Mint a Türingiai Evangélikus Tartományi Egyház lelkésze - jelenleg a Luther Márton Szövetség főtitkára - érkezett hozzám a felkérés, hogy tézisek formájában fogalmazzak meg néhány észrevételt a témához. Ezen írásom célja, hogy azon partneregyházaink tapasztalataira és kihívásaira is tekintettel legyek, melyek - mint az egykori NDK - korábban szovjet hatalom alatt álltak. A téziseknek a hátterében olyan felismerések is állnak, melyek már több olyan egyháztörténeti konferencián elhangzottak, ahol az egyházak helyzetét a szovjet birodalom hatalmának árnyékában taglalták. A legfőbb periódusnak számítanak ezen a téren a szovjet birodalom keletkezése, a konszolidálás időszaka, az összeomlás fázisa és az 1989-et követő évek.(1)
1.tézis: A problémakör első kapcsolódási pontját a mai állami törvényadás adja.
Az egyházi alkalmazottak titkosszolgálatokkal való együttműködésének feldolgozása jó törvényi szabályozást igényel az állam részéről. Az egyházaknak saját érdekükben azon kellene fáradozniuk, hogy minél előbb jó állami tervezetek kerüljenek kidolgozásra és jogerőre. Nálunk Németországban az 1992.12.29-i "Stázi-Akta Törvény? (Stasi-Unterlagen-Gesetz - StUG) szolgál ilyen alapul.
Példaként érdemes megemlíteni a szlovákiai helyzetet.(2) Az első 1991-es törvényi nekifutások és az ellentmondásos politikai és társadalmi változások után csak Mikuláš Dzurinda kormányzása alatt 1999-ben alapították meg a "Nemzet Emlékezetének Intézményét?.(3) Az interneten ezen intézmény tevékenységének egy további törvényi alapja is hozzáférhető, melyet 2002.08.19-re datálnak, és érdekes módon a 20. század minden diktatórikus periódusára tekintettel van: "...felhasználja a 3. Német Birodalom és a Szovjet Szocialista Népköztársaság titkos szerveinek dokumentumait éppúgy, mint az állam ilyen jellegű anyagait, melyek 1939. április 18. és 1989. december 31. között gyűltek össze? (a következőkben ezt az időszakot mint kritikus periódust említem) - 1. b. §.(4)
Ez a hivatal három megnevezést használ: ",dôverník? (bizalom)?, amely rendszerint a kapcsolatok kezdetét jelöli, "a titkos együttműködés jelöltjei?, akiket "a ŠtB kiválasztott és együttműködésre akart kényszeríteni? és az "ügynökök? személyei, "akik a kommunista titkosrendőrséggel 1948 és 1989 között összedolgoztak, néhányan viszonylag szabadon, mások nyomás hatására?.(5)
Az állami szöveg mindegyik kategóriához hozzáfűzi az utalást is: "Ezen személyek nyilvántartásba vételének csak feltételes jellege van. Ez még nem bizonyítja az akaratlagos együttműködést, de jelzi a StB szervek azon szándékát, hogy megnyerjék őket a későbbi együttműködéshez.?(6)
A "motiváció?, a titkosszolgálattal való kontaktus gyakran akkor jött létre, ha egyértelművé vált, hogy valaki a vezetés érdekei ellen cselekedett. A kihallgatások gyakran oda vezettek, hogy az ilyen áldozatot a titkosszolgálat tettekre kényszerítette és környezetével kapcsolatos feladatokkal látta el. Egy nagyon sokrétű gyakorlat alakult ki, mely olyan fogalmakkal dolgozott mint a "jel?, "ellenséges személy?, "ellenőrzés alatt álló személy?.(7)
Már ez a néhány utalás is mutatja, milyen fontos a jó állami törvényi alap. Ugyanakkor azt is bizonyítja, hogy mennyire szükséges e törvények formális feltételeinek és a titkosszolgálatok dokumentációiból nyerhető információknak az egyházi feldolgozása.
