29. szám - 1996. tavasz: 

Az evangéliumi keresztyénség méltó tisztelettel áll meg ad a reformátor Luther Márton szolgálata és személyisége előtt halálának 450. évfordulóján. Mi sem természetesebb, mint hogy társadalmunk is kiveszi a részét az emlékezéskor, hiszen történelmi okunk és jogunk is van hálával megállni Isten előtt az ő emlékéért. Jelenlegi 29. számunk ezt a hálát szeretné kifejezni, a győri lelkész, Ittzés Gábor áhítatából vett gondolattal: húsvét bizonyságából vett növekvő hittel és erővel. Az évfordulóra ezzel a hittel emlékezhetünk, és ez az a hit, amit Túrmezei Erzsébet verse erősít: Az utolsó igen. Emlékezhetünk Luther halálára, az utolsó szolgálatára Eislebenben, a hazautazására, az utolsó prédikációjára 1546. február 14-én, és az asztali beszélgetéseire 1546. február 16-án. Ez a hit veszi körül Wittenberget is, és viszi tovább az emlékezést. Ez az a hit, ami a Testvéri Szó tíz évvel ezelőtt kifejezett üzenetét ma is aktuálissá teszi az egyházunk egésze számára. Ezzel a hittel vált a zürichi professzor, Walter Mosterttel való személyes kapcsolat áldássá. ? A Dokumentumok rovatban olvasható írások, vélemények és cikkek ebből a hitből fakadó erővel tudják eredményezni a teljes ? törvényi és erkölcsi ? rehabilitációt az Ordass ügyben. Az egyház legyen egyház! Végül az OLBK könyveket ajánl a közelgő konfirmáció ünnepére.

Vissza  Letöltés