Dr. Boleratzky Lóránd: 
Néhány Ordass Lajossal kapcsolatos élményem (2001. november 30.)

Egy angol közmondás szerint a püspökök hasonlatosak a csillagokhoz: kevés fényt adnak, mert nagyon magasan vannak. Ez a mondás Ordass Lajosra aligha vonatkozhat, mert bár ő magasan volt, mégis sok fényt adott. Krisztus tanúja maradt mindhalálig, a hit és bátorság rendíthetetlen példaképe, aki nem állt be egyháza szétzilálásához fogaskeréknek. Amikor pedig 28 évre némaságra kényszerítették, akkor is messzire világító fénysugarává vált egyházának, akkor is püspök, felvigyázó maradt, amikor nyájának élére mások furakodtak be.

Ordass Lajos igazi nagyságát halála után még 23 év elteltével is nehéz lemérni. További széleskörű kutatásokra van szükség. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy nem a múlt, hanem a jövő embere volt, aki messzire tekintett. Legsúlyosabb üzenete a mának és a jövőnek az, hogy legyünk mindvégig hűek az evangélium igazságához és az egyház jogrendjéhez, mert ez központi üzenet, mint ahogy Augustinus is mondta: Remota itaque iustitia quid sunt regna, nisi magna latrocinia*. Evangélium és jogrend az egyház legdrágább kincse. Ezért vállalt börtönt és végleges félreállítást Ordass.

Minthogy a püspökkel való személyes kapcsolatom néhány mozzanatának ismertetésére irányult a nekem szóló felkérés, most erre szeretnék rátérni. Minthogy évtizedeken keresztül szoros barátság és közben hivatali kapcsolat, nemkülönben külföldi vendégeivel való együttlét kapcsolt össze bennünket, etekintetben csupán a bőséges választék nyújt némi nehézséget.

Nagyon emlékezetes maradt számomra 1957 januárjának egyik napja, amikor Vladár Gábor volt bányakerületi felügyelő, volt igazságügyminiszternél Bián, a kutyahegyi présházi lakásában tett látogatásunk során megtárgyaltuk a jogrend helyreállítása érdekében teendő sürgős intézkedéseinket. A látogatást az tette még emlékezetessé, hogy az irtózatos sárból alig tudott kocsink elindulni.

Az 1957. október 5-i zalaegerszegi felügyelői beiktatás is emlékezetes maradt számomra, főleg a délutáni lenti és barlahidai szórványban, az utóbbi helyen gyertyafény mellett elhangzott igehirdetés csodálatos hitvallása miatt: "Isten az egyetlen, bevehetetlen vár Ura, aki sok küzdelem után magához segített, és oltalmába vett. Oda, ahová az ellenség nem hatolhat, és ahonnan el nem rabolhat. Itt akarok maradni, sehol másutt. Csak Istennél. Az ő örök oltalma alatt.?

1957-ben a Nato püspöknek titulált Dibelius berlini püspököt, 1966-ban pedig a reykjavíki püspököt kerestem fel. Mindkettőnél, valamint az utóbbi helyen vendégeskedő több mint tíz püspöknél Ordass Lajos irányában olyan megkülönböztetett szeretetet és tiszteletet tapasztaltam, amit máig sem felejtettem el. A házigazda búcsúzóul Hallgrimur Pétursson izlandi költő Passio-énekének hatalmas albumát adta át a püspök részére. Ezeknek az énekeknek magyarra fordításáért 1971-ben a reykjavíki egyetem díszdoktorává avatta, melyre személyesen azonban nem engedték ki. 1974-ben nyomtatásban megjelent a magyar nyelvű kiadás, amely látható a múzeumban.

1976-ban Juhász Imrével együtt fedeztük fel a Minnesota állambeli Willmarban levő norvég eredetű Vinje templomban a Krisztus tanúk hosszú sorában Bonhoeffer és Berggrav neve mellett 78. névként Ordass Lajos nevét. Ez azért tekinthető különleges megtiszteltetésnek, mert ő került egyedül élő személyként a névsorba. A hatalmas albummal hazatérve, a püspök köszönőlevelében "álomnak? minősítette ezt a megtiszteltetést.

1977-ben Terray László, norvégiai evangélikus lelkésznek, a Norvég egyházi misszió akkori főtitkárának az állam és az egyház közti 1948. évi szerződésről írt kritikus tanulmányomat adtam át. Ezt a repülőtéri motozás során tőle elvették, és tíz évig nem kapott vízumot, még édesanyja temetésére sem. Mivel nyomozást indítottak a szerző felderítésére, és a püspök ismerte a tanulmányt, felajánlotta, hogy vállalja a szerzőséget, mert "neki már úgyis mindegy". Ez a gesztus is mutatja az ő nemes, testvéri gondolkozásmódját.

A püspök nagyságát a Történeti Hivatal irattári anyagában fellelhető egyházi személy is elismerte, amikor így emlékezett rá: "szuggesztív erő sugárzott belőle, és az embernek valósággal kerülnie kellett, nehogy befolyása alá kerüljön?. Tehát veszedelmes volt vele csak szóba állni is.

Melegség töltött el, amikor tudomást szereztem arról, hogy a püspök hitvalló életéről írt könyvemet Jakab Mihályné, bírósági szakértő a vakok számára érzékelhető Braille írással készítette el. Milyen jó, hogy a vakok is megismerkedhetnek a püspök állhatatos életével.

Meghatódva olvastuk a köztársasági elnök úr sorait: "Ordass püspök példaadása sokunknak adott erőt tisztességünk megőrzéséhez... alakja, személye, ma is sugárzó erő?. De azt is köszönjük neki, hogy a Magyar Örökség díj odaítélésénél elhatározó szerepet játszott.

Aligha vitatható, mint erre Paul Empie, az amerikai Lutheránus Tanács főtitkára rámutatott, hogy Ordass Lajos kortársai közül toronymagasan emelkedett ki ez a szellemi óriás. Életének és munkájának gyümölcsei eljövendő nemzedékek számára lesznek áldássá. Rá is illik Luther kedvenc zsoltára: "Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit.?

* Ha tehát távol az igazság, mi más uralkodik, mint a határtalan gazság.

Megjelent a Keresztyén Igazság 53. számában (2002. tavasz) 5-6.o.

Vissza