2. tézis: Az egyháznak a saját ítélethozatalhoz kritériumokat kell megneveznie és saját grémiumokat alkotnia.
Az egyház számára a saját hitelessége miatt is fontos, hogy a kollaboráló államok titkosszolgálati dokumentumainak állításait komolyan vegye és olyan eljárásokat indítson, melyek eredményei az egyházban általános elfogadásra találnak. Az e téren végzett egyházi munka fő motivációja nem az egyházon kívüli társadalmi kommunikáció kell hogy legyen. Németországban azt tapasztaltuk, hogy az egyháztól távol lévő társadalmi szférát elsősorban az egyházban dolgozók vádja és lejáratása érdekelte. Amint differenciáltan és pontosan zajlott a feldolgozás, azaz világossá vált, hogy a szocialista időszakban felelősséggel és tudatosan viselkedtek illetve döntöttek, a társadalom markáns érdeklődése nem volt tapasztalható.(8) Ugyanez a tapasztalat Magyarországon is.(9)
Egy magyar, meglehetősen egyházkritikus állásfoglalás ifj. Zászkaliczky Pál tollából hangsúlyozza: "Szégyenre ad okot, hogy az egyház, ami olyan kimeríthetetlen erőforrás fölött rendelkezik mint a bűnbánat és megbocsátás és aminek a tiszta emberi kapcsolatok építése a feladata, önmagától és funkcionáriusaitól nem kívánja meg a teljes átláthatóságot. Ezt a lépést rögtön a kommunizmus összeomlása után meg kellett volna tenni. Akkor nem történt meg és ennek következtében az a sorsunk, hogy a megszabadító öntisztulás helyett még mindig a múlt terhét hordozzuk.?(10)
Éppen ezért lenne fontos egyrészt az eljárás, másrészt a tartalmi döntések szempontjából a lehető legdifferenciáltabb módon cselekedni. Ez az egyháztörténeti és általános történeti kutatás szükségességét is magában hordozza. Minden döntési helyzetet meghatároztak ugyanis a konkrét társadalmi adottságok. Ezeket pedig a titkosszolgálatokkal való lehetséges kapcsolatok kiértékelésénél sem szabad figyelmen kívül hagyni. Vladislav Volnýnak, a Cseh Köztársaság Sziléziai Evangélikus Egyház püspökének állásfoglalásából szeretnék néhány fontos aspektust említeni:
a/. Valamennyi állami szerv eszköz volt az egyház és az általa végzett szolgálat elnyomására. A titkosszolgálattal való kapcsolat azonban nem volt mindig egyértelmű, ez csak 1989 után tudatosult mindenkiben.
b/. A lelkészeket és egyházi alkalmazásban állókat az állam fizette, éppen ezért szoros kapcsolatot kellett ápolniuk a különféle állami szervekkel. Állami hozzájárulás nélkül gyakorlatilag semmi sem történhet. Erre szükség volt "a teológiai tanulmányokhoz, az ordinációhoz, a gyülekezeti szolgálatba állításhoz és a parókussá választáshoz?. Az 50-es és 70-es években még a saját gyülekezet területén kívüli istentiszteletek megtartásához, kereszteléshez, esketéshez és temetéshez is ilyen engedélyre volt szükség. Természetesen ez a különböző egyházi tisztségekre való megválasztáshoz (szenior, presbiter, püspök) és a külföldi szolgálati utak lebonyolításához is elengedhetetlen volt. Valamennyi engedélyt a titkosszolgálat adta ki a jelölt vizsgálata után.(11) Ezek alapján világos, hogy egy ilyen környezetben más döntések születtek, mint amit közülünk sokan lehetségesnek tartottak volna.
3. tézis: Minden kommunista titkosszolgálati aktát óvatosan kell kezelni, mivel azok egyházellenes intézményektől valók.
