg Ordass Lajossal való sírig tartó barátságát. Az egyéves svédországi tanulmányút a svédországi egyházi viszonyok szakértőjévé avatja. A nyáregyházi hatéves parókusi szolgálat a vallásos élet és a gyülekezeti ház megújulását eredményezi. A kelenföldi lelkészi állást 1945. december 1-től 1950 márciusáig tölti be, azután a súlyos megpróbáltatások hosszú időszaka következik. Ordass Lajos szenvedő mártírtársává válik, akit koncepciós perben akartak súlyos börtönbüntetésre ítélni abban az esetben, ha a püspököt az egyházi bíróság nem fosztaná meg püspöki tisztségétől.
A megpróbáltatások közvetlen elindítója az volt, hogy ő is aláírta az egyházi törvénytelenségeket elítélő petíciót, amellyel utolsó kísérlet történt a törvénytelenségek feltartóztatására. Az ÁVO sötét kazamatáiba vetik, majd félévi kistarcsai internálás, a lelkészi állástól való lemondatás, majd a békési tanyavilágba történő deportálás következik. Ennek előzménye az volt, hogy kis csapatával a kitelepítésre ítéltek ingóságait igyekezett biztonságba helyezni. A kitelepítés öt nehéz, fizikai munkával teli esztendőt jelentett neki és családjának.
Azután úgy látszott, hogy könnyebb időszak következik, amikor Ordass püspök a saját rehabilitációját függővé tette az ő és Keken András rehabilitációjától. A kelenföldi gyülekezeti élet újraindítása mellett a segélyszolgálatban végez mindenki által elismert nagyszerű munkát, s húsz éven keresztül mintegy 27 ezer recepttel kapcsolatos gyógyszerszolgálattal segített a rászorultakon.
De a politikai elvakultság és gyűlölet újra fellángol, amikor "egyházi közérdekből" a kistarcsai Özvegy Papnék Otthonába száműzték, azért, mert Káldy Zoltán szerint "sterilen" hirdette az igét, és nem volt hajlandó a kommunista rendszert tömjénezők sorába beállni. Az emberi helytállás ritka példáját mutatta fel a 21 évig tartó, fizikailag is megerőltető száműzetés alatt. 1982-ben ment nyugdíjba.
Sajnos a rendszerváltozás sem hozott számára elégtételt, ami halálos ágyán is felszínre tört, mert az ügyészséghez történő beadvány foglalkoztatta.
Az Ordass Lajos Baráti Körnek 1988-ban történt megalakulásával újra széleskörű tevékenységi területre talált, mint annak tíz éven át igen aktív titkára. A kör igazi motorja volt, aki fáradságot nem kímélve irányított, szervezett, 30 könyvet kiadott, a Keresztyén Igazság megjelentetésénél fontos szerepet játszott. Mindegy volt, hogy Gyulára vagy Keszthelyre kell soron kívül leutazni, ő mindig vállalta a fizikai megterhelést jelentő többletmunkát.
Az Ordass Lajos Baráti Kör történetébe aranybetűkkel írta be nevét, amiért mi mindnyájan örökké hálával tartozunk neki.
Minden igyekezete arra irányult, hogy az egyházat a reá rakódott idegen elemektől megtisztítsa. Az egyháznak úgy kell szolgálnia, hogy ne essen szolgaságba. Sokszor feltört belőle a sóhaj: "Uram, add, hogy az egyház egyház legyen itt a bűn és halál kötelékében vergődő világban, mert hiszen az a Tőled vett megbízatása, küldetése, örökké időszerű feladata, hogy hirdesse szóval, cselekedettel, életáldozással azt az evangéliumot, mely a földi élet számára ízt adó só, és a vándorok, az úton levők számára egyedül fényt adó világosság. Ez a szolgálat pedig azért elalkudhatatlan ezen a földön és ebben a magyar hazában, mert e nép és e nemzet számára sokkal súlyosabb az erkölcsi válság, mint a fojtogató gazdasági krízis."
Mélyen átérezzük, hogy Kendeh György hazahívásával mennyivel szegényebbek lettünk. Az ő prófétai ajka elnémult, barátai, hívei megrendülten búcsúzunk tőle. De mi a halál? Ajtóbezárulás a földi hajlékban, kapunyitás az örökkévalóságban. Látszólag mindennek befejezése és elmúlása, valóságban mindennek örök kezdete.
Non omnis moriar - mondja a latin költő. Kendeh György életpéldájából, mindvégig való állhatatosságából, hátrahagyott írásaiból erőt meríthetünk az igaz keresztyén életre, arra, hogy miként kell Krisztus igaz követőjének lenni.
A három jó barát, a három e földi életében sok szenvedést átélt lelkész: Ordass Lajos, Keken András és Kendeh György most már együtt vannak a Mennyei Jeruzsálemben, és együtt dicsérik Istent, hogy a súlyos szenvedések közepette kegyelme őket megtartotta. Mi is áldjuk Istent, hogy őket nékünk adta drága ajándékul. Akik földi életükben Isten tulajdonában álltak, - az örökkévalóságban is az ő tulajdonai. Legyen áldott új, égi hajnaluk!
Megjelent a Keresztyén Igazság 49. számában (2001. nyár)