37. szám - 1998. tavasz: 

Folyóiratunk tavaszi száma id. Kendeh György áhítatával kezdődik Jn 20, 1-10 alapján, amely arról szól, hogy húsvét evangéliuma tanúságtételre és szolgálatra hív. Az 1848-as szabadságharc 150. évfordulója alkalmából írt néhány sort követően folyóiratunk korábbi szerkesztőjét, Botta Istvánt köszöntjük 80. születésnapja alakalmából. Tanulmányok sorozatunkat Keken András előadása nyitja meg: A kompromisszum mint etikai probléma. A tanulmány végkövetkeztetése: bölcs készség az engedésre mindenben ? kivéve a szeretetet; mindenben, ami a szeretetet illeti ? kompromisszumok nélküli határozottság. Adámi László és id. Magasssy Sándor kritikai tanulmánya olvasható a Vatikán és az LVSZ közös, a megigazulás kérdésében tett nyilatkozatáról. Gyapay Gábor befejezi visszaemlékezését a Fasori Evangélikus Gimnázium újraindításáról. Boleratzky Lóránd írása visszatér az országos felügyelő témaköréhez, kritizálva a tisztség megszüntetését. Id. Magassy Sándor rövid utóiratában összefoglalja a jogász és a történész vitáját a tisztségről, amely fontos szerepet töltött be a történelmi időkben, de mára problematikussá vált. Dóka Zoltán autentikus portrét ábrázol Keken Andrásról, Ordass püspök egykori harcostársáról. Dokumentumok rovatunkban olvashatjuk Keken András magyarázatát 1953-ból arra, hogy miért nem állt be újra a lelkészi szolgálatba, noha felajánlották neki a lehetőséget. Olvasható az a kiáltvány is, amelyben az aláírók kifejezik az egyet nem értésüket a február 21-re Lakitelekre tervezett (és meg is tartott) Ordass emléknappal kapcsolatban. A kiáltvány megfogalmazza, hogy egyrészt a politika és az egyház keverése ellent mond Ordass püspök teológiájának, másrészt azok, akik egykoron az Ordass püspököt elítélők oldalán álltak, majd később hátráltatták a rehabilitációját, ma nem méltók az emlékezők szerepére.

Vissza  Letöltés