A türingiai egyház titkosszolgálati jelentéseket vizsgáló munkája - minden hibája ellenére - felelősségteljes módon járt el. A hiányosságokon nincs mit csodálkozni, mivel az egyház nem lehet "tiszta? közösség (vö. 4. tézis). A titkosszolgálati akták tartalmával való óvatos és felelősségteljes bánásmód a legjobb garancia arra, hogy a feldolgozás során a feltételezett elkövetők bűnét ne nagyobbítsuk. Egy különös veszélyre szeretném ezzel kapcsolatban felhívni a figyelmet: A múlt feltárása során, épp a feltárni szándékozás leple alatt a 20. század végi és 21. század eleji belső egyházi hatalmi harcok érdekei befolyásolhatják a folyamatot.(12) A történeti kutatás távlatából ezt a problémát Katharina Kunert Sandbjergben úgy fogalmazta meg, hogy a vizsgálódás "a hidegháború sikeres befejezésének szemszögéből zajlott?. A "történelem morális megítélését gyakran a ,jó? és ,rossz? kategóriájának alapján? igyekeztek végezni és "ezzel egyidejűleg a kérdés megválaszolásától az egyház jövőbeni útjának irányát? remélték megtalálni. "Visszapillantva ezért az állapítható meg, hogy maguk a viták a posztszocializmusban élő egyház transzformációs és önértékelő folyamatának részei is voltak.?(13) Már csak ezen veszélyek miatt is feltétlenül szükséges lenne partneregyházainkban a titkosszolgálatokhoz való kapcsolatok feldolgozását minél előbb elkezdeni. Talán sok mindenhez, amihez még csak most fogunk hozzá, már késő is van.
A Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének új püspöke, dr. Fabiny Tamás Miskolcon a beiktatását követő székfoglalójában 2006. 03. 25-én erre a kihívásra is kitért: "Az egyháztörténeti félmúlt feltárásáról kell még szólnom. Tudatosan ebben az összefüggésben, belső egyházi életünk "renovando? feladatait sorolva hozom ide ezt a még rendezetlen kérdést. Rossznak tartanám, ha a világi kutatások, történészi és bulvár-érdeklődések után kullogva, örök lépéshátrányban igyekeznénk múltunkat megismerni és feltárni. Érvényes ez az úgynevezett ügynök-kérdésre is. Művészek, sportolók és közéleti emberek éppen a legutóbbi hónapokban, olykor manipulatív körülmények között nyilvánosságra került kartonjai figyelmeztetnek minket arra, hogy az egyházban történhet ez másként is. Nem zsarolás vagy fenyegetés hatására, nem is a szenzációkeltés szándékával, hanem testvéri módon, egymás terhét hordozva, készen a bocsánatkérésre és megbocsátásra.?(14)
Kijelentéseinek a 2005. március 13-án megtartott egyházi közgyűlés egyik határozata adott alapot, mely egy "négytagú tényfeltáró bizottság felállítását? határozta el "egy teológus, egy történész, egy levéltáros és egy ügyvéd?(15) részvételével, "hogy az érintett személyekről szóló az ügynökmúlttal kapcsolatos valamennyi rendelkezésre álló dokumentumot feldolgozzák?(16). E fontos bizottság munkájához csak jó idegrendszert, kitartást és a megbékéléshez való készséget kívánok.
4. tézis: Az esetleges ügynöki múlttal való foglalkozás megkívánja hitvallási irataink teológiai állásfoglalásának kreatív recepcióját a prédikátori és szentséget kiszolgáltató egyházi hivatali tisztségről.
Az egyetemes papság definíciója és annak felismerése, hogy a hívőknek a prédikációra és a szentségek kiszolgáltatására egy egyházi hivatal szükségeltetik még nem garantálja, hogy az egyház mint "tiszta közösség? szerveződjön. Az egyház mindig is az igaznak nyilvánított és mégis bűnösök töredékes és kísérthető közössége marad. A titkosszolgálatokkal való összemosódás ennek a mégis bűnösségnek a konkrét tapasztalata, ami azonban az igaznak nyilvánítást nem oldja fel. Ez azokra a nőkre és férfiakra is vonatkozik, akik egyházi hivatalt viselnek. Őket sem más mércével kell mérni, mint az egyetemes papság többi tagját, mint minden megkereszteltet. Ha a bűnösség konkrét jelei állapíthatók meg náluk - pl. a titkosszolgálatok nyomására történt kapituláció - attól még az egyházi hivatalban végzett szolgálatuk továbbra is érvényes. Nekik is be lehet számítani - a donatizmus 4. századi nyelvét, de nem az intencióját használva -, hogy Isten igéjét igazán hirdették és a szentségeket érvényesen szolgáltatták ki. A gyülekezeti tagság és egyházi hivatalt viselők e reformátori és katolikus meghatározása felől nézve egy félelmektől sokkal mentesebb és nyugodtabb bánásmódot várhattam volna a titkosszolgálatokkal való lehetséges kapcsolatokkal. Ennek a fajta múltfeltárásnak azzal kellett volna kezdődnie, hogy az érintettek a maguk érintettségét kimondják. Ez azonban bámulatos módon sem a mi türingiai egyházunkban, sem partneregyházainkban nem történt meg, néhány kivételtől eltekintve.
Egy személyes megfigyelésemet is meg szeretném osztani: 1981 őszén az ordinációmra való készülés időszakában éltem át, amint Leich tartományi püspök a maga hármas szabályát nekünk a titkosszolgálatokkal való kapcsolatokról elmondta: "1. Ne legyenek négyszemközti beszélgetések, 2. ne legyen találkozó semleges helyen, csak a hivatali szobában, 3. a hallgatási kötelezettséget nem szabad elfogadni. Hanem közölni kell, hogy a püspök tájékoztatva lesz.?(17) Azt feltételeztem, hogy ő ezeket miattam mondta el abban a körben, mivel 1982 őszétől Genfben kellett lennem a Lutheránus Világszövetség főtitkárának referenseként. Amikor 1989 karácsonyán - melyet édesanyámnál az akkori Nyugat-németországban töltöttem - visszaemlékeztem erre a jelenetre, akkor tudatosult bennem: ha a titkosszolgálat a "körmömre koppintott? volna, rögtön az új évben telefonáltam volna Eisenachba, és ezt mondtam volna: "Püspök Úr, sürgősen beszélnem kell Önnel.? Persze ennek az volt a feltétele, hogy elöljáróm, akivel hajlandó lettem volna beszélni, a társadalom diktatórikus rendszerében és a titkosszolgálat kihívásai közepette maga is úgy élt, dolgozott és viselkedett, hogy - néhány mindig adódó konfliktustól eltekintve - bizalom alakulhatott ki közöttünk.
5. tézis: Evangélikus egyházunkban a politikai döntések sokféleségét mindig figyelembe kell venni. E sokféleség miatt a politikai döntések teológiai reflexiót igényelnek.
A lehetséges titkosszolgálati kapcsolatok elemzése nem vezethet egy tényleges és esetleg reflektálatlan politikai leszámoláshoz. Itt kell megmutatkoznia annak, hogy a hit és tudás, egyház és világ, törvény és evangélium(18) teológiai összekapcsolása az Isten - és Krisztus! - kettős kormányzásáról szóló alapelgondolás szerint valóban életképes-e. Ez a lutheri különbségtétel arra a felismerésre tanít, hogy Isten és Krisztus különösen az egyházban "a baljával? tart rendet! A titkosszolgálati kapcsolatok feldolgozására Isten és Krisztus "baljának? rendje kötelez.
Ennek a felismerésnek a legegyszerűbb következménye annak a ténynek az elismerése, hogy a lelkésznők és lelkészek között a legkülönfélébb politikai nézetek és döntések léteznek, és hogy a vélemények különbségének jogát az esetleges titkosszolgálati kapcsolatok feltárásánál sem szabad kétségbe vonni. Az egyházi tisztséget viselők világosan szabályozott politikai és társadalmi célokhoz való csatlakozása Isten és Krisztus "baljával? való uralmát célozzák meg, és ezt alapvetően tolerálni kell. A politikai állásfoglalások sokféleségének elismerése egyházainkban azonban minden - hangsúlyozom: minden! - politikai messianizmus tudatos teológiai kritikával kell hogy együtt járjon: "Az evangélium megfejti számunkra a megváltást Isten szuverén cselekedetének horizontjában, és megtagadja a szociális igazságért való fáradozás, a békéért való munkálkodás de a nemzeti identitásért vagy a piacgazdaságért való fáradozás szótériológiai elszínezését. Isten megváltó tettén kívül senki és semmi nem emelhet szótériológiai igényeket?- így fogalmaz Michael Beintiker a már többször idézett konferencián Sandbjergben 2005 májusában.(19)
E gondolat közvetlen folytatásaként megnevezi azt a tennivalót is, ami a szocialista és kommunista titkosszolgálatokkal való kapcsolatokkal összefüggésben adódnak és amelyeket teológiai disputák stílusában, nem pedig a titkosszolgálatok problémájával való leszámolásként kell lefolytatni: "Ennek az alapvető ténynek a figyelmen kívül hagyása volt rendszeresen a marxizmus teológiai legitimációjának öngólja... Ugyanebbe a hibába esnek a nyugat szociálprotestáns irányzatai és azok, akik a régi szociális utópiákat a parúzia várásának hiányán keresztül akarják megmenteni és úgy tűnik mindeddig nem fogták fel, hogy Isten békessége felett mi nem rendelkezünk.?(20)
6. tézis: Minden végkövetkeztetés csak azzal együtt érvényes, hogy az ember feletti végső ítélet nem a miénk.
Az "utolsó ítélet? végrehajtását - még a legkisebb formában is - Isten megvonta tőlünk. Egyedül ő mondhatja: "Enyém a bosszú és a megtorlás? Deut 32,35a, vagy Pál olvasatában: "Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: ,Enyém a bosszúállás, én megfizetek? - így szól az Úr? - Róm 12,19. A titkosszolgálatokkal való együttműködés feldolgozása egy rendkívül nehéz feladat valamelyik szolgatárs életének egy szakaszában, és nem lehet egész szolgálatának vagy egész életének megítélése.
Nemrégiben a budavári gyülekezet presbitériuma nagyszerűen fogalmazta ezt meg, mikor a már említett "Tényfeltáró Bizottság? három korábbi lelkészét az ügynöki kérdésben érintettnek találta. A presbitérium ezzel kapcsolatban ezt nyilatkozta: " ,...az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten? (Jak 2,13). Ezzel azt akarjuk kifejezésre juttatni, hogy az érintettek szolgálatát gyülekezetünkben nem fogjuk elfelejteni, és amit Isten általuk a gyülekezetnek adott, az nem lett semmissé.?(21)
Hoffmann tartományi püspök személyi referenseként az érintettekkel való személyes beszélgetésekben azt tapasztaltam, hogy az arra való utalás, miszerint nem az egész élet vagy szolgálat fölött mondanak ítéletet, olyan mértékű felszabadító hatással járt, hogy meg lehetett vallani a saját érintettséget és bűnt. Ebből táplálkozhat az érintettség nyilvánosságra hozatala, a konzekvenciák vállalása, a személyes változtatások elfogadása és kezdeményezése. Ezáltal lehetővé vált a régi érintettségből most nyilvánvalóvá lett töréseket elfogadni és kibírni a személyes élettörténetben.
7. tézis: A bűn és vétek közötti különbségtétel a múlttal való - teológiailag és etikailag felelősségteljes - szembenézést segítené elő.
Klara Butting a "Junge Kirche?(22) című folyóiratban megjelent tanulmányában "Őseink követtek el bűnt, mi pedig viseljük a vétküket? címmel a nemzetiszocialista bűncselekményekhez való kapcsolatunk alapján azt emeli ki, hogy amikor a múlt bűneit az utódok sajátjuknak érzik, az ahhoz vezet, hogy "elfordul a figyelem azokról az elődökről, akik a tettükért felelősek?. A bűn és vétek közötti különbségtétel olyan utat nyit meg, amely lehetővé teszi a múlt örökségével való felelősségteljes szembenézést:
"Azt remélem, hogy a férfiak és nők emberségük hibáiért a nemzetiszocializmus alatt ebben az értelemben Istennél kerestek és kaptak bocsánatot. De a vétek ezzel nincs lerendezve. A náci idők vétke a bűnök bocsánata által, melyet egyes emberek kértek, ezzel még nem tűnik el a világból. A bocsánat amit Isten nyújt, nem teszi semmissé azokat a sebeket, amelyeket mások kaptak. Ellenkezőleg. Ha Isten az embernek megbocsátja bűnét, és képessé teszi arra, hogy tetteinek a közösségre való pusztító hatásával mint saját vétkével felelősségteljesen bánjon.?(23)
II. János Pál pápa halálának első évfordulója alkalmából a televízió egy filmet sugárzott az életéről, ami pápává választásával és az erről készült dokumentum felvételekkel ért véget.(24) A filmben egy fiatalember történetét is elmesélik, aki a kommunista Lengyelország titkosszolgálatának megbízásából poloskát helyezett el a lelkésze és professzora, Wojtyla gyóntatószékében és valamennyi gyóntatását lehallgatta. Később - de még a kommunista Lengyelországban - ez az ügynök feltárja titkát a fiatal, őt felszentelő Wojtyla püspöknek. Ez pedig spontán megbocsátja bűneit. A fiatalember pedig változtat az életén, és Lengyelország megújulásáért és megmentéséért dolgozik. De vétkével való aktív szembenézést, ami a bocsánat ellenére még hátra van, a film meglátásom szerint nem taglalja tovább. Pedig pont erre lett volna szükség.
Egyházainknak így az a feladata - különösen partneregyházainknak az egykori szovjet birodalom országaiban -, hogy olyan utakon járjanak, melyeken a bűnbocsánat után megmaradó vétek feldolgozható lesz.
"határok fölöttegymásnak valamit mondani
kevés szóval lehet
és mégis
értjük egymást
hegyeken keresztül
egymást hívva
néhány szótag ér csak célba
és mégis
mondatok nőnek belőlük
éveken át
egymást megérteni
néhány helyet érinteni
mégis marad
szívverés ujjaink hegyén?(25)
Németből fordította: Percze Sándor
Jegyzetek
(1) Peter Maser, Jens Holger Schjorring (Hg.): Zwischen den Mühlsteinen. Protestantische Kirchen in der Phase der Errichtung der kommunistischen Herrschaft im östlichen Europa, Erlangen 2002. benne: Olgierd Kiec: Die Protestantischen Kirchen in Polen unter kommunistischer Herrschaft. Die Phase der Errichtung der kommunistischen Herrschaft 1945-1949, 137-208. o; Józef Szymeczek: Die kommunistische Kirchenpolitik in der Tschechoslowakei am Beispiel der Evangelischen Kirche A.B. in Schlesien ab 1945, 221-233. o; Ludwig Steindoff: Im Windschatten. Die protestantischen Kirchen in Jugoslawien nach 1945, 235-270. o., különösen 248. o; Peter Maser: Die evangelische Kirchen in der SBZ/DDR in der Phase der Errichtung der kommunistischen Herrschaft, 271-302. o.Hartmut Lehmann, Jens Holger Schjorring (Hg.): Im Räderwerk des "real existierenden Sozialismus?. Kirchen in Ostmittel- und Osteuropa von Stalin bis Gorbatschow, Bausteine zu einer europäischen Religionsgeschichte im Zeitalter der Säkularisierung, Bd. 2, Göttingen 2003. benne: Klaus Buchenau: Was ist nur falsch gelaufen? Überlegungen zum Kirche-Staat-Verhältnis im sozialistischen Jugoslawien, 101-124. o., különösen 106 kk.; Peter Švorc: Die evangelische Kirche Augsburger Bekenntnisses in der Slowakei und ihr Schicksal in der Tschechoslowakei nach 1953, 125-142, különösen 133 kk. és 136 kk.
Peter Maser, Jens Holger Schjorring (Hg.): Wie die Träumenden? Protestantische Kirchen in der Phase des Zusammenbruchs der kommunistischen Herrschaft im östlichen Europa, Erlangen 2003. benne: Katharina Kunter: "Das, was man denkt und was einen bewegt, offen sagen zu dürfen?. Protestanten in der DDR und die Endphase der kommunistischen Herrschaft 1987-90, 107-116. o; László Terray: "Politik der kleinen Schritte?, 135-160. o.
E sorozat utolsó kötete a Luther Márton Szövetségnél jelent meg: Katharina Kunter, Jens Holger Schjorring (Hg.): Die Kirchen und das Erbe des Kommunismus. Die Zeit nach 1989 - Zäsur, Vergangenheitsbewältigung und Neubeginn. Fallstudien aus Mittel- und Osteuropa und Bestandsaufnahme aus der Ökumene, Erlangen 2007. 08. 26. bennne: Olgierd Kiec: Protestantische Kirchen in Polen nach 1989, 41-66. o; Peter Švorc: Die Evangelische Kirche des Augsburgischen Bekenntnisses in der Slowakei nach dem Jahr 1989, 82-110. o; Katharina Kunter: Ostdeutscher Protestantismus nach 1989: Erinnerungsklutur, Identität und Geschichtspolitik 111-129. o; Ludwig Steindorff: Leben mit veränderten Grenzen: Die protestantischen Kirchen in den Nachfolgestaaten Jugoslawiens, 161-186. o.
(2) A magyar parlament is hozott erre egy törvényt, az úgynevezett "átvilágítási törvényt?. Orbán miniszterelnök kormánya idején egy, a szlovákiaihoz hasonló intézményt is létrehoztak - a Terror Házát - amely a náci korszak és a kommunista diktatúra áldozatainak egyaránt emléket állít. (A magyar helyzetre vonatkozó információkat dr. Fabiny Tamás püspök 2006.08.8-án elhangzott utalásaiból merítem.)
A Cseh Köztársaságban a 140/1996 és 107/2002 sz. törvények vonatkoznak ide. Ezek adták azt az alapot, miszerint mindenki információt kaphat az állami titkosszolgálatok esetleges irataiból. A második törvény minden személy számára lehetővé teszi a dokumentumokhoz való hozzáférést, és neveket tartalmazó listák nyilvánosságra hozatalához vezetett, "[de] sok problémát és jogtalanságot okozott, mert a nevek nyilvánosságra hozatala nem bizonyítja a bűnösséget. A törvény sok ember és azok családjaik botrányba keverésének lehetőségére adott alkalmat, bizonyítékok nélkül. Sajnos mindez az egyházakon belüli kapcsolatokra is érvényes? (Vladislav Volný 2006.08.10-én elhangzott információja alapján).
(3) Vö.: Peter Švorc: Die Evangelische Kirche des Augsburgischen Bekenntnisses in der Slowakei nach dem Jahr 1989, in: Die Kirchen und das Erbe des Kommunismus (1. lábjegyzet).
(4) A törvény a "http://www.upn.gov.sk" oldalon található. Az erre való utalást dr. Miloš Klátiknak köszönöm.
(5) Peter Švorc, u.o.
(6) Lásd 4. lábjegyzet.
(7) Ezen utalásokat Ondrej Prostredniknek köszönhetem, melyeket 2006.07.31-én e-mail-ben küldött nekem.
(8) Klasszikus példaként a Klaus Roßberg őrnagy és Leich tartományi püspök közötti beszélgetésekről szóló jelentésekhez készült differenciált és pontos vizsgálatot szeretném megemlíteni: Uwe-Peter Heidingsfeld, Ulrich Schröter: "Meister?. Die MfS-Vorlaufakte des Thüringer Landesbischofs Werner Leich im Spiegel seiner Vermerke, idea-Dokumentation 15/96.
(9) Dr. Fabiny Tamás 2006.08.8-i információja.
(10) Pál Zászkaliczky: Das Jahrzehnt der Verzögerung; in: Die Kirchen und das Erbe des Kommunismus (1. lábjegyzet).
(11) Vladislav Volný püspök információja alapján (lásd a 2. lábjegyzetet).
(12) Vladislav Volný püspök néhány különös kihívást is megemlít (vö. 2. lábjegyzet): Mégpedig, hogy az egyházakban "olyan csoportok vannak, amelyek az ítélet, a bosszú és a megtorlás útján akartak eljárni?, hogy az is előfordulhat, "hogy az egyház bizonyos frakciói ezáltal a saját teológiai irányzatukat próbálták érvényre juttatni?.
(13) Katharina Kunter: Ostdeutscher Protestantismus nach 1989, in: Die Kirchen und das Erbe des Kommunismus (lásd 1. lábjegyzet).
(14) Megőrzés és megújulás. Kivonatok dr. Fabiny Tamás püspök székfoglalójából, Lutherischer Dienst, 42. Jahrgang, 2006, Heft 3, 10-13. o., Az idézet a 12. k. oldalról való. Az Evangélikus Élet c. egyházi hetilap 2006.05.28-i számában azt hangsúlyozta: "Csak sejteni lehet, hogy voltak olyan személyek akik egyes embereknek és az egyháznak szándékosan ártottak, mások azonban - talán félelemből vagy más gyengeségből - egyszerűen csak együttműködtek a titkosszolgálattal. ... Becstelen dolgokat és káros kijelentéseket azonban nemcsak ügynöki tevékenység keretei között lehetett tenni.? (Az utalást Fabiny püspöktől 2006.08.8-án kaptam - vö. 2. lábjegyzet).
(15) Dr. Fabiny Tamás püspök 2006.08.08-i információja szerint - lásd a 2. lábjegyzetet.
(16) Vö. ifj. Zászkaliczky Pálnak az Evangélikus Életből származó idézetével (lásd 1. lábjegyzetet).
(17) Werner Leich: Wechselnde Horizonte. Mein Leben in vier politischen Systemen, Wuppertal, Zürich 1992, 153. o.
(18) Michael Beintker: Das Erbe des Kommunismus und die Kirchen, in: Die Kirchen und das Erbe des Kommunismus (1. lábjegyzet): "Teológiai reflexió nélkül az egyházi tevékenység feltartóztathatatlanul a rendszerétől idegen faktorok külső irányítása alá kerül. ... A teológiailag végiggondolt cselekedet az egyház szabadságának alapvető életfeltétele, teljesen függetlenül attól a kérdéstől, hogy az egyház egy diktatúra kényszerfeltételei között vagy a jogállami demokrácia környezetében él-e.?
(19) U.o.
(20) U.o.
(21) Evangélikus Élet 2006.06.18. Dr. Fabiny Tamás püspök 2006.08.08-i információja alapján.
(22) V.ö. "http://www.jungekirche.de/2005/305/butting.html"
(23) U.o.
(24) Sajnos nem emlékszem sem a film címére, sem az adóra, amelyik levetítette.
(25) Jo Winter: die bande, Leipzig 1996, 4.24. A vers egy elkobzott feljegyzés képe mellett található, melyet a titkosszolgálat személyesen neki küldött postával.
Megjelent a Keresztyén Igazság 75. számában (2007. ősz) 11-19.o.